A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint elvet, tapasztalati igazságot, (vélt) életbölcsességet kifejező, mondatértékű szólásmondások. Ezek egy része idővel természetesen módosult, más része elveszítette érvényességét, illetve kommentálásra szorul, íme, néhány példa az ismertebb „bölcsességek” közül:

HWABYUNG 2016. Január 29. Egy francia filmet láttam a tegnap, mely Theodor Fontane ensam i Berlin/Jeder stribt für sich allein/Halálodra magad maradsz című regénye alapján készült. Annak a középpontjában egy berlini pár áll, akik a második világháború kellős közepén Hitler-ellenes szövegeket írtak és terjesztettek – saját készítésű képeslap-röpcéken.

LOPJÁK A SZART /2016. Jan. 27./ Yeonmi Park könyvét olvasom Észak-Koreáról, illetve menekülésükről. Én svédül olvasom a Massolit Förlag kiadásában, a svéd fordítás az angol In Order to Live-ből, a szerzőtárs Maryanne Vollers, feltételezésem szerint emberjogi kérdésekkel foglalkozó újságíró.

Szentgyörgyi N. József: Levél az emlékekről A forradalom újrajátszása kiváló ötlet, minden nap találok benne valami érdekeset, (nekem) újat – többször is újra meg újra kellene játszani, mert lassan feledésbe merül, illetve kiürül, vagy, ami még rosszabb: egyoldalú és hamis megvilágításba kerül, netán feledhető bulvársztori lesz belőle… Megbízható – tiszta – forrásokból kell újra csorgadoztatni a […]

Jónás, az első hóvihar idén betett kicsit a keleti partokon. Nálunk, New Yorkban délben a buszközlekedés, délután a metró- és közúti- illetve a vasúti közlekedés lett leállítva, egyféle kijárási tilalom volt ez, persze, a gyalogosokba nem kötöttek bele, viszont az autósokat azzal fenyegették, hogy az NYPD letartóztathatja azokat, akik fél 3 után autóznak New York […]

Koryo Liquor A Pyongyang Times világgá kürtölte, hogy észak-koreai tudósok olyan italt kísérleteztek ki, amelyiknek nincs kellemetlen utóhatása. A receptet is lehet tudni: a Koryo Liquor elõállításához ginszenget használtak, továbbá cukor helyett pirított rizset.

77 éves volt, amikor megismertem, 99 éves édesanyját látogatta meg az öregotthonban – igy találkoztunk. Többször ‘beszélgettünk, s barátságunk – a matróna 102 éves korában bekövetkezett halála után, amikor nyolc hónapos terhesen, —20 fokos hidegben vettem reszt az igen kis létszámú halotti menetben — tovább tartott.

Gömbölyű (Újságos emlék) Jó az, ha időnként beszólnak. Akkor is jó, ha rosszat szólnak. Magát megnevezni nem óhajtó úr azt kérdi: ki volt az a barom, aki megint megbolondította az adófizetőket? Na ki? Háromból eltalálhatja. (Nem találja el, lecsapja a kagylót.) Éles fejhang süvíti: miért írtuk el Arany Jánost?

– Na, tessék, itt van, amit igazán nem vártam! Le­esett az első hó. – Bi­zony, megtörténik az em­ber­rel is, ha nem vigyáz magára eléggé. Mond­juk, me­net közben meg­bot­lik és elvágódik, térdre vagy has­ra esik…

Bilincsben A kalauzlány csak a kísérőnek tépett jegyet, azt mondta: – Hagyja, tudom én, kinek a költségén utazik maga. Azzal visszaadta a pénz felét. Rab és kísérője összenézett. – Köztörvényes? – érdeklődött barátságosan egy öregúr. – Netán politikai?

Az évek során jónéhány rádió- és tévéstúdióban megfordultam, mondtam fel önálló vagy kísérőszövegeket, netán talk show-k, azaz beszélgető műsorok közben kérdeztem-vitáztam, mások észrevételeit és kérdéseit közvetítettem, ám közben a falra rögzített tojásrácsoktól kezdve a préselt lemezes kiképzésig, a szivacsborításig és egész sor leleményes belsőépítészeti megoldásig mindig és mindenütt figyelmesen végignéztem, hogyan próbálnak szerény vagy drágább […]

HIDROGÉN VAGY SEM? Félelmetes hír ébreszt Vízkereszt napján: Észak-Korea hidrogénbombát robbantott. Az általa gerjesztett földrengés 5,1 amplitudójú, az eddigi legerősebb. Észak-Koreában ünnepelnek: visszahívták a korábban nyugdíjazott véresszájú bemondónőt, harsogná el az a rezsim szerint örvendetes újságot. A szakemberek szerint nem igaz a hír. Hidrogénbombát n

Tudnivaló, hogy az egyikből a másikba forduló év határán elapadnak a szenzációk. Ezt a napokban az is elárulta, hogy az MTI – nyilván más, fürgébb ügynökségek hatására – is elővette a Loch Ness-i szörny jócskán lerágott csontját. (Ami persze, annyira még nincsen lerágva, hogy megnyugtató választ kapjunk a rejtélyre.)

Az emlékek maguk is változnak, saját képünkre és hasonlóságunkra gyúrjuk át őket, nincs két pillanat, amikor ugyanaz ugyanúgy történt volna. A XX. század hatvanas évei közepén-végén hegyesedtek ki szarvai, már megkövetelte dicsőségét a diktátor, neve helyett azonban ha lehetett, inkább hazát hazudtunk. A hazát minden valamirevaló diktátor sajátjának vallja, úgyhogy amikor Patrium carmen címmel „hazafias” […]

A székelyek számára ugyancsak széphangzású magyarországi településen, Szalonnán, az új esztendő beköszöntével egy munkagép elvágta a gázvezetéket, és a néhány szomszédos ház lakosait egy délutánra ki kellett telepíteni. Még idejük sem volt összekészülni, és menni kellett – mondta a köztelevízió riporternője, és miközben őszintén sajnáltam mindazokat, akiknek menni kellett a közeli óvodába, elgondolkodtam a mondat […]

Arra vágyom, hogy a színész játsszon. A karizma, a belső szenvedély, az erő. Hogy a színház addig kaparjon, amíg megtalálja azt a helyet, ahol ez a kráter van.

Egyszer én is megírtam László Noéminak, hogy az EMIL tagja szeretnék lenni. Úgy saccoltam, helyem van Laokoón hozzáférhetetlen „tragikus idilljében”. A tragikus idillt Goethétől csentem. A hozzáférhetetlent Kinde Annamáriától, ki aszongya: „Hogy mért nem szerethet Kolozsvár, / nem tudja azt, csak Orbán János / Dénes, meg a többi titánok: / zsoltok, endrék, attilák, lászlók, / […]

„…în creaţiile Tale mă fascinează sinceritatea dusă câte o dată la extreme.” — írta az egyik bejegyzésemhez fűzött kommentjében az egyik jó olvasóm. Vagyis, hogy az én alkotásaimban az olykor szélsőséges őszinteség bűvöli el.

Mi­lyen volt Széche­nyi kézfogása? Mióta az esze­met tu­dom, rendkívüli módon érde­kel­tek az ilye­nek. Ady hang­ja, Ca­mus il­la­ta, Van Gogh ne­vetése. Emlékszem, mennyi­re megörültem, mi­kor va­la­me­lyik ara­di vértanú naplójából meg­tud­tam, hogy a távcsöve tokjába pi­silt a fogságban.

Hogyha léteznek antiterro-osztagok, miért ne lehetnének antimedve kukák? Ez jutott eszembe, amikor meghallottam a hírt: mivel Tusnádfürdőn a migráns medvék már évek óta úgymond terrorizálják az őshonos vagy az idők folyamán bevándorolt lakosságot, a medveellenes küzdelem újabb szakaszába lépett

Alább közzétesszük azt a baráti előszót, amivel Szente Cs. János nemrég megjelent kötetének (A sziklán járó ember, Kreativ Kiadó, Marosvásárhely, 2015) szerkesztője bevezette a könyvet. Az elmúlt napokban két irást is közöltünk a könyvből, a továbbiakban még bemutatunk néhányat. (Káfé főnix) Itt van ez a küküllői, kisküküllői gyerek, majdnem öregen, aki csak szerzett háromszéki életminőségében […]

14 éves vol­tam. A szüle­ink mondták, hogy for­ra­da­lom van, s hogy Te­mesváron meg Bu­ka­rest­ben lőnek. En­nek örültünk – a ti­zenéves fiúk per­verz módon tud­nak örülni an­nak, ha lőnek. Szin­te mellékes, hogy ki, kire. Aztán mon­do­gat­ni kezdték, hogy a milíciától ezután nem kell annyi­ra félni.

A kézdivásárhelyi „terrorista” leleplezése után írtam ezt a nyílt levelet. A Facebookon közöltem, románul – ez az enyhén módosított magyar változat. Kedves román állam, ne légy már annyira frusztrált. Mit is teszel te tulajdonképpen? Úgy örülsz, hogy jobban már nem is örülhetnél annak, hogy szélsőségesek vannak a világon,

Nem kell különösebben éles szem ahhoz, hogy bárki észrevegye: hiába közeleg a tél, a székelyföldi kisvárosokban felettemód szaporodnak a turkálók. Ahhoz viszont már jártasabbnak kell lenni, hogy azt is fel lehessen fedezni: a ritkuló könyvesboltokban és antikváriumokban, egy-egy sarokban vagy polc mögött egyre nagyobb halomban gyűlnek azok a könyvek, amelyeket vagy könyvtárak írtak le, vagy […]

-1 szép na­pot kívánok! -Köszönöm! Meg­en­ge­di, hogy én dönt­sem el, hogy me­lyik le­gyen az a szép nap? -Ne ért­sen félre, kérem, én csupán köszöntem! -Nem uram, maga egy jókívánságot mon­dott ne­kem, amit én il­lendően meg is köszöntem. -Már hogy mond­tam vol­na ilyet!?