Úgy terveztem, hogy néhány nap alatt a végére járok ennek a témának, de ahogy betévedtem a sűrűjébe, mind jobban vonz az ismeretlen, újabb és újabb felfedezésekre sarkall. Itt van ez a Nagy Lajos-ügy… Miután az Illyés Gyula-féle oroszországi útirajzon áthajszoltam magam, próbáltam megszerezni egykori utazótársa torzóban maradt munkáját, hiszen az összevetésből meggyőzőbb képet alakíthatnánk ki […]

Az 1934-es, első szovjet írókongresszusra, amelyet azért rendeztek, hogy a világ haladó szellemű, többnyire baloldali érzelmű íróvendégei előtt demonstrálhassák az első kommunista állam sikereit és felsőbbrendűségét, a Szovjetunióban élő és tevékenykedő Kun Béla javaslatára két magyar író is felkerül a meghívottak listájára: az egyik, mint már említettük, Illyés Gyula, a másik a szintén erősen baloldali […]

A letűnt szocialista rendszernek – s különösen a szovjetunióbeli gyakorlatnak – bő, egyre gyarapodó irodalma van. Úgy tűnik, ez a téma lassan parttalanná válik. Igaz, hogy az elején Sztálin halálától indultunk el, egy régi újságpéldány fölfedezése kapcsán, és most már ott tartunk, hogy a szovjet valóságot feltáró vagy éppen csak feltárni szándékozó munkák egész vonulatán […]

(Beszélő ecset) Viaskodom szavakkal, színekkel, formákkal. Viaskodásom költői töredék, álmaim letisztult oldószere.Behúzott fékkel a csúcs felé tartottam, magányos tányérra kerültem. Visszanéztem az illatos mezőre, fölborult a kép. Megszólalt az ősi dallam: je t’aime. Variálom a szavakat, recseg a cinizmus.

Egy temetés akkor ér véget, amikor az utolsó sírásó is helyére teszi a szerszámát, a sír mellől behordják az immár fölöslegessé váló kellékeket – az emelő rudakat, a kötelet -, a sír ott domborul a friss hantokkal feltornyozva, koszorúk és élővirág csokrok tömkelege alatt, a gyászoló gyülekezet pedig elvonult a torra, ahogy illik, hogy közös […]

Hajdú Szabolcs Bibliothèque Pascal című filmjéről Hajdú Szabolcs legújabb filmje méltán kapta meg a szakma elismerését, amit nem csak a 41. Filmszemle Arany Orsó-díjában és más díjakban konkretizálódott, hanem abban, a teljesen gyakorlati jelenségben is, hogy a sajtóvetítésekre nem jutott be az összes érdeklődő újságíró. Pótvetítéseket kellett szervezni. A kritikusok is jól fogadták a Bibliothèque […]

Idáig jutva, kissé elbizonytalanodtam: nem vagyok meggyőződve ugyanis arról, hogy érdemes-e ennyire részletekbe menően felidézni az akkor elhangzottakat-leírtakat. Sokan lehetnek olyanok, akik úgy érzik, hogy ez nem egyéb gondolati egyhelyben topogásnál, a lényeget summásan kellene elintézni, hiszen mindenki tudja, akkoriban sokat hazudtunk magunknak, minek azt még egyszer elővenni, kiteregetni, részletezni, egyáltalán komolyan venni? Az egész […]

Ama gyászkiadású Ifjúmunkásban, a 3. oldalon csupán három cikk zsúfolódott össze azzal a szándékkal, hogy mindent, de mindent elmondjon a J. V. Sztálin emlékére tartott gyászmegemlékezésekről. Az elsőben, a lap bal felső sarkában (Gyásznagygyűlés a moszkvai Vörös-téren J. V. Sztálin emlékére) az Agerpres által idézett TASZSZ jelentés olvasható a temetési szertartásról, amit enyhítési célzattal „gyászgyűlésnek” […]

Még mielőtt tovább lapoznánk az 1953-as Ifjúmunkás Sztálin-féle gyászkiadásában, annak is 4 lepedőnyi oldalában, nézzük meg jól, hogy a két, tegnap idézett író (Polevoj, Grosszman) között miért akkora a szemléletbeli különbség. Elvégre mind a kettejüket hosszú időn át úgy tartották számon mint a szocialista realizmus irodalmi alkotói irányzatának a megtestesítőit, akik műveikkel hitelesítették a pozitív […]

A tegnap emlegetett első oldal csak amolyan bemelegítőféle volt az olvasónak, hogy szegről-végről elmélyülhessen az emberi múlandóság örök problémájában, különös tekintettel a Joszif Visszárionovics Sztálin halálára. Ha a szovjet párt és kormány levelet intézett tagjaihoz és dolgozóihoz, akkor ugyanezt a Román Munkáspárt tagjai és a Román Népköztársaság összes dolgozói is joggal várták el pártjuk, kormányuk […]

Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a nagy Sztálin portréival, gondolataival, szellemére utaló szimbólumokkal? Rajzkészségemet azzal próbálgattam egy-egy kósza papírlapon – de olykor tankönyveim margóján is – lemérni, hogy Sztálin-portrékat rajzoltam ceruzával, lehetőleg profilból, […]

2011. március 9-én délután 7 órakor Gyulán, a Várszínház kamaratermében (Kossuth utca 13.) Éder Enikő bemutatja Különjárat c. sikeres előadását. Azt követően kerül sor a művésznő közéleti Simonyi-díjának az átadására; e díj kitüntetettje még Markó Béla, Kósa Lajos és Böjte Csaba atya. Laudációt mond Kovács Levente ny. rektor, rendező, tanár. (Hevesi Mónár József)

Erich Kästnert jó újra és újra fölfedezni. Előbb mint remek gyerekíró nyűgözött le (Két Lotti, A repülő osztály, Május 35, Emil és a detekvtívek stb.), őt olvasva valóban gyermekké váltam és igen jól éreztem magam gyermekként a bőrömben! Aztán szellemes lektűrjei is felkeltették az érdeklődésemet (Az ellopott miniatűr, Három ember a hóban stb.), de ezek […]

(Despre bucuriile simple) Legyél egyszer vagy légy többször? Ami ma van, ne létezzen többé, vagy ismétlődjék meg újra egyszer, kétszer? A ma és a holnapi nap legyen valami és valami egyéb, vagy legyen egy és egy, egy plusz egy?Megkérdezném: lenni a történelemben vagy lenni az igazságban?

Enallagé görögül, immutáció latinul, fölcserélés magyarul. A szakirodalom a jelzőeltolás fogalmat is használja. A stilisztika gondolatalakzatként tartja számon. Gondolatalakzat vagy még ennél is több? Elsősorban erre a kérdésre szeretnék válaszolni. Szűkebb értelemben a birtokszóhoz tartozó jelzőt egy másik mondatrésszel társítjuk, legtöbbször főnévvel, ezért a jelző eltolódik a logikailag hagyományosan társított jelzett szótól. Ugyanakkor esszém megírását […]

Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek. Előrebocsátom, hogy e történet szereplői valamennyien kiváló, képzett, értelmes és lelkes, művelt, szakmájukat magas fokon művelő emberek, akik a kultúráért mindenre képesek. Szó szerint: MINDENRE. A sztori úgy indult, mint valami brazil szappanopera:

Marx Jóskával, a híres, marosvásárhelyi fotóművésszel hosszú ideig jó barátságban voltam. Szinte naponta bejárt a szerkesztőségbe. Mindig volt nála egy-két új fénykép, azokat nekünk megmutatta, de csak futólag, mert örökösen sietett. Irigyelt engem Marx Jóska. Hogy nekem sakkozni is van időm. Irigyeltem én is Marx Jóskát. Hogy ő mesterségénél fogva, annyi gyönyörű színéznőt lefényképezhet. Ha […]

Vitó Zoltán Összegyűjtött verseiről Nem tudom megszokni azt, hogy időnként olyan értékes művekkel és szerzőikkel találkozom, akiket nem tart nyilván a szakma  jelentőségükhöz mérten. Több mint elkeserítő, hogy az irodalom gépezeteit működtető szakemberek nem képesek fölülemelkedni a szubjektív benyomásaikon, a személyes érdekeiken és a lezáratlan élet, illetve életművek pozitív megítélési irányba mozdító gesztusának (az ők […]

A nemzeti hagyományok tisztelete nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem megmaradásunk egyik legfontosabb éltető eleme. Különösképpen az az erdélyi magyarság számára; identitása megőrzése függ tőle. A nagybányaiak, tágabb értelemben pedig a környékbeliek örvendetesen sok gyökérrel tapadnak e földhöz; olyan hagyományokkal büszkélkedhetnek, amelyek századokra tekintenek vissza, olyan jeles személyiségek emléke előtt tiszteleghetnek, akik nemcsak a szűkebb pátria, […]

Mint gyarló, elfuserált ember, sokszor nézek föl az égre, s le, a földre is. És sokszor fölteszek magamnak egy bűnös, szemtelen kérdést: milyen szemmértéke lehetett Istennek, amikor ezt a világmindenséget teremtette? És milyen eszközzel számította ki, hogy mi mekkora legyen? Nagy-e, vagy kicsiny? És miből mennyit érdemes teremteni ahhoz, hogy a világnak értelmes kinézete legyen.

Történt, hogy egy oxfordi pszichológus tartott néhány előadást és bemutatót a jógáról a Sapientia Egyetemen. Meglepődött, hogy Romániában a jóga mekkora indulatokat képes kiváltani. Sokan ellene vannak, gyűlölik vagy kinevetik, mások határtalanul lelkesednek érte, és a világ gondjaira való megoldásnak tartják. Érdekes módon sok tévhit él a jógáról mind ellenzői, mind művelői körében, és általában […]

Hát jól megvénültünk, Woody! Olvastam az újságokban, hogy Woody Allen hetvenöt éves. Na, gondoltam, mi van akkor, ha annyi vagy, Woody? Hát a mi Törőcsikünk nem annyi? Szépen fölépült a nagy betegségéből, talán olvasta Martin Du Gard sorait : „Aki mindig egészséges volt, végzetszerűen hülye marad.” Nem tudom, olvastál-e arról, hogy én is sokat betegeskedem? […]

Az idős művész arról álmodozott, hogy ha végre meggazdagszik, a város fölötti dombon építi fel tágas, fényekben tobzódó műtermét, ahonnan belátni a völgybe, gyönyörködhetsz a kékezüsttel hivalkodó folyóban, amelynek kétoldalán apró ködökbe rejtőzve lüktet a város, fölötte azonban játékos vitorlázó lebeg, szárnyaival időnként megtapogatja a levegőt, hogy ott van-e még, aztán kecsesen aláfekszik a sunyin […]

A művész agyagozó műhelyében és néhány munkája (sorozat) Kádár Dombi Pétert sorsa a Sóvidék nagy fazekasfalujába, Korondra vezérelte. A falu csak úgy ontotta a népi tehetségeket, ezek azonban névtelenül szálltak sírba, hiszen egész életüket a létfenntartás gondja kötötte le, tudatában sem voltak annak, hogy amit művelnek, az művészet. Csak a múlt század közepe táján kezdett […]

Véghelyi Balázs Huszonhárom lépés című esszékötetéről Ezt a könyvet olvasni olyan érzés, mintha sétálnánk az irodalomban, a kultúrában, a történelemben a szerző beszélgetőtársaként. Ezért találó metafora a „lépés” a kötet címében. Véghelyi Balázs kedvesen, közvetlenül mesél, és nem csak az alkalmi beszédeinek lejegyzett változatában, hanem kritikáiban is. Egyedi hangja, személyes stílusa jól kiegészíti a tárgyilagos, […]