A merengő Csóka gubbaszt a havas fa tetején. Csőrében tavalyi dió. Úgy ül ott, mint akit gipszbe öntöttek. Meglehet hogy barátja vándormadár volt, s most épp rá gondol. Visszatér-e még? Nem tetszik-e meg neki onnan fentről valamely mutatósabb táj? Mert ugye , manapság már az ösztönökben sem lehet megbízni.

A „petrencé”-ről neki Malacka combja jut eszébe. A „párta” akár a mell halma: az „rt”-ben csúcsosodik, a „porzó” pedig az élvezet méhét asszociálja. „Vannak érzéki hangok?”, említett „e”,”a”, „ó”?, teszi fel Vadmalac a kérdést. „Vagy a jelentés a meghatározó?” Így folytatja: „Esetleg a mássalhangzó is szerepet kap? Mert mindig a pé?” „Na de az olyan […]

Hideg van, de kár, hogy nincs késő ősz vagy tél. Nem vagyok húsvéti ember; karácsonyi ember vagyok. Vagy mikulási. Voltaképpen mindegy. Aktuális gondjaim közepette, melyeket a barátaim unnak, a felebarátaim nem értenek, olykor megjelenik valami annyiszor megírt emlék: 1964. december 4-e, máskülönben napfogyatkozás,

A végállomásnál lakott, majdhogynem a váróteremben, jól látta hát, mi történik. Emberek jöttek az egyik vonattal, mentek a másikkal, megállás nem volt. „Ha megszerveznék – szólalt meg egy idő után Vadmalac -, mindenki helyben végezné a dolgát, nem kellene utazni. Fölslegessé válna a metró, nem fogyasztná az áramot.” Megszólal a Komája: „Nem vagy te véletlenül kommunista?” Vadmalac elbizonytalanodik: […]

Hogy Vadmalac sörtéje őszülni kezdett, Komája felszólította: ”Foglald össze, mi volt az életed!” Vadmalac a feladat hallatán a tomporára ereszkedett, mint aki komoly munkába fog, aminek egyhamar nem szakad vége. ”Na, lássuk csak…” És jobb mancsát felemelte, hogy majd kiszámolja azon. De nem jutott eszébe semmi. Komája ekkor – hogy stimulálja – egy mikrofont nyújtott a szája […]

Boldogság Az esti utcában hangos kacagást, víháncolást hallunk. Egy férfi meg egy nő tréfál, játszik egymással. Mikor közelükbe érünk, akkor ámulunk el. Ismerős, sarkon ácsorgó koldus és koldusasszony a két mulatozó. „Munka után” hazafelé igyekeznek, s nagyon jó kedvük támadt. Mint két játékos medve, úgy ingerkednek egymással. – Boldog koldusok – gondoljuk. – Úgy látszik, […]

Elaltatják és ivartalanítják. Megetetik, megitatják, megsétáltatják és elaltatják. Budapest, 2015. III. 23.

Óraigazítás Fiatal lány megy át a kocsiúton, s amint az úttest közepére ér, meglátja a szemközti utcai órát, s ott, a száguldó kocsik között hozzáigazítja a saját karóráját. Se lát, se hall. Csaknem nekivágódik egy rohanó kocsinak. Akocsis az öklével fenyegeti, egy fiatalember pedig mosolyogva jegyzi meg: – Könnyen ez lehetett volna az utolsó órája […]

Álruhában? Öreg, toprongyos ember bandukol az utcán. Szánalom ránézni. Alig vonszolja fáradt tagjait. Hideg van, de azért nem álljuk meg, kivesszük pénztárcánkat, s némi pénzt nyomunk a kezébe. Az öreg nyitott tenyerén csodálkozva nézi a pénzt, majd elmosolyodik, fejével finom mozdulatot tesz, visszadja nekünk. Nem szói. Még azt se mondja, hogy tévedtünk. De ahogy rápillantunk, […]

Minden csúnya … Érteni kell az utcát, élvezni kell tudni az utcát, mint egy könyvet vagy színdarabot. A napokban jártunk a Csúf utcában. Minden csúnya volt ebben az utcában. Csúnyák voltak a házak – se régiek, se újak -, csúnya volt a kövezet – kopott és múlt nélkül való -, csúnyák voltak a boltok s […]

Jobbhoz szokott Déli tizenkettőt harangoznak. Egyik Andrassy úti bérház kapujából cselédlány szalad az utcára, kis csomagot dug a legközelebbi, póznára erősített utcai papírkosárba, majd megfordul, sietve visszaszalad. Kíváncsian várjuk, mi fog történni a csomaggai. Nem keil sokáig várnunk, öregember ballag a papírkosár felé, biztos mozdulattal belenyúl és kiveszi a csomagot. Kibontja az utcán, szagolgatja, fejét […]

Frontjegyzetek Holnap indulunk a frontra. Sokféle érzés küzd bennem: riadt kíváncsiság, tisztelet önmagammal szemben, egyszersmind szorongás (vagy talán levertség) attól, ami rám vár, vonz a kérlelhetetlen és ismeretlen szörny, amelyet frontnak neveznek. A kozáklegény idős anyjának egyszem fia. Őrségen áll. Anyja ott álldogál kissé távolabb, vigyáz reá. Úgy hallotta, hogy a diverzánsok gya!korta orvul megtámadják […]

Lilike „Lilike, Lilike”, kiált a nagymama az őszi sétatéren, és sír és szalad, és csapkodja a kezét és keresgél. Lilike, a kis unoka, akit rábíztak, eltűnt, nincs sehol. A nagymama kétségbeesetten kiabál: „Lilike, Lilike.” Összecsődülnek az emberek, már rendőr is lépeget feléjük mékóságosan, lassan. Most Lilike kacagva dugja ki szőkefürtös fejét egy bokor mögül.

Ugra-bugra Gépkocsi robog az elhagyatott budai utcán. Az úrvezető lassít, a járda mellé hajt, s a villák között keresgél egy számot. Négy-ötéves, édes arcú kislány áll az egyik nyitott, rácsos kapuban. A gyermek látja a közeledő kocsit, s egyszerre ördögi féktelenséggel elébe ugrik, két karját kitárva meg akarja állítani. A vezető rémülten fékez, és sikerül […]

MOCSOK Vadmalac újabban százalékban mérte. A mocskot. A Bükkösben. Így kalkulált: „Sok százalék hazugság… ráadásul futballpálya, plussz trafikmutyi, meg, meg, titkosítás…” Kiderült, elérték a merülési vonalat. „Merül”, ízlelgette a szót. „Eddig csak tocsogtunk a szennyben”, mondta erre a Komája. „Eddig.”… „Eddig.”

Megköszönték… Két micisapkás suhanc álldogál az esti hományban a tér sarkán. Szájukban a legolcsóbb cigaretta füstöl, vörös kezük kilóg kurta kabát-ujjukból, nyakukba színes átvető. A párizsi Montmartre-ra is bátran odaillenének. Most kecses fiatal nő libben elébük. Nyakába kékróka simul, makulátlan fehér bőrkesztyű a kezén, kalapját egyenest Párizsból küldhették a címére. Arany tárcájából illatos cigarettát vesz […]

Málna A nagymama nem adott málnát Jucikának, mert attól félt, hogy kiütéseket kap tőle. A hároméves kislány sírt, dühöngött. Végül fenyegetően csak ennyit mondott nagyanyjának: – Megállj, ha meghalsz, meglátod, milyen csúnya virágot viszek a sírodra. (Pesti Hírlap, 1935. július 12, péntek)

Motoros menyasszony Láttunk egy talpig fehér selyembe öltöztetett menyasszonyt robogó motorkerékpár ládáján feküdni aléltan, lobogó fátylakkal, mirtuszkoszorúval a fején. Az első pillanatban mindenki döbbenten bámulta, s rendőr után nézett, de aztán hamarosan mosolyogni volt kénytelen. Nem történt menyasszonyrablás. Egy ruhásbolt kirakata számára vitték ezt az élethű meny asszony bábut. Soha nem volt neki vőlegénye. Nem […]

Ablakban A nagy kávéház mellékutcára néző ablakában ketten sakkoznak. Elmélyedve hajolnak a faragott, fekete-fehér bábok fölé. Benn a kávéházban öten-hatan állják körül a játszmát, künn az utcán pedig ugyanannyian lesik a lépéseket és az eredményt. A hátikosaras kifutófiú mellett jólöltözött, szemüveges úr, kisdiák, kopott, ősz öregember s egyenruhás vasutas szorong.

Acélcsipesz A Tabánt lebontották, a rozoga viskók helyén varázsszóra remek, szép kert támadt az eltakarított romokon. Úgyszólván napok alatt zöld bársonypázsit terült az egész Tabánra. Aki csak arra jár, elámul ezen a gyors változáson. Hallottuk, amint egy kislány teljes hittel magyarázta társnőjének, hogy a fű minden egyes szálát éjszakánként acélcsipesszel húzzák a munkások fölfelé, hogy […]

Kocsik A budai földszintes villa előtt egy csomó kisebb-nagyobb gépkocsi ácsorog, hosszú sorban. Egy arra haladó úr odaszól a rendőrnek, s megkérdezi tőle: – Mióta van itt gépkocsi-állomás? A barna bajszú, szép szál rendőr mellét kidüüesztve büszkén válaszol: – Nincsen itt kérem, semmiféle gépkocsi-átlomás. Csak két szép kisasszonyunk lakik itt ebben a házban. Azért ácsorog […]

A „petróleum” szóra figyelt fel, addig azt nem hallotta. „Megérezték a szagát, valaki azt kiáltotta, tisztítószer.”

Őszintén Egy csoport tizenkét-tizenöt éves fiú néhány vezetőtanár kíséretében négyhetes téli sportkirándulásra utazott a hegyek közé. Amikor hazaérkeztek, a pályaudvaron izgatott anyák várták a vállalkozó szellemű csemetéket. Barnán, pirosan, piszkosan szálltak le a vonatról. Egyik gyerek, miután szerencsésen átesett az anyai csókokon és öleléseken, mellét büszkén kidüllesztve villogó szemmel súgta oda édesanyjának. – Anyu, még […]

Vadmalac a jobb mancsát nézte. „Meddig vagyok én?”, kérdezte magától röfögve. Úgy gondolta: ha levágnák hirtelen három ujját, az is ő – volt. „Volt”, ez minden, ami bizonyos számára. Illetve hogy a vérkeringéséhez tartoztak. Arra gondol, a kárpátaljai magyar is magyar. Közülük legalább három elesett Donbászban.

Mindenki szenved? Feltűnően takaros, karcsú dáma, szorosan összefogott nemesszőrme bundában libeg végig egyik belvárosi mellékutcán. Hullámos szőke haján már divatos, csónak formájú szalmakalap ül. Első pillantásra olyan, mint a diadalmas szépség és gazdagság megelevenedett képe. Egyik boltból süldőlány szalad ki kurta szoknyában, kalap, kabát nélkül, s ámuló szemmel tekint föl a gyönyörű jelenségre. Most a […]