ami van az nincs ami nincs az van csak azt nem tudjuk hogy hol mikor és meddig

Gyógynövények hasznáról tartott előadást egy öregotthonban.

fura szerzet az ember miközben zöld álmokat kerget fotelből osztva az észt száll hadba bálnákért orrszarvúkért kutyákat macskákat ment fészbukon

Brrr A háborgó világ kapuja bezárul, minden baj a covid 19-re hárul. Dőre idő Harcomban beletört bicska fészkelt a karomban.

míg múzsám melengető mosolya volt takaróm lekopott rólam mindenfajta álságos póz kacsingató csillagok fényénél merengve fals akkordok nem születtek fejemben tücskök és rigók dala hozzám idomult

Áron papi háza befogad Mondja Áron papi háza is, hogy örökké szeret minket. 17. zs. Csíkmenaság az én szűkebb pátriám. Édesapám után ismert voltam, a felnőttek felismertek, megállapították, esetleg kérdezték: a Balázs fia vagy ugye? Elismerőleg tekintettek rám, kezüket fejemen pihentették, de adtak barackot is a kobakomra a becsületességéért tisztelt ember-ivadéknak. Mindenki a Balázs fiának […]

pontosan, mint a kutya nyelve pont annyit írj a kutyanyelvre mikor elfárad benned a szó mielőtt papírra vetemedne 2020-06-13-reggel

Elszaporodtak a fölös nyomtatványok és az analfabéták – így aztán tornyokban a szemét, már fuldokolnak a vizek, az imádkozó sáskák, s a bálnák plasztikot esznek.

Álmomban egy svédországi cigány cirkusz mutatványos sátrában jártam. Balkézt egy félmeztelen légtornász lány domborít, de csak lehetetlen test.

A kandeláber egyedül állt A sötét utcán, gyenge fényben. Zúgott az eső. Csak arra várt: Valami fellobban az égen.

egyszerű játék két zöld sünt szel a gond egy szem gesztenyéből benyomás a vegyesboltban vibrál egy pohár karácsony Budapest, 2020. VI. 16.–17.

vak hajnalok madárhangokkal „midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” tudósít a költő az időjárásról rögzít az idő falára

Bocsi, hogy legutóbb, amikor hívtál, szájjal a föld felé fordulva ébredtem s levegő helyett sár ömlött bele – nem tudtam elmondani, hogy nálunk már nyolc napja esik,

Álmunkban kiabálunk Most a kultúrák bosszúsak, unatkoznak, egymásra mutogatnak. Vagy csak az egek lakói szórakoznak?

levendula illatú párnámra hajtom fejemet kisért a hiányod elolvasom versedet amit egy gyűrött szalvétára írtál…. Jó éjt kedves

Fájdalom nélkül tör elő, még mielőtt leválnék az álmok emlőjéről – nem a koponya varratain, nem pállott fogalmak gőzeként süvít fel, hanem egyenesen a mellkasom cellájából,

(Nagy Anna festménye alá) Gréti, Gréti mondanám én butácska kisbabám miről álmodsz, tekinteted hová merül oly merengőn

A kör kerek, nem olyan, mint az összetekeredett vipera. A kígyó saját farkába harap, saját mérgében ébred és siklik tovább, akár a jelen.

Valék az, aki nem volt, akár a poshadt szeretet, vagy az a másik, az ismeretlen fajta, amelyen enni és hálni is lehet, ha az áldozat ezt ekképpen akarja.

Járványban a tébolydák bezárnak, de vannak, kik kívül rekednek; rájuk tör a hatványozott bánat, vége már a tűréskeretnek.

Hát hogy mint vagy az égben, Sándorom? Te szabadság-szerelem vándorom? Én most jöttem haza a vezetésből, s még mindig remegek a remegéstől, már áll bennem a zöldpaszulyleves, szívlázam mégsem csillapul, heves, úgy vágyom már leendő jogsimat, mint oklevelét a bűvészinas.

1. (Sz. 1925, Temesvár- mh. 2015, Nagyvárad) költő, színműíró. Temesvári iskolai tanulmányai után a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán végez, mezőgazdasági középiskolákban tanított, Csombordról ment nyugdíjba, európai hírű borász. 1955-től jelennek meg versei, vígjátékai. Főbb kötetei: Fütyürészve (1962, Forrás), Gondolatok a bortékában (esszék, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár), 1994; Erdélyi Requiem (versek, Pro Agr. Hungariae Alap, Gödöllő), 1995; Ilyenkor […]

Én nem értem, hogy szerethettem eddig ezt a rasszista, mocskos Gárdonyit, ki nem tudta, hogy a cigány roma, és viccelődni merészelt vele,

Æneas elhagyja Karthágót Mordul a tenger. Nivea szellő oszlik. Távolodunk már. Budapest, 2020. VI. 11.

Élmény hajnalban áprilisvégi pirkadatban rigófüttyre ébred a lélek estétől mintha kicserélték volna a láthatárt