A francia impresszionisták közül mindig is Renoir volt a kedvencem. Úgy véltem: derűs, kedves, emberszerető. Ez volt, képei után, a benyomásom róla. Ez adta kezembe Jean Renoir: Apám, Renoir c. könyvét (Gondolat, Budapest, 1968) is. Érdeklődésemet még csak fokozta, hogy a neves filmrendező saját apjáról írt könyvet – egy nagy művész egy ugyancsak kimagasló művészről […]

Mojave. Sivatag. Homok. Siklik velünk a Greyhound távolsági busz. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok. Egy kalapos cowboy még Utah államban ide ült mellém. Az ablakhoz. Hogy lássa a tájat. Így mondta: hogy lássa a tájat. És el is aludt nyomban. Vá

Szabad-e komoly embernek, hát ha még felkent lovagja is a szépirodalomnak, magas művészeteknek (mint pl. alulírott) sikerkönyveket olvasni? Olyanokat, amilyeneket példának okáért Vaszary Gábor is írt? A Monptit például?

Pár napja, az 58. Velencei Biennálén, a kortárs képzőművészet legnagyobb seregszemléjén, a Giardiniben, egyes pavilonok előtt hosszú sorok kígyóztak. Feltettem egy fényképet a facebookra, ahol látható, ahogyan kávét osztogatnak az elpilledt látogatóknak, illy kávét. Kaparásztunk a pénztárcánkban, hogy kifizessük az életmentő, frissítő italt, de kiderült, a cég ajándéka, fogyaszthatunk kedvünkre bármennyit.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Gáspár Jolán Andrea: Köszönet a székelyeknek (Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2010. Tördelés és borítóterv: Voiticsek Ilona) Tudta […]

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. (József At­ti­la: Két he­xa­me­ter) József At­ti­la egész költészetét végigkíséri a halál-motívum, újabb és újabb létértel­mezési kísérle­tek a költeményei, de élete vége felé, az öngyil­kossága előtti hóna­pok­ban az ilyen szöve­gek mind gya­ko­rib­bak, mind konkrétabbak. A Két he­xa­me­ter 1936 de­cem­berében íródott, és halála előtt, 1937 […]

Vannak ezek a bugyuta emberek, akikkel az utcákon szoktunk találkozni. Ezek a bugyuta emberek olyan bugyuták, hogy valósággal szégyellek velük találkozni. Némelyikük még azt sem tudja rendesen kimondani, hogy makdonáld. Azt mondja, mekdonál. Vagy valami effélét. Vagyis mekeg. Úgy megy be a mekdonálba, hogy kérjen magának egy deci pálinkát. Mekegve. Persze, hogy nem adnak ezeknek […]

Gondoltam, leülök a billentyűk elé, de az asztalig sem értem el. Úgy földhöz vágott egy bennem s velem nőtt betegségem, mintha ő legalább húsz évvel fiatalabb lenne, mint én. Erős, izmos betegség. Meg kell adni. Jártam már így. A bennem s velem nőtt, tőlem idegen fölfogású, más észjárású, másképpen viselkedő, sokszor kegyetlen mozdulatú, elvakult szellemek […]

Nem is olyan régen, amikor még médiát oktattam a Sapientia Egyetemen, a téli vizsgaidőszakban jelentkezett egy másodéves kislány, és megkért, halaszthassa el szombati vizsgáját. Miért? – kérdeztem. Minden különösebb megilletődés nélkül azt válaszolta, hogy az angol fővárosban lakó finn házaspár, akinél a nyáron bébiszitterkedett, megkérte, a hét végén repüljön át Londonba, vigyázzon a gyermekekre, mert […]

A két Bolyai – Németh László drámája Azt írtam nemrég, csak akkor szabad írni bármiről is, ha van személyes hozzáfűzni valód… A darabot Marosvásárhelyen 1970-ben mutatták be, akkor láttam, még az első évemet töltöttem a színház előszobájában… Marosvásárhelyen éreztem magam, olvasva a kezembe került A két Bolyai előadásáról kiadott műsorfüzetet, és nyakamba szakad az egész […]

Pont ide állt be az eső elől tegnap is egy maga korú ember. Pont ide. Hát nem leszarták a kalapját a galambok? Van fogalma, mennyi galamb sétál a tetőkön? Nem azért mondom, hogy ne álljon ide, csak figyelmeztetem, vegye számításba a galambokat is.

1. Kuncz Aladár „jelenidejűsége” Előadásomra készülve látómezőmbe került Józsa Mártának, az EX Symposion szerkesztőjének öt évvel ezelőtti olvasónaplója, amelynek végkicsengése: a második világháború narratívája „máig felülírja, relativizálja és elfeledteti az első szenvedéstörténetét, okait, következményét, tanulságait”.1 Megkerülhetetlen nézőpont ez kétségtelenül, ajánlatos végiggondolnunk, nehogy a feledés homályába kerüljenek olyan remekművek, mint például a Fekete kolostor.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Füstös L. Jenő: Csatószegi mozaik (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. Szerkesztő: Kozma Mária. Műszaki szerkesztő: Sulyok Örs) A […]

Kedves hallgatóim, egyre többet gondolok a bukaresti A Hét című lapra, ahol az újságírói pályám indult, amelytől a legtöbbet kaptam nem csak szakmailag, de közösségileg, erkölcsileg és lelkiekben is. Jövőre lesz A Hét megalapításának ötvenedik évfordulója, és ahogy méltatlanul kevéssé van jelen a köztudatban a lap neve, teljesítménye és hatása, úgy – előre látom – […]

Sokat gondolkodtam, szóljak-e hozzá dr. Szurkos István* Amit nehéz kimondani című (Pressman Nyomdaipari Bt., Budapest–Stockholm, 2018) 606 oldalt kitevő könyvéhez. Egy olyan önéletrajzhoz, melyhez hasonlót, a rendszerváltás után, elég sokan írtak a Román Kommunista Párt egykori tagjai közül.

Egy emlékezet naplója ürügyén Éppen most lenne 100 esztendős Gábor Miklós, a színész, a népszerű Hamlet-hős, a drámai karakterek mellett mindig is mosolyképes hódító, akit az egész magyar kultúrkör mint félreérthetetlenül ismert tüneményt tart nyilván. Jelen van a színháztörténetben, a drámakultúrában, a színpadművészet hazai klasszikusainak sorában, a „csinos zseni” népszerű bűvkörében és hódolati színterén is […]

BÖRTÖN Kora reggel van. Borotválkozom, és közben kinézek az ablakon. Az ablak alatt látható a valószínűtlenül keskeny Speer folyócska. Itt lakom, a folyóról elnevezett szállóban, amely nélkülözi ugyan a modern hotelkultúra különlegesebb vívmányait, de Zürichhez mérten feltűnően olcsó. A japán diákkolónia zöme lakik ebben a hotelban, csupa bizalmatlan tekintetű, misztikus vágású arc.

1995 őszén, amikor a Kriterionhoz kerültem, sűrűn olvasgattam a szerkesztés szüneteiben. Mint régi állami kiadónak, mely bizonyos értelemben egyeduralkodó volt, hiszen a kisebbségek irodalmát kizárólag ő jelentette meg, a Kriterionnak egész könyvtára gyűlt fel a nála napvilágot látott kötetekből. Dangubáltam a polcok között, hol ezt, hol azt a könyvet kaptam le róluk. Így akadtam rá […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ferencz Imre: A hetedik évad (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979, Forrás sorozat. Szerkesztő: Csiki László. Műszaki szerkesztő: Bálint […]

LÉGIÓ! Marseille, 1930 A Forte-Chornich-hegyre kígyózó hatalmas erőd falai alatt egy kiugró, magányos szirten áll a boltív, a keleti harctér hőseinek emlékműve. Csendes, elhagyatott, tiszta negyede a zajos, rossz szagú kikötővárosnak. Itt kezdődik a hatalmas aszfaltországút, amely végigfut az egész Cote d’Azure-on Ventimigliáig.

Gondoltam, betartom az orvosi tanácsot. Azt mondta az orvos, válasszak ki egy-egy szép napot a tavaszból, sétáljak, nézzem a virágokat, semmi idegesség… Hétfő. Jól kezdődik ez a hét. Süt a nap. Kiválasztom ezt a hétfőt a tavaszból. Sétálni indulok a térre. Hogy nézzem a virágokat. Semmi idegesség.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ştefan Danciu: Requiem la moartea florilor de câmp (Rekviem a mezei virágok halálánál) (Eurocarpatica Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006, […]

Most mentek el a vízolvasók. Vígan, sörösen, integetve. Az egyik zömök, kiadós fejű ember. A másik vékony és bőbeszédű. A zömök bemászik az aknába és diktálja a vékonynak: tíz köbméter! Kimászik a zömök és azt mondja nekem, maga hallotta? Mondom, hallottam.

Kisgyermek kora óta eljegyezte magát a sporttal. Olyan sportújságíró volt, aki nem csak írt a sportról, de versenyszerűen sportolt is: teniszezett, kosárlabdázott, öttusázott, vívott, sőt edzősködött is.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Bogdán László: A szoros délben. Erdélyi magyar regény az elválásokról. (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2002. Szerkesztő: Megyaszai Kinga. Műszaki […]