Olvastam az újságban, hogy Indiában egy állatkertben a fehér tigris felfalt egy gyermeket. A részletek itt és most mellékesek, történnek balesetek, s a ragadozó szempontjából mindössze egy étkezésről van szó, amely talán változatosságot vitt az egyhangúságba (Értéksemleges ragadozó álláspont: ha megölheted az ellenfeledet, akkor nem gondolkozol.) A felelősség kérdését hagyjuk azokra, akik ezt hivatásszerűen vizsgálják, […]

(Részlet a Képek a porból c. esszéregényből) Mintha a piros téglafalból, valahonnan az iskolai térképkötegek mögötti lélek-mélyből a mi Rózsapásztorunk hangját lehetett volna hallani: Ha jól értem, „keresztelőre” készül a hivatal – netán „átkeresztelésre”? Petőfiről Eminescura?

„A verekedés úgy kezdődött…” Január 23. Híre jár, hogy Kolumbia és Peru közötti kiéleződött a helyzet. Ha semmi sem jön közbe, talán csak napok kérdése a háború. Budapest mérhetetlenül messze van Bogotától (Kolumbia fővárosa) és Limától (Peru fővárosa) és ilyen messzeségből még csak sejteni is alig lehet, hogy mi történik és milyen a hangulat ezekben […]

1. Lazics asztala A Súrlott Grádics című szerény irodalmi portál egyik rovatának a neve, egyben pedig a Lazics nevét őrző baráti társaságé is. Róla egykori kollegái, barátok írnak a portálon. Elekes Ferenc például így emlékezik: „Lázár László (1936 eredetileg Lázár Jakab, Marosvásárhely, 1936. július 30. – Marosvásárhely, 1995. február 11.) erdélyi magyar újságíró, szerkesztő, kritikus […]

„Abban a főiskolai önképzőkörben, ahol aztán népies-nemzeti verseimmel diadalt hittem aratni, ugyancsak leforrázott egy »modern« fiatalember, aki szenvedélyes ledorongoltatásom közben föllebezhetetlen bizonyossággal és mélységes lenézéssel jelentette ki, hogy úgy látszik, ez a kedves gólya nem tudja, hogy aki Petőfi volt a maga korában, az ma Ady Endre a mi korunkban.

A szűz szóval kezdődő magyar világi szóösszetételekből jónéhányat fel lehetne sorolni, ezt rábízom a kedves olvasóra. Jómagam viszont még nem hallottam a szűz ágyú kifejezést.

Különös lélek az ember. Mondhatni, állat. Tegnap jókat szórakoztunk azon, vajon „Modigliani”-nak vagy „Mondrian”-nak hívják-e azt az írót, aki megkapta idén a Nobelt, nyilván azt próbálván jelezni ezzel, hogy mennyire nem ismerjük. Magyarok-románok egyaránt büszkén tehetjük, hiszen minket mindenki ismer. Mindenki a világon. Azt már nem is mondom, hány vigyázó szemű embertársunk számolja meg évről […]

A megoldás izgalmasabb, mint a probléma maga. Ez a mondat még a szombati, brassópojánai román–magyar PER-eskedés hivatalos megnyitása előtt hangzott el a vitát moderáló Paul Ricker nagykövet.

Az idei március 7-ei vetítés vendége az Örökmozgó Filmmúzeumban Banovich Tamás volt. A Szocialista szellem vasútja című sorozatban betiltott és cenzúrázott filmeket lehet látni. Ezúttal az „Eltüsszentett birodalom” (1956) került műsorra, ami Banovich Tamás első rendezése volt. A forgatókönyvet is maga írta. A MaNDA és Filmintézet (korábban MNFA – Filmarchívum) e szép, korai színes film […]

„Dragomán György új könyvét keresem.” E mondat előtt már megláttam, felhívta magára a figyelmet a krákogásával. Nézem, hát Bálint András. Odabólintott nekem, nyilván hozzá van szokva, hogy számára ismeretlen emberek is köszönnek neki, de én még annyira sem vagyok ismeretlen, mint azok. Sehol nem találkoztunk, véletlenül sem fogtunk kezet, a legközelebb egy radnótis esten kerültem […]

Brassó a magyar próza térképén ma is fehér foltnak számít. A barcaságiaknak is. Legfennebb azzal került be az irodalom- és eszmetörténetbe, hogy a Cenk alatti városban írta le Németh László a kisebbségi idegbajt és az ebben a kórban szenvedő zárványi ember három típusát. A dohogót, aki minden sérelmet számon tart, aki szinte örül az újabb […]

Europeana A huszadik század rövid története /A szerkesztő részleteket „mazsolázott ki” egy olyan koncentrált műből, amelynek szerzője meggyőzően bizonyítja: a huszadik századi társadalmi folyamatok csírái igazából az első világháború által erősödtek meg s lettek később azzá, amik oly sok sutba vetett tanulsággal terhelik mára az emberiség emlékezetzét és lelkiismeretét. A hangsúlyt a csírák felfedésére helyeztük, […]

Kérdem a közélet iránt érdeklődő tanár ismerősömet, olvasta-e az RMDSZ-nek a Székelyföldre vonatkozó autonómia-statútumát. Azt mondja, hogy nem, de majd átböngészi. És hozzáteszi: milyen hosszú? Nem olyan veszélyes, vagy húsz oldal – mondom neki. Erre feljajdul: húsz oldal ? Ezt ugyan ki olvassa ma el, amikor az újságokban is csak a címeket és a gyászjelentőket […]

Minden férfi nem olyan, mint én — erre a szomorú következtetésre jutottam a hölgy előadását hallgatva. A férfiak jól tájékozódnak, remek a térlátásuk, keveset kommunikálnak, magukról keveset beszélnek, a fájdalmat befelé fordítják. Elhangzottak más dolgok is, de ennyi már elég volt ahhoz, hogy kételkedjek önnön férfiasságomban.

[1] „Az illetékes magyar hatóságokhoz Tegnap értesültem, hogy a zsidó-címen az elmúlt napokban összegyűjtött zsidókat és keresztényeket el fogják szállítani. Amit az ilyen szállítmányok kezeléséről és jövő sorsáról mondanak, az ember nem tudja megdöbbenés és mélységes megrendülés nélkül hallani. Kötelességeim visszahívnak munkahelyemre, Romániába, de emberi, keresztény és magyar kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes […]

Nine eleven – hallom gyakran a mindenféle CSI-okban meg NCIS-ekben, melyeket agymosásilag vagy inkább -vasalásilag nézek. A Mac Taylor nevű CSI-os főnyomozó felesége nine elevenben vesztette életét. A nine eleven egy ország alapmítosza lett. Pusztító alapmítosz, de ettől nem kevésbé erős, sőt.

A napokban – még a hét elején – 74 éves korában elhunyt Dehel Gábor (1940-2014): a színész, a rendező és az író. Irodalmi munkássága torzóban, kiteljesületlen maradt (két regényéről tudunk: Kulisszatitok, 1976 és Öngól, 1980), mert élete nagy részét mégis csak a színpadnak szentelte. Játszott drámai szerepekben és rendezett operát, az utóbbi időben pedig néhány […]

Megint jól elintézted magad. Most mit fogsz csinálni? Megint a könyveidhez menekülsz, Miből fogsz élni? Majd megint én tartsam a hátam az apád előtt. Tudod, hogy nem tolerálja az ilyesmit. Kolonc vagy csak a család nyakán. Mikor jön már meg az eszed? Valamit csak kell kezdeni az életeddel. Mi lesz, ha én már nem leszek?

Pontosan egy sört kortyolgatott, amikor asztalánál megjelent az ördög. Csak azt akartam mondani – kezdte a jövevény, hogy tényleg odaadóan üzekedett, míg fiatalok voltatok. Tudom, válaszolta, és aztán így pontosított: én csak tudom, ahogyan te is, kire gondoltam éppen. Természetesnek veszem, hogy gondolatolvasó vagy, erre csak a magasságos isten képes, meg a főangyalok. S persze […]

(Őszikék ideje?) Van néhány nemzedék – pontosabban irodalmi évjárat -, akinek tagjai akarva-akaratlanul lassan hátrafordulva menetelnek előre a Végzet felé. Ki hamarabb, ki később ér oda, ahová mindenki eljut egyszer, a versenyt nem lehet feladni, mert hiszen nincsen is verseny, s ha van is, az egyre inkább lassulási versennyé válik… Nem hiszem, hogy Arany János […]

Háború és irodalom Gerson jegyzi fel, hogy a háborúkat eldöntő bajvívásokat „fegyverek-adta nagyszabású bűnbocsánatnak” nevezték. Ennek közel hatszáz éve. Tűnődhetünk, hogy változtunk-e, s miben. Divatosnak könyvelhetjük el Malaparte könyörtelenül odavetett megjegyzését: „a háború pornográfia”. Ott a jámborság szemfényvesztése, itt az ölés sexualizálása – mindkét megfogalmazásban figyelemre méltó a ravaszkodás, hogy elősegítse az „elaborálást”.

Gyarmati Fanni halálára Költők és múzsák kapcsolata eltéphetetlen kötelék. A múló idő és a múló szerelem végtelenné tágul velük az időben. Balassi Bálint így lesz elválaszthatatlan Losonci Annától, Juhász Gyula Sárvári Annától, József Attila Kozmutza Flórától… (Utóbbiak annak ellenére is összetartoznak, hogy Flóra végül egy másik költő, Illyés Gyula felesége lett.) Bár ezek a szerelmek […]

Velünk élő múlt. Magyarország Trianon után címmel tartott előadást a bukaresti Balassi Intézetben Stefano Bottoni történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa az Erdélyről, magyarokról, a közös román-magyar történelemről szóló előadássorozat harmadik meghívottjaként. Az ott román nyelven elhangzottakat kértük meg, összegezze a Bukaresti Magyar Élet olvasóinak.

Meghalt Nicolae Balotă. Egyike volt azoknak a román kultúrembereknek, akiket nagyon jól – nem ismertem. És most már sohasem pótolhatom be, most már nem reménykedhetek abban, hogy egyszer talán mégis valahol.

Kispolitika és nagypolitika. Pontosabban: a romániai elnökválasztás előtti romániai magyar kispolitika és nagypolitika. Az előbbi keretében egyre gyakrabban érkeznek hírek meglehetősen furcsa aláírásgyűjtésekről: a fiatalok néhány ívvel becsengetnek a lakásokba, nem mondják, hogy Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnök jelöltjének gyűjtik az aláírásokat, vagy Szilágyi Zsoltnak, akit az EMNP indított az országos megmérettetésre.