Szavam körül gyűrűző hullámok,Ezüstös hajam bontogatják szét.Lelkemből pattanó gondolatok,Mondatokká szövik a hold fényét.

Üdvözlégy, hűs esőkkel ölelő,idegzsongító, kedves őszelő. Vized minden hasadt gyepet kitölt,habzsol s beszí az égett, szomju föld.

piros kardpiros hüvelyaz első évharmadbanzene jár hozzájukropogós népzeneki a kardot a hüvelybőlbe a kardot a hüvelybenapokig nem untam meg Budapest, 2022. X. 8.

beleverném cölöpként a földbesírkő lennék penge szel kettévág az Isten-ollóezt jövendölte, nincs nyavalygás miért volna? a veszendő pusztula többi erőt adha egy verssel megállíthatnám a pusztítást

árultak indián tolldísztültem a pince derékszögű ajtaján a naponnéztem az unitárius templom rozsdás rombuszaitszívtam a napots bár nyugatiak az indiánokúgy éreztemjógázom Budapest, 2022. X. 8.

Az utolsó időkben üveggé válsz,átlátszó, törékeny üveggé-hiába sír szemed, nevet szád,bűneid pírja elárul:kiül orcáidra,mint jóllakott férega gyümölcs héjáraés nem múlik el jeltelenegy jottányi sem belőlük,akár halálos járvány fekélye,vagy a fenevad tüzes bélyege.

az országaz agy alakúhihetetlen országaz országamelyért büntetés járenyém-enem enyém Budapest, 2022. X. 7.

Mit érdekelt engem akkor mi az hogy Don-kanyartorkolattűzT 34-es tankbrándpáncélököl…hogy ketten maradtatok életben a kompániából…pedig milyen szívesen meséltél…mi volt fontosabb számomra akkor annálmint leülni veled egy kancsó bor mellé(szívesen hoztad fel mindig a hideg üveg falán kicsapódott a pára)…mi volt halaszthatatlanabb annál mint kézbe venni a füzetet ceruzáthisz annyi tömérdek időnk volt rá nem zavart […]

Úgy érzem, élek…És az irántad érzett szerelmem…Újra nő…Megint történik valami… A szárnyaim újra széttárva… úgy érzem, élek….Úgy érzem, kipattan a szívem…

s aláj de dajdajdajdajs aláj de dajdajdajdajs aláj de dajdajdajdaja hátszegi lányka Budapest, 2022. X. 7.

Mintha zsinegre fűzték volnaFel az ősz terméseitSzüreti bálra készülne a tájArra biztat rőt színekbe öltöztesd a lelkedÉs az őszhegedűnEgy régi fülbemászó dalt elmuzsikáljHajdani legény indul ma veled a bálbaMikor belépsz felriadnak a harsonák a kürtökVajon sikerül-e most is ellopnod majdA legszebb legédesebb legkívánatosabb fürtöt Forrás: szerző FB-oldala

A Hold istennője ott ül a stúdióban,Mama Quilla vörös széken ül,fogsora hiányos, bőre cserzett.Intiilapa kövér, bajuszos,lehordja tisztességesen.

ki hol van otthon, mibenkét rekesze a létneknemcsak a hely, a helyzet isamibe kényszerítetthangsúlyok halmaza, életérzések zömespontán megnyilvánulások egész regiszteremagyaráznám, de minekvagy ráérzel vagy nemmint ma a gyermekkori első fagylaltízreez az! kiált a felismerés bennedez nem az, legyintesz és tovább enged

nincs arcaaminek végekellett volnaszakadniatovábbhaldoklika formátlannem látoma szemétamiből egyszer

felszíne szépen ívelt opálos éggödre gyémánt feketeszén ott szuszogott bennebenne minden tüzek parazsa mélyen ülő szikrák születteköreg volt mind és elhagyatott

Kopott cilinderben vergődőrégi sikerek hangja,tapsvihar, ódondoh és izzadásszag.

A hold ijesztő, kerek ábraValaki ellopta az arcomNem tudom, ki ő, reád várvaA rémmel vívom a harcom.Tükrömből szemhéj nélküliBamba potyka-szem bámul rámGyér haját balra fésüliToprongyos a tarka ruhám.Végignézek kézfejemenBurjánzó fekete erekenElferdült, görbe nyakamonA görcsberándult ujjakon…Lassú, kegyetlen változásE csapdában nem segít senkiHalkuló sikoly, kiáltozásInnen sosem fogok kimenniÜlök az összedőlt házbanEgymásba csúszott emeletek –Váratlan hang és láthatatlanJelenség […]

nem ismerema világegyetemetmert magamatsem ismeremha legalább tudnámmi zajlik bennemmegértenémhogyan működika világegyetem

Feldobja szemernyi magántulajdonát,ki bort, sört, ki zsíroskenyeret.Van, aki mondjuk szüzességével garantál,ha aznap éppen arról szól a tétel.Amikor önzetlenségből doktorálsz,számít-e akkor az adott téma?Gyomorbaj, hányinger,agyzavar, altest…

Még egyszer utoljáraa nyár villantja erejétmint haldokló, kiemelni akarja kezét,hogy él, hogy itt vannem megy el.

meghaltvagy meg sem születettkérek egy almát, anélkül nem adom odatoporgott az ablak előtttalán a halál volt, éles fűrésszel a vállántalán csak egy izgága fiú a szomszéd falubólkérek egy almát, lógott egy nagy zsák az oldalánhány emberhez kopog így beadd ide azt a leszakított almátamit a fámról vettél le (nk) Forrás: szerző FB-oldala

rózsaszín az égtüsszentésre ingerlőőszi alkonyat Budapest, 2022. X. 4.

csak a téglákat utánozzákegyik tégla a másikon és így továbbegyesek síkban egyenest fekvemásokat magasra tesznek négyszögletűre csiszolnaklassan kéményekké erősödnek ahogy felfele törneka lyukakban lelkiismeret fog égni –

Több napja már Köhög a szomszéd.Több napja már, hogy köhög,falon át nyomaszt. Budapest, 2022. X. 4.

azt gondoltadhogy a csüngőágak gyümölcseicsak azért vannakhogy későbbleszüreteljék azokatde aztán rájöttélhogy semmit se mondsemmit sem ér