„Majd holnap élek.” „Pedig emlékszem, élő ember voltam.” Az ilyen mondatokért szerettem meg az Üvegházat, Nagy Gabriella könyvét.

A szak­le­xi­ko­nok meg­emlékez­nek róla, az iro­dal­mi köztu­dat­ban mégsincs ben­ne az, hogy Tamási Áron híres regényhőse, a har­gi­tai erdőpásztor Ábel a valóságban is léte­zett . Léte­zett bi­zony, ha nem is száz százaléko­san úgy, ahogy már het­venöt éve ol­vas­suk és sze­retjük, ha­nem inkább az ötletcsíráztató mo­dell szintjén.

3. Az 1968-as nyitást követően Mikó Imre elsőként hívta fel a figyelmet az Erdélyi Fiatalok nemzedéki mozgalmára és annak kiadványaira az Igaz Szó 1970-es évfolyamában. Ezt követte Gáll Ernőnek a vegyes lakosságú falvak kutatásáról írt tanulmánya, amelyben a szerző tudománytörténeti távlatban emeli ki Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés korabeli jelentőségét.

A magam tájékozatlanságának a számlájára írom: Vladimir Ghikáról, a római katolikus papról, akit szombaton Ferenc pápa hozzájárulásával Bukarestben, a Romexpónak nevezett kiállítási csarnokban a hívek ezrei, valamint egyházi és állami méltóságok jelenlétében boldoggá avattak, ezen a nyáron hallottam, pontosabban olvastam először, és nem is akárhol, hanem Brádon, a Nyugati Érchegység Aranyháromszögnek nevezett térségének egyik városkájában.

1. A második világháború végén a Szovjetunióba hurcolt Mikó Imre a sztálinista korszakban, illetve a Ceauşescu-diktatúra megszilárdulását jelző második kulturális forradalom kezdetén volt az unitárius egyház főgondnoka (1964–1968; 1975–1977). Magam egy homoródmenti egyházi vizitáció alkalmával hallottam először emlegetni a nevét.

„Recsk!”, kiáltja Molnár Levente a Hosszú péntek kolozsvári előadásán, és olyan mozdulatot tesz, mintha egy botot akarna eltörni. Arról folyik ugyanis a vetélkedő, hogy ki „hol volt”, és a társaság egyik tagja ott. És bár a frivol vetélkedőt Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényében, amelyből Visky András drámája készült, Auschwitz nyeri, […]

Ele­kes Gyu­la barátom megkért, írjak előszót egy film­hez, ame­lyet nem láttam, vi­szont megkönnyíti a látás hiányát, hogy Páll La­josról szól. És részben iga­za is van! Több Páll La­jos él mind­annyi­unk­ban,

Közel egy esztendővel ezelőtt, egészen pontosan 2012. október elsején Óriások és törpék címmel közöltem írást a székelyföldi törpe vízerőművekről. Akkor a homoródfürdői és Ilona-völgyi lakók még nem tiltakoztak a már indulóban levő létesítmény ellen, és még a társtulajdonos református egyházhoz sem írtak levelet, sőt még Egyed Ufó Zoltán sem készítette el tényfeltáró fotósorozatát a helyszínről, […]

Te minek vigyorogsz úgy? Olyan élményem volt, hogy el sem hiszed. Tegyél próbára.

Az én kedvencem, gondoltam a New Yorkban, a Kimondhatatlan, annak is a II. része. Többször idéztem már, és nem győzöm ismét belinkelni. Ha van valami, ami miatt számomra Jékely Zoltán nagy költő (és van! van!), akkor az ez a hat sor: „Valami emlék jön, de honnan? Tódul, eláraszt, lerohan. / Ámulva várom, szívdobogva, s belemerülnék […]

Hogy milyen tökkelütöttek ezek az uniós biztosok! Inkább azzal foglalkoznak, mennyi legyen az uborka görbülete, semmint hogy a kisebbségeknek adnák meg a jogokat.

Egy 1947-es Bíró Sándor-levél margójára Az alábbi esszé június folyamán, több részletben jelent meg a csíkszeredai Hargita Népében, és annak az irodalomtörténeti sorozatnak újabb darabja, amelyben a szerző a két világháború közötti, illetve az azt közvetlenül követő korszak meghatározó erdélyi magyar személyiségeiről, fontosságukról tár fel forrásértékű adalékokat. Bíró Sándor különben a román-magyar kapcsolatok tanulmányozásának, illetve a […]

Remélem, a Lukács fürdő hajdanán, amikor Ottlik és Kodály járt ide, nem úgy nézett ki, mint most, amikor mi voltunk.

Katona József drámája, Erkel Ferenc operája őrzi a magyar történelem egyik leghíresebb összeesküvésének az emlékét. És persze mindemellett minden magyartanár, hiszen amikor a nebulókat az írásjelek fontosságára oktatják, rendszerint idézik János korabeli esztergomi érsek Bánk Bánhoz írt levelének azt a mondatát, miszerint „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem […]

Ha már Acta Diurna nem lehet – bár megírta volna ő azt is, egymaga, és jobb hely lett volna tőle Róma. Szóval most egy kicsit zavarban vagyok. Nagy a praxisom a rossz hírek közlésében, szamárságok kigúnyolásában, keserű pirulák beadásában – de mihez kezdjek egy kifejezetten jó hírrel?

Larent Tailhade, aki a századvég minden anarchista lapjába írt, s amikor a francia képviselőházban bomba robbant, így üdvözölte a merényletet:” Mit számít néhány emberszerűség elpusztulása, ha szép a gesztus!” Párizsban néha lövöldöznek, így pl. Zola temetésén, miközben Clemenceau miniszterelnök mond gyászbeszédet, Dreyfus kapitányt egy újságíró két pisztolylövéssel megsebesített a karján.

A jellegzetes székely étel a töltöttkáposzta, jellegzetes ital a szilvapálinka, a leghíresebb székely személyiség Tamási Áron, legszebb természeti szépség a Gyilkos-tó, leginkább ajánlott turisztikai célpont Szováta.

Az eltűnt jószágot ke­reső kis­fiúval – akiről Kányádi írt to­rok­szorítóan emléke­ze­tes ver­set – féle­lem és ret­tenet mon­dat­ja ki, hogy ilyen eset­ben mi­nek is len­ne jó len­ni. Mint­egy, az átváltozás kény­szerére hall­gat­va mond­ja eme kis­fiú, hogy például bo­kor­nak, ágnak, avar­nak.

Amikor februárban kecsesen és fiatalosan nyugdíjba „vonultam”, már tervezgettem a ház körül némi esztétikai javításokat. Nagyon régi parasztház (ennyire futotta, amikor már elkerülhetetlen volt lakásfélét szerezni), ezért minden évben alapos restaurálásra szorul.

Kedves barátom, igazad volt! Mindent visszavonok! ?? Mármint amit a múltkor a tömeg vagy inkább az emberek védelmében mondtam. Az ember valóban patkány, ahogy Dattenborough mondta.

”Soprontól Brassóig”.Amikor ezt olvassuk az újságban, halljuk a tévéből vagy a rádióból, biztosak lehetünk benne, hogy az egész Kárpát-medencét átfogó tematikus híradásra, panorámára számíthatunk.. A menetirány éppen a forditottja őseink útvonalának.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke nemrég Csíkszeredában rendhagyó könyvbemutatót tartott. Martha Stocker történésznek, a Dél-tiroli Néppárt alelnökének azt a magyarul is megjelent könyvét ismertette, amelyet a Hargita megye székhelyén megtartott legutóbbi RMDSZ-kongresszus küldöttei már kézbe vehettek. A mi történelmünk. Dél-Tirol 1914 és 1992 között című kötet a főként németek lakta, olaszországi autonóm tartomány sok […]

(Az alábbi irás elolvasható ugyan a szerző blogján is, de mert Karinthy óta nem igen született ennyire élménymeleg és plasztikus leirása az átélt agyműtétnek, fokozottan ajánljuk az olvasó figyelmébe e halálközeli beszámolót.) Július 12-15. A műtétről semmit nem tudok, mert átaludtam. Anita, aki családilag nagyon jó barátom, szabadnapján bejött, beöltözött, hogy segítsen , vagyis rajtam […]

A Levél helyettet Illyés Kinga Fagyöngy című lemezén hallottam először, s azonnal kedvenc verseim egyikévé avanzsált. Később, amikor kutakodni kezdtem az életműben, találtam még bőven szép verset, de az emberi természet rejtelmeinek köszönhetően egyiket sem tudtam annyira megszeretni. Talán a hangulat is hozzájárult az egyediségéhez: ülök nagymamámmal a szobában, körülöttünk a blokk zajai és az […]

Csíkszereda felújított főtere. Főként a magyarországi média által előszeretettel 82.-nek nevezett Ezer Székely Leány Napja elnevezésű találkozó nyitánya. A számmal persze van egy kis gond, mert igaz, hogy Domokos Pál Péterek 1931-ben tartották az elsőt, de történelem forgatagában akadt jónéhány esztendő, amikor a sorozat megszakadt.