Jön a gyermeknap, és én azon gondolkodom, mit kaptunk, és mit adunk. Sok időt kaptunk – azt hiszem, ez a leglényegesebb. A Ceauşescu-diktatúrában nem volt divat az öregotthon, divat volt viszont a segítő nagyszülő. Mindenki másért élt a nagyszüleivel, de sokakat ismerek, akik velük éltek, és egy nyolcvan éves embert nyilván nem lehet kizökkenteni a […]

Meg­es­het, hogy személye­sen nem is­merjük egymást, mégis arra kérlek, ol­vasd el le­ve­le­met. Nem va­gyok „különc”, leg­fen­nebb – al­ka­ti­lag is – magányos. Baráti cso­por­to­sulások­hoz nem tar­to­zom. De az írói létezésnek ez nem le­het akadálya, hi­szen (Móricz után sza­ba­don:) regényünket és gye­rekünket „személye­sen csináljuk”. Em­be­ri­leg nem jó a magány; en­gem az életkörülménye­im (is) erre ítéltek, és mind­ezt […]

„Ha ti engem nem akartok, én mégis akarlak titeket.” A magyarországi olvasóknak nem sokat mond ez az idézet, annál inkább a romániai magyaroknak, hiszen valamennyiünk órarendjében ott szerepeltek a román irodalmi órák, amelyeken több éven keresztül elemezték, elemeztették Costache Negruzzi 1840-ben írt első történelmi elbeszélését, az Alexandru Lăpuşneanut.

Először és utoljára 1992-ben láttam színpadon, amikor a kolozsvári színház kétszáz éves évfordulójára a Katona elhozta a Revizort. Olyan Bobcsinszkijt játszott némán, hogy borzongatóan boldog lett az ember. Persze, mondhatnánk, könnyű jól játszani egy jó társulatban, és erre éppen a kolozsváriak lennének a leghitelesebb tanúk. De úgy éreztem, jó társulat csak jó színészekből lesz, és […]

Hjon Jong Csol elaludt egy emlékünnepélyen, ezért halállal büntették. Ágyúval lőtték agyon, olyannal, amelyik egy repülőgépet képes lelőni. Hjon Jong Csol nem akárki, az észak-koreai fegyveres erők legfelsőbb vezetője volt, az ünnepélyen pedig Kim Dzsong Un, az ország elsõ embere – ez pecsételte meg Jong Csol sorsát – mondott beszédet. Nem ő az első, akit […]

Női eszményképem a képzőművészetben. Példáimat Munkácsy Mihály Köpülő asszonyával kezdem. Családról gondoskodó asszony. Elnyűtt, a munkában elfáradt parasztasszony típusát magyarrá formálja. Női eszményképemet megtalálom a reneszánszban született női aktokban, a Vénuszokban. Párat megemlítek: Giorgione Vénusza, Tizian Vénusz és Ámor festménye, akár Az urbinoi Vénusz műve, Alexandra Cabanel Vénusz születése.

JANG JIN SZUNG Kicsit drukkoltam, hogy az, amit a „kínai vendégfogadásról” írtam, mármint hogy Kimék bukása esetén meghúzhatják maguk Dél-Kínában, ne csak a kézirat, hanem a dinasztia vége is legyen, de nem úgy sikerült, nem úgy sikerül. Kimék nem engedik ki a karmaikból az országot, Dzsong Un hő kívánsága továbbra is Obama elnökkel találkozni, nem […]

„Egyfajta nemtörődöm, de közben dehogyisnemtörődöm lazaság, mindentudás, lefegyverző kreativitás jellemezte a játékát, szívvel, érzelemmel focizott, indult előre, és mindig letaglózták. A szeretnivalóságához számomra erősen hozzátartozott az örökös fájdalom ezzel kapcsolatban, ez a folyamatos nemsikerülés.” – nyilatkozta Egressy Zoltán, akinek a legutóbbi regénye, a Lila csík, fehér csík az egykori legendás játékosról szól.

„A vérfarkasok bőrén a rózsakarcolást.” Ilyen sorok bukkannak fel az áradatból, miközben a 15. alkalommal megrendezett Költészet Tavaszán ülök, és hallgatom a költőket. Jó ötlet összehívni harmincakárhány költőt évről évre, megkérni őket, olvassanak fel, kötetet kiadni belőlük, szavalóversenyt rendezni, és kirándulást szervezni. Ha egy nap lehet a világ, mennyivel inkább lehet három nap a költészet.

Mi legyen belőlem? Betöltöttem a nyolcvanat, s azon tűnődöm, mi legyen belőlem. Mert ezt még nem döntöttem el. Házmester? Nagybátyám az volt, házmester és jól ment sora, szerette a mesterségét. Igaz, őt Májknak szólították a kicsi boltban, ahonnan jó söröket szokott vásárolni, hiába mondta, hogy ő Miklós, de hát San Franciscóban  csökönyösek a népek, azt […]

Magyarország kormánya nemzeti konzultációt indított a bevándorlásról a terrorizmusról. Hogy választ sugalló kérdések vannak-e az összeállításban vagy sem, azt a magyarországi politikusokra, társadalomtudósokra és újságírókra bízom. Én másra szeretném felhívni a figyelmet, és ennek megértéséhez olvassuk el a 12. kérdést: „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és […]

Csomakőröst, az egykori Kőröst már a XIII. századi dokumentumok is emlegetik, valamikor az Orbai járáshoz tartozott. A férfi lakosság nagy része gyalogkatonaként szolgált, így kisnemességhez is juthatott. A megélhetést mégis a gazdálkodás jelentette. A kőrösi Dancs Gábor és Ördög Zsuzsánna házasságából Rozália (1864. február 23-1876. szeptember 30.), Mária (1865. december 20.), Ráchel (1870. december 19.), […]

Kis túlzással egy szerző ugyanazt a nótát fújja – egy életművön át. Egyre inkább nekivadulva, megveszekedetten: olykor burgulázó felhangokat kever, vagy kánont produkál egymaga, máskor visszafogja magát pianóba, hogy aztán ismét fortissimóig garoljon, de a dal ugyanaz marad. Ennek mintapéldája Ottlik „Egytémájú” Géza. Egész életében csak a katonaiskoláról írt, azt variálgatta, jó és kevésbé jó […]

A magyarországi Aggtelek közelében, Szinpetriben található egy házimúzeumban a világ legnagyobb könyve. Méretei: 4,18 x 3,77 méter. Súlya: 1420 kg., terjedelme 346 oldal. A kötetet 13 argentin marha bőrével kötötték be. Betűi tenyér nagyságúak. A 2010-ben bemutatott rekord méretű könyvet a Guinness World Records is hivatalosan elismerte, erről tanúskodik a terem falán kifüggesztett eredeti oklevél. […]

– Fekete Vince ötvenéves – Meg­találni, majd érez­ni és tud­ni a he­lyes irányt, bárki számára ko­moly előnyt je­lent­het min­den­na­pi tevéke­nységében, magánéletében, előre­ha­ladásában. Hi­szen ma sincs hiány irányt szabókban, sem irányel­vek­ben. Mond­hat­ni, telítve a „piac”. S a kínálat? Egyik előnyösebb­nek mu­tat­ja magát, mint a másik. Hogy aztán az egyes em­ber számára me­lyik a leg­inkább test­re sza­bott […]

Magyar húsvétkor román nyelvű kötetemet mutattam be. Hogy ezt megtehessem, ahhoz egy könyvesboltnak kellett rendelnie belőle, mert a tiszteletpéldányaim elfogyának már, a Polirom meg nem küldhet csak úgy a Szépművészeti Múzeumnak, március közepén a Pilvax helyett tehát a Bookstoryba sétáltam, kértem, rendeljenek tízet, ők rendeltek tizenegyet, és elkértek 1oo lejnyi garanciát, minden sínen volt tehát, mint […]

Szokatlan, kalandos életpályát futott be Dienes Andor (ismertebb nevén: André de Dienes fotóművész), aki 1913-ban egy kis székely faluban, Ikafalván született és aztán az élet sodrása olaszföldön keresztül Észak Afrikába vezette, ahonnan a következő állomás már Párizs volt, s innen jutott el az Egyesült Államokba. Képzőművészeti érdeklődését még Tuniszban a fotográfia felé fordította, s amikor […]

Két ellentétes irányultságú áramlatot figyelek mostanság: az ellensötétet és az ellenkacagást. „Túl sötét!”, hallom itt és ott, magyarul és románul, éjjel és nappal, és azon töprengek, aki így kiált fel, ugyan mit keres a művészetben, és hogy vajon az az óhaj, minden legyen világos, nem a diktatúrának a sötétnél is sötétebb örökségéhez tartozik-e. Emlékszünk még, […]

„Temesvár: fegyvert kaphatnak a jegyellenőrök”; „Átadták Románia leghosszabb bicikliútját Temesváron” – fut szembe velem két hír, és először arra gondolok, ez a Temesvár mindig jó hely volt, aztán meg arra, most már talán készül nem az lenni.

  Robert Capa remekműve, A milicista halála – fotótörténeti közhely. Agyonírták-rágták a történetét, keletkezésének legendáit, mítoszait és pletykáit. (Arról van szó, többek között, hogy többen kétségbe vonták hitelét, megrendezett jelenetnek tartják a „hősi halált”…) Azt tudjuk, hogy a kép 1936-ban készült, a spanyol polgárháború forgatagában.

Megvártam a véleményemmel, míg csillapodnak a botrányos csodálkozások a pécsi Király utcában felállított (leültetett?) Weöres Sándor szobor körül. Időnként elmegyek mellette. A felavatásán kisebb performansz zajlott, helyi szobrászok, képzőművészek megszórták liszttel a szobrot, tiltakozván az alkotás pályáztatásának szabálytalanságai és az ábrázolás művészi megformálása ellen. Kligl Sándor szobra úgy nyert pályázatot, hogy a kormány-közeli szobrász a […]

„Milyen vers jár az eszedben?” Ezt a Zilahi Wesselényi Református Kollégiumban láttam az egyik rajzon, mely a Noémi szervezte versenyre készült. A kiírásban az szerepelt: rajzold meg Petőfi Sándor Facebook-profilját, és az egyik szemfüles gyerkőc többek között ezt írta a profilra.

„Csodálom, hogy az emberiség olyan hamar felfedezte, a Föld forog a Nap körül. Általában annyira el vagyunk foglalva a magunk kis problémáival.” Ezt a Gyilkos számok című sorozat egyik részében hangzott el Dr. Larry Fleinhardt, az egzotikus tudós szájából, aki kanálisokban száll meg éjszakára, és minden problémát a világegyetem felől közelít meg. Most, hogy a […]

Megértem, mert megértem: strucc­po­li­tikázok itt a be­ton­ren­ge­teg­ben, pe­dig könnyen betörhe­tem a fe­jem. Sürgősen el kel­le­ne tűzzek egy si­va­tag­ba ! Si­va­tag­ban len­ni, hej, de na­gyon jó, Ott te­rem a sok-sok fi­nom mo­gyoró ! A rigó, s a bi­bic ott bíz’ da­nolász, Ku­tya, kecs­ke, macs­ka fürgén ar­ramász’.

Az RMDSZ alapította Csíki Nők Területi Szervezete az év elején Csíki Nők témával hirdetett fotópályázatot. A több mind negyedezer fotó megtekinthető a szervezet Facebook oldalán, és negyvenet papírformában is kiállítottak. A megnyító után sokan megkértek, hogy bemutató szövegemet tegyem közzé, és teszem is, annál inkább, mert úgy érzem, hogy néhány mondatán jóval szélesebb körben is […]