Hamlet levele Mert elkezdenek jól mellé-beszélni, vagy bújtatotttanácsokat adni, és amivoltál, már nem vagy nekik. Minden komplexust és bűntmagamra vállalok, és csakmellesleg: kevés Horatiórabíznám a történetem.

A kárpátaljai költő válogatott verseinek gyűjteményéből szemelgettünk két, Kárpátokról szóló költeményt. Ajánljuk a könyvet minden verskedvelőnek! Kárpátok Foszlik a kép… Köztünk ezerkilométer… Hegyeidetmégis látom… Halk szél neszel,s susogva, a fejem felettkarcsú fenyő ing, bólogat;hűvös nyugalommal az estaranysárga csillagokats fakó színű felhőket festegy nagy sötétszürke selymen.S én nézek egy darab eget,ahol kék hegyeid sejtemföldig érő felhők […]

Ne sörj, ha es, ne részletedj,ne sírj, ne részegedj, ha es.A fa vág, hegyes tű – nono,hegedűvonó a faág.

A keskenyvágányú utasailekászálódnak a vagonokból,s ki-ki indul tovább,a maga gondja szerint.

elmaradt tűzijáték a tűzijátékmikor néha elmaradzimankó miatt az ég nyirkosanDEPISEN fellélegziks az egykedvűség

Szabó T. Annának amint áttűnik egymáson lét és nemlétélet és műképzelet és valóáttűnnek egymásonalkotó és befogadó és versalany és költői szerepés virtuálisan lehető lett és lehetett volna

Uram, itt téblábolok nemléted előtt,kérve kérlek téged hallgass meg engem.Ahogy semmiségeket okád a minden,ahogy a mindenség falába belenőtt a létünk, mert esendőségünk kell nekünk,hogy a mítoszokból átégő valóságperzseljen meg. Már tudom, miért csalókákábrándjaink, kínozva gyermeki lelkük.

Futólag fellebbent a függöny.Vasból szövetett, s a vas kalap-anyag; fellebbent maroknyi fény is, elfért a farzsebedben(el is rejtetted oda).

merengve, emberbőrbe bújtam, mint egy szétszaggatott ingbe, amelynek hasítékainkivillantom fogaimat, s rávicsorgok más emberekben lakozó farkasokra. :sakhogy mindketten – ember és farkas – magunk alatt vagyunk, álmos hónapok haláltusájukat vívják a meggyötört égen.

Elfeledett szavak uszályábanUtazik életünkSötét tengerek zúgnak nyomábanSzázszor eltévedünkTe egyre csak hátrálsz, én előreLépkedek konokulHiába sietünk körbe-körbeKöd fátyla ránk borulTenyeremmel tartom ki a komorÉgboltot egyedülFehér madarak raja elsodorA lélek menekül. Budapest, 2022. aug.15

Vadkomló-fojtotta nyárliget mélyén kivénhedt meder.A békatutajos víz fölött ficánkol a déli szél,törékeny füzek bokrából ki-kibámul a hamvas szeder.Karcsú sás-nyiladék. Szőrös süntökök közt elüldögél

(Lírai reflexió Marin Sorescu Táncolj! Dansează! c. versére) Látod ezt a tollat ?Könyvtárban maradt,egy nyitott könyvön-Valamely felhők közt járóhagyhatta hátra,mikor sürgős üzenetet kapott,hazaparancsolták,vagy csak lejárt akiszabott ideje, mindenképp sietve távozott.

ahogy az olaj elválik a víztől,és a szívek új hegyekre hágnakaz Úr Jézus mondta szeressünk – nemcsak akkor, ha minket nehéz parancsa könnyű lett miután a példát magán statuáltaazt kérem tőle hátúgy éltessen téged s áldjon, ahogy engem *Hetvenedik születésnapja alkalmábólGergely Tamásnak, Fifi illatcsepp szellemi atyjánakboldogságot, jó egészséget, békességet kívánok.

úgy ébred a reggelmint minden napmégis más fényekragyognaka harmatcseppa rózsán megcsillana szó most lágyansimogat

Gergely Tamásnak barátsággal Tolladról fél-percenkéntiszövegbe áll a szó,lágyabb tónus sejlik benne,nem harci riadó. Így igaz. Harmincöt évvela svédcsavar után,főnixként kávézol egyet.Meseregény csupán?

Gergely Tamásnak, születésnapjára ahogy cím nélkülvalahol valaki rólad ír tudod – mindig az a hiányérzet

mint a pezsgő ásványvizetúgy szereted a tudástiszods minél tovább iszodannál szomjasabb leszel

Gergely Tamásnak Így augusztus közepén,ha megállsz egy röpke percre,mindegy hogy hol,s feletted fúj a még meleg szél,azt képzeled, repülsz a kifeszített vizekfelett, pedig ezek a vizek azelőtt idegenekvoltak számodra, mertte inkább a réteket szereted,azok a te tereid, hol meztelen talpadba szúr amár megkeményedett füvek szára,törnek lábad alatt,s te érzed ahogy mész felfelé a hegyen,alattad a […]

én általában / hat körül kelekúgy félórát / bevárom magamaztán két órát / írok a semminekálmokban kotorászva / diktál az agyam

sötétben visszhangzanak a szomszédoka fekete légneműségkörkörösen tágulmint kavicsra a tó

Mindenben alszik legalább egy ének,álmodik benne a néma rőt parázs,de néma dolgokban dal csak úgy ébred,ha lesz hozzá szó, ébred a tűzvarázs.

Tigris Szépnek gondolom magam,csíkjaimban csakra van,de nem gondolok a csakra,csak a sok szép pillanatra,

Hajnal. Ilyenkor jó ez az asztal-fészek,hátas-székem mögött már neszez a lakás.Ebből a sarokból is szárnyalhat ének –visszhangot rezzent most minden szívdobbanás.

Minden álmom egy-egy zabolátlanképregény, se vége se hossza,a közepe óriási fekete lyuk.Ne kérdezz folyton, ha odatévedszhátrálj ki belőlem virradatig,a szorongás süvítő ólomgolyó, lábam és kezem állati, válaszom halott,a verőereim indák vagy venyigék,a szívem mészkőből faragott ornamentum,vasárnaponként többnyire elsiratnak.

Táblézni kéne egész álló nap,remélni, hogy én nyerek, nem a másik,hagyni, az élet menjen, amerre tud,feltámadástól az elpusztulásig.