/Ebbe a rovatba Bölöni Domokos válogat a Kedves Olvasó számára humorunk tartósabb virágaiból örömünkre-jókedvünkre szolgáló csokrot. Alant látható az első szál…/ Kolozsvári Sinkó Zoltán (1938– 2002) Fröccsök, elméletek, viták   A Kehes Fatehénhez címzett kocsmában ezen az estén is, mint az év háromszázhatvanöt napján, értékes eszmecserére került sor a kék cigarettafüst gomolygása közepette. Csiriz, a […]

Celler Kiss Tamás Kilenc mondat Ott kéne lenned, ahol én vagyok, mondjuk, ezen az utcasarkon, ebben a buszmegállóban, ezen a járdán, jelenthetnének többet.

Kedves Denis* Valószínű igen nagy meglepetést okozok levelemmel, miután sok évi hideg távolmaradásom azt a benyomást kelthette, hogy valamikori szoros barátságunk is kihűlt. Nem, Denis, én nem feledtem el a vinennes-i börtönt s annak hajdani foglyát, kihez szinte naponta elgyalogoltam, hogy láthassam és megosszam vele az akkor még csiráiban leledző “felforgató” ideáimat.

Poklos-patak túra Ady Endre nagy költő volt, ugyanakkor felülmúlhatatlan ötletgazda. Amikor elolvasta Az Értől az Óceánig című versét, Kukubika Szerencsikának lúdbőrös lett a háta. A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy ifjabb Kukubika Szerencsikáról van szó, az idősb csaknem húsz éve elhunyt, és az ifjú is túl volt már a hatvanon, de hát ennek a tárgy […]

Adassék Kenderesi Mihály nagyenyedi professzor úr kezébe ! Igen tisztelt professzor úr ! Vegye alázatos bocsánat kérésemet, amiért mind ez idáig levelem írását hanyagoltam, annak ellenére, hogy munkámat illetően elsősorban kegyelmednek tartozok elszámolással, aki azon kevesek közé tartozik, kik minden törekvésemben és utam előkészítésében önzetlenül gyámolítottak.

Drága leányom, Júlia ! Az anyai szív minden aggodalmával írok neked, miután hónapok óta semmi hírt nem kapánk felőled, ha csak a lapokban közölt ocsmány koholmányokat nem számítom. Olyasmit olvasék a minap, hogy még Török országba is el akartál utazni, hogy ott kutasd tovább halott férjed nyomdokait.

Botrányország, szép Perfidia Szép kis újév. Az államfő megkegyelmez egy elítéltnek, aki alig harminc napot töltött a rács mögött, azt is vizsgálati fogságban, mert egyébként merszi binye, a kormánypárt Ialomica megyei elnöksége cégvezetői álláshoz juttatta. A boss most (jog)tanácsadóját rugdossa dühében. Hát hogyne. Így átverni a Forradalom Hősét, aki tíz év után is milyen helyesen […]

Alig történt meg a világraszóló, azóta is közismert hajókatasztrófa, az esemény jó volt arra, hogy a korabeli magyar társadalom egyik vezető feministája – akkor szüfrazsettnek nevezték az ilyen hölgyet – elvi demonstrációba kezdjen.

Özv.Lorántffy Zsuzsannának, Erdély fejedelem asszonyának, személyesen! Kegyelmes asszonyom ! Nagy az én reménységem, hogy jelen levelem, a minden oldalról szorongató zavaros állapotok ellenére, jó egészségben találja fenségedet. Amíg csak életet és jártányi erőt ad nekem a magasságos Úr, áldását kérem minden estvéli imámban nagyságodra, azon szívbéli igyekezetéért, amellyel szegény népünk felemelkedését és okulását mind ezidáig […]

Édes néném! Legutóbbi levelében ked arról tesz említést, hogy igen unalmasan telnek napjai, bár ezt nem panaszként rójja fel a sorsnak, hanem csak szomorú lelki állapotjára keres véle magyarázatot. Mivel időmből s az itteni szerzetesi életvitelből untig tellik, elmesélem a ked felvidítására egy igen figyelemre méltó fehér személy történetét, hadd lássa ked, hogyan viselik magukat […]

Adassék Kálvin János úrnak, a reformáció nagymesterének kezébe ! Nagytiszteletű barátom ! Azt hiszem, utolszor írok neked, abbéli őszinte reménységemben, hogy elvakult igyekezetedet sikerül megzaboláznom, mielőtt még vesztedbe rohannál. Nem a libertinusoktól vagy a szakadároktól féltelek, ó egyetlen barátom, hanem saját túlzásaidtól, mellyekkel leszaggatod a menyecskék szoknyái alól kifityegő csipkét, bebörtönözöd a részegen káromkodó susztert […]

Drága Theom ! Tudatom, hogy utolsó küldeményedet megkaptam. Remélem, ebből futja majd kalapra is, mert itt igen komisz a déli nap. Annyi szükség mellett, a kalap valahogy mindig kimaradt a számításaimból. Egyébként igen termékenyen telnek a napjaim. Egyetlen gondom ez a csapat varjú, mely nem akar tágítni mellőlem. Ma reggel is varjak ültek az ágy […]

Kenéz Fe­renc József At­ti­la-díjas költő a máso­dik Forrás-nem­zedékhez tar­to­zik. Költői in­dulása a 60-70-es évek­re esik, ami­kor a romániai li­be­ra­lizáció, az ún. nyitás követ­kez­mé­nye­ként, a ma­gyarság újra meg­próbálkoz­ha­tott nem­ze­ti iden­titásának meg­erő­sítésével és tuda­tosí­tásával. Eh­hez intézményi segítséget is ka­pott: az írók leg­inkább a Kri­ter­ion Könyv­ki­adótól.

2010-ben jelent meg s váltott ki élénk vitát Spiró György Tavaszi tárlat című regénye, amelyben a szerző az ’56-os forradalom eseményeit és közvetlen következményeit szokatlan szemszögből idézi meg. Igaz, hogy az író maga nem lehetett cselekvő részese az eseményeknek, és csak később, dokumentumok révén ismerkedett meg a gyermekkorában történtek különböző változataival, a hatvan évvel ezelőtti […]

Karácsony-szilveszter előtt fogom magam és minden eshetőségre gondolva, alaposan kitisztítom, csillogóra-villogóra suvickolom otthonunk teljes pohárállományát; ne akkor tüsténkedjünk, amikor már tölteni kell…

Aprószentek Dávid, Dávid, kinn a jégen korcsolyázik.

A Fiasmál karéját, mint a szép asszony nyakát a drága igazgyöngy, csillogva díszíti ma is egy falu. A völgykatlan fenekéről nézve, jól felkapaszkodott az oda, az ég alá, s híre volt, hogy fohászkodó nép lakja, amióta a világ. Gyakran akadt fenn ott a nagyidő, csattogva szikrázott olyankor az ég, a villámok meg szanaszét pattogtak, mintha […]

… Farkas Árpád baráti emlékezését egy fiatal költőnőre, akit Kapui Ágotának hivnak, aki néhány ifjúkori sikeres közlés után rájött, hogy „hiába voltunk sirály-röptűek, vadászó képességgel megáldott időlovasok”, az ő gyöngyei is disznók elé peregnek. – igy Farkas, majd folytatja: „A Forrás-sorozatban megjelenésre váró első kötetén hosszú évekig bóbiskol a láthatatlan cenzor, munkahelykeresésben peremre szorítják, „múltja” miatt […]

Van olyan hely, amelyet nem a feledhetetlen győzelmek, hanem a vérbefojtott, hősies küzdelmek dicső emléke övez, mert nem a győztes, hanem a legyőzöttek zászlóján lobogott a szent szabadság jelszava. Ott, ahol azt porba tiporták, igazi hősökre, példamutató hazafiakra emlékezhet, akinek drága az anyaföld, vágyainak végső menedéke. Hát nem felejti a székelység sem Kököst, Szépmezőt, Árapatakot, […]

Szent László, hogy keresztény népét keletről a székelység védje a kunok és a besenyők betöréseitől, Törcsvárral egyidejűleg, Sepsiszék határán, ahol a két Bodza összefolyik, hogy egyesülve törjenek ki a büszke hegyek világából, erős várat emeltetett. A Királykő tetejét díszítette e vár, öntözte is köveit a kemény csatákban elhullt, hont védő székelyek piros vére. Tudta a […]

Erdély egyik szép vidékén, ahol csillogó tavakba dughatja kánikulában képmását a lázas Nap, mint aki nagy veszedelmek elől rejtőzik el mélyen, a tavakba ömlő patakocskák szűk völgyeiben húzódtak meg a faluk. Székely- Mezőség néven ismeri e tájat a nép, ahol egy tónak épp a jobb parti vápájában a falut alapító Sámsond ős lakott.