Ráfércellek erre a tájra, úgy, ahogy illik – kelléked vagyok. Megmérettél egy újabb születésre, beépítelek ébredéseimbe.

Lelkem fű-szőnyegén iszonyú nyomok. Életem kerti fáira keserű múltam aggatta rá a csalódás gömbjeit.

(Vízöntő) A Körös megtanított úszni Csucsa alatt. A víz sodrása Magával ragadt, parthoz vágott Hatéves voltam. Arra vágyott Testemnek minden porcikája

libidófixáció nézd üde szépség és fiatalság ingere foszlik s gerjed a súlypont élemedett kis nőre legott nem szaporít már emberiséget kései vágyam alkonyi kéjnek tárgya kopott ám megbabonáz Budapest, 2020. X. 7.

sorban áll pedig türelmetlen a tegeződő mennyország útlevélvizsgálatánál

Ki tudja, milyen ember volt Jeanne d’Arc, nem bosszantotta-e fel az apját sohasem?

Minden reggel, mielőtt kilépnék a forgalomba, elfújod: tartsak egy kis szünetet a fantáziálásban és a frenetikus rímkeresésben – koncentráljak ilyenkor a gyalogátkelőkre, a paradicsom épségére,

A női lélek és a matéria. Ellene nem tudsz tenni, hiába.

egy szilveszteri robogás a mosolynak néha nincs nemzetisége ahogy mosolygott az a kendős falusias nő azon az autóbuszon réges-régen derékszögben a menetiránnyal

én azt hiszem, hogy ő azt hiszi és nem beszéljük meg belebonyolódnánk bizonygatnánk: én azt hiszem… vége sem lenne maradunk hát az énhiszemben tán egy csoda összerak s kibogozza

Október 8-án, tegnap megnevezték az idei irodalmi Nobel-díjast, a magyar felmenőkkel rendelkező, 77 esztendős amerikai illetőségű Louise Glück személyében. A költőnő 1943-ban született New Yorkban, és a Massachusetts állambeli Cambridge-ben él. Az írás mellett a Yale Egyetem angol professzora a connecticuti New Havenben. Első verseskötete Firstborn (Elsőszülött) címmel jelent meg 1968-ban, nem sokkal később már […]

napi gyűrődés hegyesszögben eltalál a nap szerelőhöz igyekvés alatt minthogy vannak még olyan napok mikor szerelőhöz igyekvő vagyok Budapest, 2020. IX. 2.

Ki nőért sokat könnyezett, annak az útja fölvezet a hegytetőre magasan, hol szikla csillog, havasan.

Lilameleg és kékvérhideg. A rendőr övén a bilincs. Móka a medvével: mókusrokon, a fajelméletben megtévedt.

Sokszor azon agyalok, túl gyomosak a tegnapok és mint hírekben a „kacsák” hemzsegnek a nyelvi hibák.

Búcsú Bogdán Tibitől Elvitt téged is a kor s a kór. Bukarestben jegyet váltottak neked a vörösszárnyú angyalok, kéretlenül, de nem véletlenül segítettek fölszedni batyudat,

Orosz triptichon 1. Gumiljov a Csekában A börtönőrök ólomlábait Ólomgolyók váltják fel holnap reggel; Már hallom: szürke angyalszárnyaik- Kal surrogva hogy kísérnek a Mennybe.

egy álom rögzíthetetlensége magasban álló repülőt festő nem tud érzékeltetni Budapest, 2020. IX. 6.–7.

Boltok és polcok, néhol porcelánbabák. Az ember árulója emberének, nem szégyen a nő, ha elhibázta, nem bűn a férfi, ha leigázta.

Rongyolódott történelmünkön átnézünk egymásra, Röpke suhintások az évek, szellemed idézem. Kárpátok alatt, magyarnak lenni nagy szent akarat, Nyögni sorsunk, őseink nyelvén építeni falat. Sírva borulni minden magyar rögre, és átérzem, Hogy a Magyarok Kürtje szebb jövőt ígért áldásra.

midőn ezt írtam már nem volt az ég tiszta felöklendezte a föld amivel gyomrát telesírta sok analfabéta

dél pillangója a múlt tompa szekurit-szilánkjai tükröznek vissza nem volt sérülés az emlék puha füstölői

Sub care Soare? / Melyik Nap alatt? Fetelor mele, Julcsi și Vica ,,porumbei pe poartă, într-o ghemuire aspră (…) Fetele după o rugă, la tavernă se adună (…) Cine spune de viață? Lor sau ne este dragă?’’ (Babits) Frumos, în poem liniștit au spus: doar aici. Sobru și frumos au spus. Și în note au […]

no még egy fénycsóva özöne és elnyel a sötét, árnyak gyülekező világa, az este (hittük: még hazaérhetünk kezünk a hűvös kilincset kereste)

Tantalosz kínja Véremben népem vére izzik, sorsában sorsom fuldokol. Turini átok sújt a sírig, a Tantalosz kínja vad pokol.