a kényelem zsoltára ismét álmodom bútorok meleg vízben közöttük úszom Budapest, 2019. XII. 5.

mikor fogy el belőlünk a vers mikor mindegyikben mindent megírunk hisz azért születik, hogy a mindent (is) felrajzoljuk

Hajgelés nagy prímásművész templomba járt, mint a tűzvész, ahol egyszer végigfutott, meg is perzselt minden lyukot.

a túlsó parton a világ szőr ellenében simogatja az önmarcangolás északi oldalát nem kél többé hajnal a hárfahúrokon

Ez az a perc amikor felkelek És tudom, hogy álmodtam . Álmodtam, rólad álmodtam.

Ha látsz majd bongó harangot, melynek hangja elhal a fenyők alatt s visszhangja csattanó fájdalmával meg sem születhetett…

A díszteremben volt egy zongora, mint egy bivaly, akkora volt, a torka lecsukottan. Senki nem etette.

Úgy tűnik, már semmi sem valódi a lihegő mindennapban: kilincsek, lombok, női lábak, mind, akárha dróton ránganának.

különbözni akarunk de hasonulunk arcok mögé bújunk majd kiválunk

Ott állnak a dünnék szívem belső csücskén,

Halálsápadt egyedül vagyok. Meglepem magam egy-egy szép mesével.

Egykedvű idő Pohárköszöntő Marci 68-ik születésnapjára Ím, eljött a te napod is, olyan, mint a többi napok, folyik, nem siet, nem lassít, nem ragyogja rád: HATVANNYOLC!

Barátom válik, mint írja, ideggel idegen bírja, spárgán lóg pelenkák rongya, a kabát, mint foszlott irha.

húsz harmincöt törik meg az öt vonal mint a kotta

Költözz belém, adventi csend, most legyen nyugalmas a rend. Tudjam, hogy végleg elpihent a macskakarmú végtelen, és békén hagy egy ideig, hogy aztán karmoljon megint –

Fehér Illés műfordításaiból nem fontos – nevažno immár semmi sem fontos a cigarettát joghurtos pohárban nyomom el egy képen öten vagyunk

Van néhány pohár. Már az asztalon.

J. A.-nak Ha éjjel hazafelé mennék, mint annyi sokszor tettem én, szmogos holdfényben megfürödnék, s azt mondanám: ez költemény.

„…hogy ne hallatszék a gépfegyverek fütyülése, csak egy dal, s rá egy másik dal, csak mindig újra a dal.ˮ (Pablo Neruda) A zászlót csak kibontani lehet. A falat előbb építeni kell.

nekem a karácsony halk zümmögése az életnek összetartozás és megelégedés a csupa szép és finom szívverés

Egy kis nackó nem kismackó, Nyelve kígyó, lába tacskó, Szapora, mint a nyúl alom, Vidámsága riadalom!

Mint hóval fedett csúcs a szelét (szepegő meleg nevetését)

Kútba esett a Nap, seprűs boszorkányok vihognak, Óriás sziklakockák odvaiban kuvikolnak Az elektromos robotemberek, és vonyít a hold, Hulló csillagokat csomagol az őszi lomb, sikolt Több ezer sirály, ennyi gyerek született, felrikolt

Gyűjtemény A gyűjtés Végenincsen pipa-lánc Végenincsen bélyeg-lánc Végenincsen lepke-lánc Végenincsen fegyver-lánc

közhely helyett korunk pestisét vagdossák ki belőle alkonyat ma is