A Fekete zongora egyfajta értelmezése Bevallom töredelmesen, hogy mostanáig, amikor végre nekifogtam és nagy nehezen lefordítottam románra Ady Endre Fekete zongora című versét, nem értettem azt. Nem értettem például, hogy mit keres itt a ,,Fusson, akinek nincs bora’’ sor, a zongora kellős közepén, a ,,Tornázó vágyaim tora’’ vagy ,,Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő […]

Utolsó éj A sokszor bántott Ady emlékének Suhognak az éjjelek madarai, vándorok topognak a kapualjban, elereszti levelét az ág is. Zizegnek házunk ablakai, árnyékok lopakodnak a zajban, háromélű tőröket fennek fiam, terád is.

Kidalolatlan magyar nyarak Vajon örökre így maradnak Kidalolatlanul, rejtetten Dalai a hű, bánatozó, Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Ha volt is néha szünnapom, nem ültem hintalovakon.

szépítheted a múltad szétesik, mint káros hazugságra épült alap nélküli város

visszaforgatás hazamenetel délelőtt az első úton hazamenetel délelőtt a második úton hazamenetel délután az első úton hazamenetel délután a második úton

Emlék Havolt falváról Még folyton keresem napjaim arcán a változást.

Egy kép, egy hang, egy mozdulat – három értelmes pillanat, követik a többiek,

Vannak-e górcsöveid kikeresni törpe, parányi, kínzó gondjaidat? Végy ilyen eszközt és ami rendre feltünik abban, oldd szaporán meg.

szavak bírálják tettemet szívem repíti lelkemet

lecserélhetném a képet egy fiatalabbra hányan megszeretnének s igazuk volna úgy hordtam azt az arcot testet mintha nem is az enyém volna vegyétek egyétek

Fehér Illés műfordításaiból Órák – Časovi 1. Tehetetlenek vagyunk, az idő egyre csak meséli világunkat korlátozó meséit. A pillanatok gondosan összeválogatott alkotórészeink éjféli zuhatagként nőnek, a villanásban távoli világok közötti várkozást áthidaló nyirokoszlop.

Óda ez is Úgy eljámborultál, mint a védtelenek. Vagy mint a vétkesek Hiúságod, mohóságod talán(y); olykor már csak egy kis nyalánkságra korlátoznád néhai bűnös álmaidat, keresztényeket korholó,

Üzen a tél, Pirít hideg, Csókok nyoma Hol marad meg?

Három kis kéz, három csemete, öt-öt ága van mindháromnak, és mindahánynak külön neve, (mint) Daninak, Ádámnak, Áronnak…

mikor a költő színre lép elhallgatnak a múzsák bemutató van kigyúlnak a fények szétáradnak a verssziporkák

Sólyomsikoly hasította a levegőt a falakon túl, számodra ismeretlen fény fagyos hullámain túl, a lobbanó július szava, a falak belsejéből zsivajgó hangok

P. J.-nek Mert sose dolgoztál, javadalmad kis csenevész pénz. Laksz idegen városban az erdő zöld peremén. Jó szüleid felszálltak az égbe. Most egyedül vagy.

Türkíz pirkadattól havaslila alkonyatig az égbolt – duzzadó vitorla – telt hömpölygéssel fenntart és visz magával, míg horgonyt vet a nap, tenyeremben szívem dobogása, hogy megpihenjen… Éppen szél járását követi a hold, ezüstjével alakját vetíti, egyszer csak Holvoltholnemvolt éjkék partja símul szemhéjamra. Álom? Vénülő boldogsággal érkezem a nesztelen fordulásba. Békesség van.

Nem engedem, hogy őrizz, és ajándékként nem kérlek, hogy ápolj. Ép egészséges vagyok, a kor így is felböfög magából.

Szabadság, földi világom értelme, téged óhajt testem és lelkem, de mindenek fölött óhajt szellemem.

Endrődi Sándor: A pinty tanácsa Egykor, álmomban (halld csak e regét) Meglestem a madarak énekét. Sokan daloltak. Nem emlékszem mindre, Csupán a csalogányra, meg a pintyre. Kíváncsi vagy-e violám, Mit énekelt a csalogány?

Elmebajosok furcsa tarkasága, mért kínzod gyenge áldozataidat? Hogyhogy nem teremtesz ívelő hidat a szürke lét felé, hogy egy garázsba,

Ady szelleme mondja «Félig-mondott, babonás álmok forogtak bennem szakadatlan, rémek kolompja volt a nyelvem, míg főzött egy iszonyu katlan halotti torra, csemegének.