32. nap – október 2. Isztambul előkelő helyen állt a bakancslistámon, az elmúlt napokban az volt a számomra, mint a hetek óta a sivatagban baktató tevének a vízben bővelkedő oázis. Bár a szultánok egykori székvárosáról az ember leginkább a bazárra, mecsetekre és keleties pompájú palotákra asszociál, nekem először egy felhőkarcoló-erdőt mutatott meg magából. Isztambul a […]

31. nap – október 1. Tegnap volt pont egy hónapja, hogy elindultam. Elhagytam Szilivri városát, innen már karnyújtásnyira vannak Isztambul elővárosai. Tegnap 34 kilométert tettem meg, s az erőfeszítésnek, ami egyébként nem is volt túl nagy, megvolt a jutalma, mivel este a Márvány tengerben fürödtem, az éjszakát pedig a partján töltöttem. A díszlet igazán romantikus […]

– Hol fogok lakni? – kérdeztem Nicktől, mikor bevezetett az udvarra a kapuból. – Természetesen, a helyeden… De jó, gondoltam magamban, hogy nekem már itt is van egy helyem. Ennyi otthon a világban megannyi kedves helyen felér bármiféle gazdagsággal. – Francesca Castellari, cara mia, sono felice di rivederti! (Drága Francesca Castellari, úgy örvendek a viszontlátásnak!) […]

27. nap – szeptember 27. Örülhettek a bolgár gazdák, tekintélyes mennyiségű csapadék hullott az elmúlt napokban az ország dél-keleti vidékére. Én kevésbé örültem, hiszen a Szozopol és Carevo között útszakaszon szinte egész nap áztam. Szerencsére az eső nem járt lehűléssel, a 20 fok körüli hőmérséklet pedig ideális a gyalogláshoz. Másfél napja, mióta elhagytam Carevót, folyamatosan […]

Utóhang a pufferzónákról Kora délután érkeztem a napsütésben fürdő Crema ebéd utáni csendességébe. A kisvárosba, ahol egy éve néhány napot is eltöltöttem Luca Guadagnino filmjének, a Call Me By Your Name (Szólíts a neveden) című – André Aciman azonos című regénye alapján készült – filmfestmény helyszíneit felkutatni és azokba beolvadni annak minden kék-sárga-zöld Monet-ségével, Elioságával […]

25. nap – szeptember 25. Ismét egyedül vagyok, a barátom tegnap reggel hazautazott. Délnek tartok, a tengerparttal párhuzamosan, a török határ felé. Burgaszban támadás áldozata voltam, a támadó egy sirály volt. A városközpontban sétáltam, amikor hirtelen éreztem, hogy van valami a fejemen, a következő pillanatban pedig a rám telepedő, kisebbfajta lúd méretű sirály már ki […]

23. nap – szeptember 23. Túl vagyok a 800 ezredik lépésen, megérkeztünk Burgaszba, a tengerpartra – jelentkezett hétfőn, szeptember 12-án Pengő Zoltán. Majd így folytatta: „Egy ideje egyfajta stabilitás állt be a fizikai és a lelkiállapotomban. Előbbi távolról sem jelenti azt, hogy nem fáradok el, olyan lettem, mintha Duracell elemmel működnék, utóbbi pedig, hogy nem […]

21. nap – szeptember 21. Sumen városa azon helyek egyike, melyekről nem feltételeztem volna, hogy bármilyen magyar vonatkozású emlékhellyel rendelkezne. A valóság azonban ez esetben is túltett az elképzeléseimen, mivel az észak-kelet bulgáriai településen működik egy Kossuth Lajosnak szentelt múzeum, ráadásul jól felszerelt, érdekes.

Szinte nem múlik el nap, hogy a romániai hírközlés ne emlékezne meg valamilyen formában Pengő Zoltán éppen csak elkezdődött vándorútjáról Kőrösi Csoma Sándor nyomában. Egyelőre még a lelkesítő, biztató hangok dominálnak, az utazás első, romániai szakasza is sikeresen zárult egy dunaparti, esti táborozással, a bolgár szakasz is ígéretesen indult  – s várjuk a folytatást.

16. nap – szeptember 16. Ma átkeltünk a Dunán átívelő, közel 3 km hosszú Barátság hídon, immár bolgár földön járunk. A ma megtett 17 km kis túlzással könnyű sétának tűnt a korábbi napok harmincegynéhány kilométeréhez képest, nagyon úgy tűnik, kezdek belejönni. Bár Bulgária szinte minden gazdasági mutató tekintetében az Európai Unió legkevésbé fejlett, legszegényebb országa, […]

15. nap – szeptember 15. Pengő Zoltán beszámolója hétvégi gyaloglásáról: „Két hete vagyok úton, s ma megérkeztem Giurgiuba. 81 ezer lépés az utóbbi két nap eredménye, mióta elhagytam Bukarestet. Ismét van útitársam, Zsolti barátom Szatmárnémetiből utazott le a fővárosba, hogy 10 napon át velem gyalogoljon. Az indulást megelőzően voltak félelmeim, hogy a kétnapos pihenő alatt […]

Ahogy azt legutóbbi híradásában említette, Pengő Zoltán, Bukarestbe érvén, két napos pihenőt tartott, hogy útja első szakaszának fáradalmait kiheverje. A román fővárosban vendégül látta Magyarország romániai nagykövete s interjút készített vele az Erdélyi Magyar Televízió is. Szombaton, vagyis holnap szándékszik tovább indulni, Bulgária felé, de nem szövöget előre különösebb távlati terveket.

A búcsúzó napjaimon rosszkedvű és szomorú szoktam lenni. Riviérai napjaim cikádaszárnyon teltek, színesen és gyorsan, rapszodikusan és hangulatosan. Örömmel tapasztaltam, hogy hibátlan a hangulatom berögződéseimmel ellentétben. Mindenképp szerepe volt ebben annak a jól időzített „pufferzónának” is, amit a riviéráról való távozásom és a hazautazásom közé iktattam be utolsó pillanatban, ide való indulásom előtt.

Habitus-pontok Bordigherán Annak ellenére, hogy el akartam kerülni mindenféle megkötöttséget olaszországi napjaim idején, nagyon vigyáztam ugyanakkor arra is, hogy bizonyos rituálék kialakuljanak. És ha nem is napi jelleggel, de bizonyos rutinok jellemezzék az itt töltött mindennapokat. Ezek a kisebb-nagyobb rendszerességgel megismétlődő tevékenységek távol az otthoni rutintól, és még távolabb a munkautak során helyszínenként más-más formában […]

Pengő Zolinak ma kötelezően csuklania kellett, hiszen többízben is emlegették tíz napja megkezdett Kőrösi Sándor nyomdokaira tervezett gyalogútját. Az történt ugyanis, hogy a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár vendégül látta a Gyimesekben vakációzó dr. Kubassek János geográfust, tudománytörténészt, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum világjáró igazgatóját, akinek A Himalája magyar remetéje. Kőrösi Csoma Sándor életútja című […]

Pengő Zoltán az elmúlt két napban, amióta Havasalföld útjait járja, úgy érezte, hogy „látni kezdte az alagút végét”. Számításai szerint két nap alatt 82 ezer lépést tett meg, s a mai nap folyamán szándékszik elérni Bukarest elővárosait. Ezt írta legutóbbi tapasztalatairól:

Figyelmesen elolvasom naponta a Pengő Zoltán útibeszámolóihoz fűzött olvasói megjegyzéseket, kérdéseket, véleményeket. Már-már egyöntetű a lelkesedés, az egyetértés, hogy ilyen gesztusokra szükség van önbecsülésünk végett; némi irigység is kiolvasható a kommentekből, hiszen magam is szívesen lennék a gyalogutat megtevő riporter helyében, de azt is belátom, hogy itthonról követni az utazókat fölötte kényelmes és kockázatmentes – […]

8. nap – szeptember 8. Pengő Zoltán szombati-vasárnapi úti jelentésével folytatta kalandozásának bemutatását: „Két nap alatt 72 ezer lépés, szerintem egész jó teljesítmény. „ „A déli órákban értem Pitești városába. Tegnap volt az első alkalom, hogy a szabad ég alatt éjszakáztam, egy kaszálón, erdő szélén. Tető helyett lombkorona a fejem felett, altatónak/ébresztőnek madárdal. Mielőtt tábort […]

Néhány nappal később Ventimigliában járva Monte Carlóból hazafelé tartva Bordigherába, a csatlakozásra várva körbenéztem a vasútállomás környékén, felnéztem a hegyre, hátha megpillantanám a templomtornyot, megkerestem a Via San Giacomot is, de a térkép zsákutcaként jegyezte, amelynek végétől még nagyon távol, a hegy túloldalán jelezte a templomot. Kezdtem belenyugodni, hogy a festmény immár így marad, ebben […]

6. nap – szeptember 6. Az első szelfim Közel 24 ezer lépés ma – 18 km (négy óra alatt ez nem rossz teljesítmény). Pengő Zoltán, úgy tűnik, lazít ma egyet, bár konkrétan nem tesz róla említést. Útinaplója már a pénteki nap közepén megszületett, egy szelfi társaságában. Alább olvsható, a maszol.ro jóvoltából:

5. nap – szeptember 5. 45 009 lépéssel a hátam mögött elértem Călimănești települést, mélyen Vâlcea megyében járok már. Az éjszakát egy, magasan az Olt felé emelkedő szikla aljában töltöm, amit Szathmári Papp Károly, I. Károly román király udvari fotósa, Az Olt völgyében című festményén örökített meg. További úti élmények helyett ma másról írok, olyasmiről, […]

4. nap – szeptember 4. „42 133 lépés, amivel magam mögött hagytam Erdélyt. Miközben a Vöröstoronyi-szorosban, az Olt partján ültem, s néztem a folyó jobb partján robogó gépkocsisort, eszembe jutott, az elmúlt években, szolgálati úton, busszal vagy autóval jó néhányszor átkeltem az Olt völgyén, gyakran ábrándozva arról, milyen jó lenne a másik, ember nem járta […]

San Giacomo haranglábja Amikor egy éve eljöttem Bordigherába felkutatni André Aciman regényének helyszíneit, tulajdonképpen saját magamat megtalálni jöttem vissza több, mint harminc, talán negyven év távlatából is. Életünk során sajátunkká válik egy-egy fontos vagy kevésbé fontos pillanat, ami fontosságától teljesen függetlenül emlékezetes marad. Egy mozzanatában, illatában, zörrenésében – belénk égett pillanatképe formájában. Lelkünk, mint a […]

További jó utat, Pengő Zoli! Nem árt, ha minden nap gondolunk rá egy csöppet, egy annyit, hogy megszelidítse számára az aznapi gyaloglást, szerencsét hozzon a rá váró ersemények láncolatában. Az utazó ember manapság naplót ír, feljegyezvén az úton látottakat, történteket. Minden bizonnyal a Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait követő újságíró, Pengő Zoltán sem tesz másképpen.

Pengő Zoltán minden emberi számítás szerint vasárnap óta már messze jár. Igaz, hogy gyalog, de már jócskán távol attól az élettől, amelynek útnak indulásával hátat fordított. Hiába, hogy kalandjának első állomásai abban az országban fekszenek, amelyben velünk együtt él, de egy olyan útvonalon, mely kívül esik a mi mindennapi gondjainkon, bajainkon.