Kondor Lajos (1928-2009) szerzetes 1946-ban lépett be a verbiták közé. Németországi tanulmányai után, 1954-ben küldte rendje Portugáliába, ahol szemináriumi nevelő és tanár volt. 1961-től a még kiskorukban elhunyt két fátimai pásztorgyerek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének posztulátora (kérelmezője) lett.

A pesti Duna-korzón álló Shakespeare-szobor alkotója, Mészáros Andor (1900–1972) szobrászművész és építész voltaképpen nem ide szánta ezt a térplasztikáját. Fogadott hazája, Ausztrália egyik városa, Ballarat közösségi háza előtt áll 1960 óta a szobor eredetije, ott emlékezteti az arra járókat a drámairodalom nagy alakjára.

A Szovjetunió évtizedeiben a hivatalos történelemírás és a propaganda „csak a szépre emlékezett” a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokban – az utóbbiaké nemkülönben. Magyar viszonylatban ennek megörökítését szolgálta a moszkvai Folyami pályaudvar (Recsnoj vokzal) metróállomás mellett 1976-ban felavatott emlékmű is.

Ernesto Che Guevaráról, a kubai forradalom egyik emblematikus vezetőjéről nem könnyű elképzelni, hogy egyáltalán kapcsolata lehetett magyarokkal. Ha neki nem volt is (eltekintve magyarországi látogatásától a hatvanas évek elején), a róla készült legismertebb fotó már közelebb visz a kérdés megoldásához.

A New Yorkba érkező magyar emigránsok hagyományosan a város felső keleti részében, Yorkville-ben, a 70., 80. utcák magasságában telepedtek le. Akár a többi, hasonlóan bevándorlók által lakott városrészekben, itt is sokáig jellemző volt, hogy sokan nem tanultak meg angolul, hiszen nem volt rá szükségük.

„Avisont latasra” – ez a szópár zárja azt a feliratot, amely a kubai fővároshoz közeli guanabacoai askenazi zsidó temető egyik sírkövén olvasható. A XX. század elejétől temetkeznek ide a bevándorló zsidók és leszármazottaik. Az ott nyugvó Martin Klein 1929-ben született Cienfuegosban, és 1961-ben halt meg Varadero közelében.

A portugál Benfica stadionjánál 2014. február végén felavatták a lisszaboni labdarúgóklub egykori magyar sikeredzőjének, Guttmann Bélának (1900–1981) a szobrát. A 220 centiméter magas bronzalak – Szatmári Juhos László alkotása – a legendás trénert (egykor készült fotója alapján) a két megnyert BEK-serleggel a kezében ábrázolja a sportpálya 18. kapujánál, a 2004 januárjában elhunyt Fehér Miklós mellszobra közelében.

A magyar labdarúgást a múlt század második felében világszerte magasan jegyezték, a nevesebb nemzetközi futballtornákon örömmel látott vendégek voltak a bőrlabda magyar mesterei. Közéjük tartozott Farkas János (1942 -1989), a Vasas és a válogatott kiváló csatára is, aki pályafutása során 290 élvonalbeli mérkőzésen 169 gólt szerzett, valamint 33 válogatott mérkőzésen szerepelt, ahol 19 találattal büszkélkedhetett.

Az ötvenes évek magyar Aranycsapatának labdarúgói 1956 után – hosszabb nyugati portyát követően – részben hazajöttek, részben azonban a külföldön maradás mellett döntöttek. Az előbbiek között jegyzi a sporttörténelem Hidegkuti Nándor (1922–2002) nevét, aki számos más siker mellett a londoni 6–3 középcsatáraként a Wembley-ben belőtt három góljával írta be magát a magyar labdarúgás krónikájába.

Az az igazán értékes műalkotás, az a valóban hatványozott figyelmet érdemlő művészi univerzum, amely a társművészeteket is lázba tudja hozni, más alkotói szférák művelőinek is ihletet tud sugallni. Gyarmathy János mondhatni mindenik szobra, műveinek szabad szárnyalású, egyedi világa ilyen, erről újabb albuma, a kötetet a marosvásárhelyi Bernády Házban szeptember 11-én bemutató rendezvény ismételten meggyőzte a […]

Nem csupán a sport világában növelte a magyar építőművészet hírét és tekintélyét Ázbej Sándor (1913–1998) építész, az algíri Július 5. Stadion tervezője és kivitelezésének egyik irányítója; 1967-ben megkezdődött az olimpiai sportkomplexum építése, és ennek főeleme, a stadion 1972-re el is készült.

Katalónia fővárosában 2009 őszén ünnepélyesen leleplezték Kubala Lászlónak (1927–2002), a nagyhírű helyi futballcsapat legendás játékosának két méter magas szobrát.

Gábor Dénes (1900–79) Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója (külföldön Dennis Gabor néven ismert) a budapesti, Markó utcai Fő-reálgimnáziumba járt, a budapesti, majd a berlini műszaki egyetemen tanult, ott is doktorált 1927-ben. Berlinben más, később világhírűvé vált magyar fiatalok társaságában rendszeresen látogatta Albert Einstein szemináriumát is.

Az 1956-i forradalom leverése után mintegy kétszázezer magyar menekült el az országból. A nyugati államok – némi lelkiismeret-furdalás hatására is – a legtöbbjüket befogadták, biztosítva számukra a létfeltételeket, sőt, a továbbtanulás, a szakmai előrelépés lehetőségét is.

A grúz fővárostól, Tbiliszitől 76 kilométerre nyugatra található a közel ezer éve alapított Gori városa. Ott született az 1870-es évtized végén (a hivatalos dátumot – 1879. december 21. – a történészek vitatják) Joszif Visszárionovics Sztálin. A Szovjetuniót közel harminc éven át vaskézzel és 1953-i haláláig egyre fokozódó terrorral vezető kommunista (?) politikus mégis máig őrzi […]

A világban szerteszét élő magyarok – mint sorozatunkból is kitűnik – számos helyen szoborral, táblával igyekeznek új hazájukban is népszerűsíteni nemzetünk nagyjait, megőrizni emléküket. A 20. század harmadik harmadában a legtöbbször talán Mindszenty József (1892–1975) nevét és alakját örökítették meg.

„Noha egész életében hithű kommunista volt, minden tisztségében a szovjet uralom alatt élő ország és lakói érdekét próbálta érvényre juttatni” – írja az Encyclopaedia Britannica Nagy Imréről (1896–1958), megállapítva róla, hogy az utókor méltán helyezte Magyarország másik mártír miniszterelnökével, Batthyány Lajossal egy sorba.

A strängnäsi dómtemplomban (ami Svédország egyik legrégebbi ilyen egyházi létesítménye) a Mártírok kápolnája korunk számos keresztény vértanújának állít emléket. A dómtemplom előző vezetősége döntött úgy, hogy az egyik épületszárnyban lévő kápolnát alakítja át a hitükért és a szabadságért életüket feláldozott mártírok emlékét őrző hellyé.

Lengyelország számára is történelmi év volt 1956. A forradalmi megmozdulások még ott kezdődtek, támogatásuk kiemelten szerepelt a magyarországi népfelkelés kezdetekor megjelent – és az utcákon visszhangzott – jelszavak között is. A lengyelek is támogatták a magyarok küzdelmét, egyebek mellett adományokkal, gyógyszerekkel.

Rossz előérzettel szálltam vonatra. A hazahívó távirat: GYERE APÁD NAGYON BETEG; GÁSPÁR, rövid volt, annál hosszabb az éjszaka. Az előző napi, szilveszteri esti mámort, két másodperc alatt felitatta a távirat. Apám beteg? Hát nem édesanyám? Már tíz éve nyomja az ágyat. Apámnak soha semmi baja sem volt. Megpróbáltam aludni. Nem ment. Apámra nyitottam az ajtót.

A hatvan esztendővel ezelőtti magyarországi eseményekre a világ legtávolabbi pontjain is felfigyeltek. Különösen így volt ez Ausztráliában, ahol az éppen akkor megrendezett melbourne-i olimpián a magyarok ügye melletti szimpátia számos megnyilvánulására nyílt mód.

Az 1956-i forradalom és szabadságharc leverését követően mintegy kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. A nyugati államok – némi lelkiismeret-furdalástól is ösztönözve – menekültek tízezreit fogadták be, nagyvonalúbban alkalmazva esetükben a bevándorlási szabályokat.

Rozsnyai Júlia színésznő kolléganőmmel beszélgetek. Amúgy igazából először. Harminc éve váltak szét útjaink, bár mindkettőnket ugyanabba az országba vetett a sors. Sepsiszentgyörgyre utánam került, jóval fiatalabb nálam, kolozsvári születésű, akárcsak én. A rendszerváltás előtti állapotok őt is átsodorták Magyarországra. Mint ahogy Szabó Zoltán kollegánkat még jóval előttünk, aki aztán több kötetet írt s adott ki […]

A koreai háború (1950–53) volt az első súlyos fegyveres összecsapás a második világháború befejezése után, tönkretette az ázsiai ország gazdaságát, teljes ipari potenciálját. Korea északi és déli fele egyaránt romokban hevert, a háborúban milliók pusztultak el, tömegesen haltak meg a sebesültek a vérveszteség, a legyengülés, a járványok és az ellátatlanság következtében.

A kubai Santa Clara városában bronztábla állításával emlékeztek Vándor József (1909–1979) magyar katolikus papra, születésének 100. évfordulóján. Vándor atya (aki Wech József néven született Dorogon) szaléziánus szerzetesként érkezett Kubába a két világháború között, haláláig, 1979-ig élt ott.