Huncut hétfő hetvenkedik.Kellemes kedd kerekedik.Szolid szerda szenderedik.Csönd csütörtök csavarodik.Pompás péntek pironkodik.Szárnyas szombat szabadkozik.Várt vasárnap vigadozik. Forrás: Gergely Tamás FB-oldala

A hittérítő gyapjúsapkát visel már ősszel – de nyáron is a hitet farzsebből osztogatja: nyomtatott jövőkép – gesztenye héja hull szaglik fekete ördög süti a sarkon fehér kötényben

Előbb volt a férfi,ki asszony által lett az, aki,mert benne lelt fészekreeleven hús-vér képletes lett testté a fiú.Köztük az asszony volt,mint kés és villa közta párálló tele tányér-tőle tanultak nap mint napcsöndes, meghitt vacsorát,belőle simultak kerek mozdulatokcsontos öklükbeés nyílt ki minden szótiszta értelme-ő, az asszony nevezte nevéna lelkes és lelketlen környéket

Leszek zöldbe öltözött királyEljövök hozzád meglásdSelyemből lesz a nászingemEzüstből lesz rajtam palástAranyból lesz a koronámGyémántból lesz a szívem

Francís Thompson: EGY HÓPEHELYHEZ Ki volt, aki kigondolt? nem fér soha fejembe (ó könnyű hópehely te!) te tiszta és te gyenge s kemény, akár a penge.

nyaralás kiforrósodvarezeg a rőtbarna bőrtoporog a busz

1.Eső sugdolózika hajnali bambuszerdővel-valaki tovasurran,megzizzen a csönd,de nem érdekel-az én útamról későbbszáll fel a köd.

Franz Werfel: A SZÜLŐK DALA Gyermekeink elszaladtak, még imént volt, nyílt az ajtó, mind bejött a sok zsivajgó s zengett szerte a kacaj, szó, az asztal körül.

Utak, mellékutak, ösvények, csapások,szakadó kötelek, madzagok, zsinegek,kétoldalt völgymélyi szakadék, szurdokok,rettentő távolság, nyaktörő meredek.

Voltaire: A FRANCIAK… A franciák csatába mentek, mint kiket bolond szenvedély hajt s Itáliában megszerezték Genovát, Nápolyt és a vérbajt. Genovát, Nápolyt visszavették hamarost az olasz hadak, de mindenük el nem vehették, mert vérbajuk, az megmaradt. Forrás: Szépirodalmi, 1988 – I.

sétálni kedvem sose voltszánalmas lekésett életeksorsára ugyan nem jutokilyet tőlem ne kérjetek

hogyha a dendendendelevagyis a dendendendeleszól a denderle

Pihennek a füvek,törvények éle,mint kövekbe ütközőkasza csorbul –

Dobozban még a mozgásérzékelő,de vén lónak új szerszám felesleges,szitok fogja a virulens igekötőt,ilyen fickót te ne fenyegess! Száll még a por, köpköd a portás,csavaros kupak őrzi oldószerét,körbenéz lassan, sziszegve, vádlón,fejét fordítja, mint a vadászmenyét.

Mauríce-Étíenne Franc-Nohain: EGYÜGYŰ LEGENDA Van egy kis állomás — a nóta zengi —,hol még nem szállt le soha, soha senkiés mikor indul a vonat,mézes mosollyal hívogataz állomás főnökje, tisztje megpeckes haptákban tiszteleg,lelkét az utasok elé kiöntis a harmadosztályt is külön köszönti.

(1923. július 14. – 2015. március 14.) Ahol a hollóÉdesanyámnak Ahol a holló, ott a pince.Két méterrel fölötted állokföldhöz ragadtan.Ide kötődtem, mint a háziállatok,mint a lánc. A fájdalom bilincsemint széthulló jéghegyvégigcsörög a fák között.

1969 Bács.Elővárosi zóna.Oda költöztek ismerőseink.A mennyezetről még csak kábel lógott le,semmi égő,semmi körte.Vártam a tengerre utazást.Töménnyel kínáltak.Beszélgettek.Nem érdekelt, miről.

Ez csak egy közönséges,százszám felbukkanó időtöltés,mondják, hogy agypihentető,pedig dehogy:engem kimondottan felturbóz,mert például adott egy svábbogár,melyet nagy, kicsi és miniatűr,továbbá narancs, okker, meg rozsdabarnatulipánok közé kevertek,még jó, hogy szép sorbanés nem összevissza,mert így könnyen pásztázoljobbról balra, aztán vissza,de NINCS, mintha felszívódott volnaaz a francos ízeltlábú,vagy talán csak kamu?

Levél az ápolónőhöz…. Lát engem nővérke?Amikor rám néz, azt gondolja:mogorva öregasszony, lassú,mindenben bizonytalan, zavart tekintetű,aki mindent lepecsétel amikor eszik,nem felel, Amikor maga elégedetlenkedik,aki nem veszi észre, hogyfogytán a kedve, ereje.

Ernst Toller: ERDŐK Erdők a szemhatáron, messze-messze, miket az esti pír borít be lágyan, olyan békét lehel rátok a vágyam, hogy percre enyhül fogságom keserve.

ne tévesszen mega látszateljátszhatveled egy ideiga lényeg mindigrejtve vanmint a gyöngya kagylóbanvedd észre az igazatne csábítsonhamis látszataz az életeddeljátszhat

Nem mondod ki, de én sem,Karinthy-játék, színdarab,mindenki lentről figyel,s tükrünk oltárrá növi ki magát. Nem láthatod, de én sem,csak kattognak odakint,villámvonat kúszik el az égen,fegyverek hangja ropog.

Azt hittem, Nyugatot jó dolgukbaneltévelyedett nyakkendők vezetik,akik már nincsenek tisztábana szabadság természetével.

Barnásfehér erdőtrajzolnak a felhőka láthatár fölé.Merő töviscsapdaa fák törzse, sápadtnap csüng, vérzik rajta.Dinamitfaerdő.Gyümölcse a sötét.Csillagokká robbanaz égen szerteszét… 2022. 07. 10.

August Strindberg: Bábel-torony   Bábel-torony sok zagyva emberekkel;hat emelet van itten és a földszint; három lakás esik egy emeletre, tizenkét bölcső és egy zongora;itt embersorsok súlyosan kötődnek.