Emlékeim sok ezer négyzetkilométeres világában tűnik fel most a legenda. Erdélyben, Székelyföldön született. Köröttem máris jöhet a visszhang, hogy könnyű ám a székelynek Székelyföldön emlékeznie, ahogy a román szülöttnek is könnyű román földön. A hősöm a tanár, igazgató, Gyalu néven ismerik Udvarhelyszéken, az arca oly tiszta, mint Korondon ünnepek előtt egy nappal a házak kívül-belül.Gyaluval […]

Egy merész építész villákat tervez a Földközi-tengerre. A villák lebegni fognak, a tulajdonosok pedig úsznak. Ezekhez a ringó Gulliver-házakhoz már a vegyészek az építőanyagot is létrehozták. Az építőanyag természtesen műhab, vagy polifajták. Bár a tervek közvetlenül nem érintenek, lévén hogy szárazföl­di létre kárhoztatott a mostoha sors: mégis komolyan érdeklődőm a lehetőségek felől. Sajnos a ten­geri […]

A költőé? Az előadóé? A közönségé? Minél nehezebb ezt eldönteni, annál nagyobb az azonosulás esélye, annál biztosabb, hogy a szöveg célba talál. Ezen töprengtem Markó Béla és Bogdán Zsolt Saját Faust című estjéről hazafelé menet, és még sokáig azután is. Mélyre hatoltak a hallottak, látottak, újdonságként hatottak, pedig ismertem a műsorban megszólaltatott mind a huszonkilenc […]

Ha nevetni többnyire tudunk is, a profi nevettetés tehetsége keveseknek adatik meg. A magyar irodalomban sincs ez másként: Karinthyt joggal istenítjük, és mind a mai napig nemzedékek kedvenc olvasmánya az Így írtok ti. Ha a romániai magyar irodalomban nézünk körül, azt kell látnunk, hogy az utóbbi fél évszázadban viszonylag kevés humorista élt és alkotott tájainkon: […]

– Álljon már meg egy pillanatra, ha nem siet! Látja, milyen hülyeséget beszélek, maga nem siethet, járni is alig tud. Hogy volt képes ilyen gyorsan így megvénülni? Csupa ránc az egész arca, a képe olyan, mint az aszalt szilva! Amikor utoljára találkoztunk, nem ilyen volt! Cigarettázott abban a füstös bárban és a barátaival vitatkozott. Kértem […]

Soha ne mond azt, hogy soha. Állítólag ez a jól hangzó mondat már a tizennyolcadik századtól a diplomácia aranyszabálya, de hát olykor elhagyja az éppen civódó szerelmesek ajkát is, mint ahogyan azt is feljegyzi a James Bond filmek krónikája, hogy az egyik korai műfajteremtő alkotásnak ugyanez volt a címe. Soha ne mond azt, hogy soha. […]

Bogdán Zsoltot nemes anyagból mintázták. Mélybarna tekintete, szépen ívelt keze, pompás arcéle még a megszólalása előtt magával ragadja a nézőt. Sok színész a tehetségével válik közvetítővé földiek és égiek között – ő kétségtelen tehetsége nélkül is már jelent valamit.Bartis-műsorát sajnos nem láttam, számomra tehát ez az első alkalom, hogy kortárs alkotó műveit szólaltatja meg. Alkata, […]

Demonstráció. – Igen örülök rajta, hogy ily szép számmal jöttek össze. Jele ez annak, hogy az önök becsületes és jó lelke komolyan érzi szükségét, hogy okulni és tanulnia kell a mai időben mindenkinek, ki boldogulni akar, s mivel látom, hogy a jó szándék megvan önöknél, hogy meglegyen az alkalom is, én kész vagyok önöket okítani. […]

A MAGYAR NYELV NAPJA Az anyanyelvemé, melyen gondolkodom, érzek, álmodom és írok, most is.Szeretem a magyar nyelvet és mindazt, amit magában hordoz. Nekem ezen a nyelven szólal meg a világ. A nagyvilág, melyet ismerni kell(ene), akkor is, ha ő nem figyel reánk.A magyar nyelvet kell megőriznem, megőriznünk, akkor is, ha ez néha nehéz vagy nagyon […]

Jól vagyok. Jobban, mint illene.Jön a tél. Jön, mint annyiszor, tudom, hogy milyen. Ahol most vagyok, nem fagyok meg. Éhen sem halok, adnak ennem. Van ágyam, papucsom, cigarettám, minden jóval körül vagyok véve. Azt mondják, boldog ember vagyok. Szerencsés. Isten is szeret engem. Hiába mondják.

PI víz – Vegyetek májast. Véres is van meg, meg kolbász! Buba kínálását Arnold visszakézből utasítja vissza. Nadrágszíja ernyedten kókad mindkét oldalon. – Köszi, nagyon finom, de nem bírok többet enni. – Elérzékenyülve simogatja dom­borodó pocakját. – Né, mekkora lett Péterke! Nem vagyok a kiadós vacsora híve, de az illatorgia engem is magával ránt. Talpas […]

Engem ugat minden kutya egyedül… A távolodó autóbusz zúgása lassan halkul, bandukolunk a nagy magyar éjszakában. Az utca közepét választjuk, hogy a kerítések mögül hirtelen, alattomosan felugató ebek ne verjék belénk a frászt. Szájról szájra adnak: az öblös ugatást apró vakkantások, egymásba illeszkedő állkapcsok kaffanása váltja fel. Minél kisebb a dög, annál kötelességtudóbb. Végigfut a […]

Jaj, én úgy szeretem a strandot! A sárga földalatti berreg és indul. Mindig frászom van, hogy előbb indul, és csak azután berreg. A Deák-téren megtelik, sokan utaznak a Városligetbe. A Széchenyi bejárata építő­telep­nek van álcázva, ennek ellenére a fürdő üzemeltetése zavartalanul folyik. A Vidám Parkból áthallatszik a dunka-dunka, az utcai árusok kifejezéstelen arccal kínálják a […]

A Netflixnek, ennek az előfizetéses filmes online csatornának egyre több a nézője Erdélyben is. Fiatalok, középiskolások, sőt nagyobb általános iskolások kedvenc beszédtémái közé tartoznak az ott látott filmek, sorozatok. De a felnőtteknek is, hiszen amikor hazatérnek – ha nem éppen otthon vannak online munkán – szívesen bekapcsolják valamelyik okos készüléküket a telefontól a tévéig és […]

Emlékezés egy régi novemberre 1958 őszén kezdtem a negyed évet a a kolozsvári, akkor még magyar Bolyai Egyetemen. Az ötvenhatos ősz hallatlan feszültsége, diáktársaink elítélésének emléke már elhalványult, az ember valahogy akkor is feltételezi, hogy a rossz csak időszakos, csak tévedés, amikor ennek semmi alapja nincs, de valószínű, hogy ez a lelkiállapot segít a túlélésben.

Van a fővárosban egy állandó jellegű kiállítás, méghozzá az utcán, igaz, hogy csak egy kirakatsor, de a járókelők gyakran meg-megállnak előtte. Az építészeti főiskola diákjainak tervrajzai láthatók itt, takaros házacskák, modern vonalú épületek, széles ablakú tornyok, merész és fiatalos elképzelésre valló ötletek. Némelyike talán meg is valósul, némelyike alighanem csak vizsgadolgozat marad, de annak is […]

Harminc év távlatából elemezve Barcaság magyar lakosságának számbeli alakulását, szomorúan kell megállapítanunk, hogy létszámban felére csökkentünk. És azt is tudjuk, hogy az inercia, a tehetetlenség ezt már a következő 15 évben felezi, így azt is ki lehet számítani, amikor az iskoláink osztályainak felét elveszítjük, és létszám hiány miatt meg is szűnnek az iskoláink. A magyar […]

Érdekes statisztikát olvastam a svájci órakivitelről. Eszerint az olcsó svájci órák tömegét az iparilag fejlett országok lakói vásárolják, a nagyon drága órákat pedig a szegény országok lakói. A drága és az olcsó óra között elvileg az árban van különbség: egyébként mindkettő az időt méri. A másodperces eltérések a gyakorlati életben nem számítanak. Nem valószínű, hogy […]

A Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatója Szakonyi Károly 90 évesen is friss szellemi kapacitással rendelkezik. Írja, írja, mert ez a dolga, írni, amíg lehet, ha sikerült valamit jól megírni, akkor nem szabad abbahagyni – ahogyan mondta a kilencvenévesek nyugalmával a kérdező Horváth Péternek, aki maga is kerek 70. A barátságuk régi, a munkakapcsolatuk is visszanyúlik majdnem […]

Hogyha valaki Szovátán keresztül tart Marosvásárhelyre, a fürdőváros szélén két irányba ágazik el az út: a Kis-Küküllő mentén célba veheti Balavásárt, esetleg már Sóváradon letér Nyárádszereda felé, ha pedig a kisebb forgalmat választja, akkor a kelet fele tartó megyei úton Nagyernyén tud becsatlakozni a hagyományos Marosmenti főútba. Szakadát, Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Deményháza – így sorjáznak egymásután […]

Székely Ferenc időnként jelentkezik a Káfén is, egy-egy jeles értelmiségivel készített születésnapi beszélgetésével. Ő maga is idén ünnepelte 70. születésnapját. Isten éltesse, hogy még sokáig végezhesse szerteágazó, áldásos tevékenységét! (Forrás: Hargita Népe, 2021. október 22, Műhely melléklet) A nemrégiben Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett erdőszentgyörgyi publicista és néprajzkutató a kilencedik – a fenti címet viselő – […]

2001 tavaszán (az olvasás éve), az indulásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő kolozsvári Korunk folyóirat körkérdést intézett több mint száz költőhöz, irodalomtörténészhez, irodalomkritikushoz, hogy nevezzék meg a XX. század tíz legszebb magyar versét.

Nem is tudom, hogy szabad-e ilyen pandémiás időszakban Stephen Kinget olvasni, vagy olyan játékfilmeket nézni, amelyek a regényeiből készültek. Mert King olyan, hogy megelőlegezi a bajokat, a katasztrófákat. Művei gyakran a nem túl távoli jövőben zajlanak. A fantasy nagymestere azonban – most a horrorisztikus beütésekkel ne foglalkozzunk – komoly szépírói erényekkel is rendelkezik. Van irodalmi […]

Késő ősz, mínusz hét. Még van néhány levél a meggyfa ágain. Nem sok, de van. Ez a néhány levél idegesíti a szelet. Tépi a fát, hulljon már le róla minden, mert így ez az ősz szerinte nincs befejezve. Van ebben a szélben alkotó erő.

Vasárnap Édesapám imádta Wass Albertet. Vasárnaponként, mikor már hűlt a háj, mindig wassalbertezett egyet: szomorúan nézett maga elé, ugyanakkor kihúzta a derekát, hogy az ember szinte látta a visszaadandó hegyeket. Nagy selma volt az édesapám, mint édesanyám ezt hol szelíden, sőt szeretettel, hol indulatosan, hogy azt ne mondjam, gyűlölettel a tudtára adta.