Be sötétek vagyunk, be bús terűt hordunk: énünk mély árkában földünk lélekvére be habosan árad,

TIGRIS A VÁROSBAN Zöld smaragdként csillog a szeme A zöld bozótban álcázza magát A sűrűben a kis patak vékony zöld kígyót rejteget Minek fogában nincs méreg

Kis melle piheg nagy szavak alatt, óhajként remeg belőle a szó

nem kell már senkinek naplót írni a google megőriz mindent képeket, irka-firkát, leveleket nem is ez a baj – mit kezd vele mi célból gyűjti s rakja össze

Miért is öltök mindannyiunkra annyi elföldelt percet, mint almáriumban felejtett mellénygombokat? Miért is faragtam diófából egy lestrapált madonnát munkaidőben, ha még emlékezni sem tudok rendesen és ki nem állhatom a búcsúvacsorát?

A színház forró. Odaülök a nézőtérre, megég az arcom. Az egész életem lepereg előttem, pedig a másé,

üreset fogok szemhéjamra apró csomagok hozzák az álmot alkotáskor rúd helyet rangot ugortam horkan a mester készül a mű

Albert-Lőrincz Márton: (Történelemcsinálás) Nemsokára nem lesz lópatkóhang, megszüntetik a lovas dandárokat, a királyi istállók ménjeit, kancáit turistalátványnak kivezényelik,

combja rezzen a hús felfénylő csontjai mögé riad

1. Ady András: Bekávézva és… Bekávézva és hemendegszezve, aznap reggel csak levitte sétálni a verset az utcára, értik, első lépések valahánya, végre megláthatja más is, végül édesnek,

elindultál és közben nem tudod merre tarts eltévedtél

Mese A novemberi köd lapos, szürke fellegeket aggatva a fákra az utcákat vizesre törülte, aztán bambán hullt a cserepekre. Az est várát lemosva találta.

a tetszésindex vizslatása torzít, ha meg is érdemled vonz, mint a mágnes a néma hála

a jó és a rossz tenger a jó tenger partja sárgás kifutó egy érett magányos nő lassú talpa alatt a rossz tenger jodoformszagú és belém törik mint egy fecskendőtű Budapest, 2019. VII. 8.

Beszélj te, ártatlan rózsaszál, mesélj el mindent róla! Mesélj őszintén, igazán, édes kis halványpiros rózsa!

Nyugi… Azt mondják, néphatalom van, ki ezért, ki meg azért tüntet. Ne izgulj, sorra kerülsz holnap: az idő számla nélkül büntet.

Miután már nem lehetett érteni suttogását, s a kiskanál érintésére nem nyílt ki az ajka, asztalán ott maradt a nefelejccsel díszített teásbögre és falatnyi kenyere,

foltos vagy ha tejfölbe estél s nem, mint a légy, de ha kikecmeregtél lemoshatnak s már érdekelnél

Azt üzente, hogy lám-lám, vénülünk, bizony azt üzente a teltkarcsú némber, egyszerre tapad és leválik, szárad akár a bogáncs vagy az útilapu.

Mindenből magamat látom visszaköszönni – fürge szálak futnak szerte, mint követhetetlen egerek

1. Cseke Gábor: Őrjáraton egy hajó gyomrában Őrjáraton egy hajó gyomrában – fura álom ez, úgy hajnal felé, olyankor valami lazább, kellemesebb, szívderítőbb szundi-kalandra vágyik az ember – de hát ez van, a feketére mázolt acélpadlót is be kell járni valakinek

Kedves látogatók, itt azokat az anyákat tartjuk, akik soha nem ölelték meg a gyermeküket.

A Nappal farkasszemet néztünk ketten. Ő kacagott. Én önfeledten számoltam a perceket.

váratlanul tértem önmagamhoz nem gondoltam hogy az út visszavezet hozzám

apám néha sétálni ment és találkozott a helytálló magyar emberrel váltottak pár szívélyes szomorú szót aztán másvalakivel találkozott