Még mindig álmodomaz erdő-partot,hol végre kinőhetkunyhóm gerenda-lába,mint fenyőtű alól a gombaszár-hol reggelreablakig dagad a hóés nem tapodja latyakkáaz emberi szó.

sáskák zörejetakarja el a napotiratok égnek

bevallom – be kell vallanomhogy könnyebbüljön a lelkemmagasabb regiszterekbentanyázik bennem a szellem

Meghal a remény?Hát akkor eltemetjük.Hol itt a hézag?

(Hendi Ilma emlékére) Kél a fény, és kél az élet, egy új világ kipattan,Szelíd szellő balzsamozza, hasad a jég riadtan.Kandikál a hóvirág, a rigófüttye megrezzen,Zsenge pillék keringőznek, titkok fátyla felrebben.

játssz csakmegtagadniúgysem tudod magad

…A költőnek, sajnos, a szerelemnél is fontosabb gondjai vannak: összes költeményének kefelevonatait, a nyomdahibákat javítgatja, a kötetnek, amelyet a „Tisztelet és szeretet jeléül” Vörösmartynak ajánl, a pesti márciusi vásárra okvetlen meg kell jelennie. Vidéki kislányok ilyesmit nemigen értenek meg: Júlia szülei tilalmára, egyszeriben nem írhat a költőnek, ellenben megint szárnyára ereszti a pletykát, hogy férjhez […]

ködfüggönyereszkedik aláeső szitáléled a természet

– vadászgépektől recseg az égcsak eső még nem bombák hullanakbizsereg a föld magokat növeszta sár pezseg és bugyborog a naptetők alatt és ablakok mögöttbujkálva élünk mint a bogarakvalami készül érezni az ízétde fordul a fény és továbbhalad

szentpétervári fehér éjszakákkijevi fekete nappalokgolyófény európa egén Forrás: szerző FB-oldala

„Csak arra lehet számítani, hogy az emberek,különféle technikák révén, boldogok lesznek, de […]szabadok soha.” (Selyem Zsuzsa, irodalomtörténész, író) Szabadság, nézlek: mint egy Buddha-szobor,ülsz valamin, a szemhéjad lecsukva,s nem tudom, álmodsz-e, vagy imádkozol.Tűnődöm, hogy hová – a múzeumba

háborúktaplójaszikkad a kályhán,romlik az alvóban a vér

Egy kis frontonegy kis tűzvonalbanlődözték egymást az ólomkatonák.Jobb lenne szedelőzködni – szóltam,amikor a nehézfémeket illetőenelfajultak a dolgok.

„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” (Einstein) Azt hittem, ez az egész színjátéka politika maszkos színpadán,s a tegnap reggel arra ébredtem,háború kopog elmém ajtaján.

„Jó, hogy szétszórattunk, nem sok jót tettünk egymásnak.”T. S. Eliot: Hamvazó szerda (ford. Ormay Tom) Háború van itt a közelben, kerget a hitvány,Krisztus pajzsán átüt a vér, nászt ül a zsivány,ráomlik a rögre, összeken a vér, arcunk tenyerünkben,kezünk lenyom gödörbe.

                                                                         (Albert Camus emlékére) Gyarmat kagylóba szorultan, friss gyöngyként csillogsz az égen,Otthonod a tenger, egy rejtelmes sziget tart még ébren.Uszony […]

őszillemtanártornateremelálló kisujja csésze megfogásakor

háború van de nekem véget érha holnap végre hazamehetekotthon leszek ha nem is lesz kenyérhisz otthont máshol mégse vehetek

A zajos hatalmak nevébenlelkünknek ámen, testvéreim,a ló teje legyen mindnyájatokkal,velem a szeszek, a mákonyok,vizsgáljuk meg az aprószenteket,a tapló sejteket, a szuvas genézist,beléjük oltva a próféták titkai.Bántsuk meg egymást méltóképpen,miképpen belénk hasítanakaz ökörsorsok csorba szikéi.Harmad- negyedízig, örökétiglen,áldunk téged, virtus.

nézem a múltat                           mennyi az illat                                                    elterelődikbamba figyelmemám az időgép hogyha leáll              […]

Ó, dicső nyugdíjkor, suszterek álma,s a munkásé, ki a futószalagnál állvatölti éber élete felét, s az élet felénmár visszeres a láb, fáj a derék –kegyes vagy hozzám: akár a befőtt,

…Önhittségéről, kezelhetetlenségéről, amelyet akkor is, később is annyian szemére vetnek (s annyian utánoznak), Aranyhoz való barátsága ad igaz képet. Összeférhetetlenségében nincs egy szemernyi irigység vagy önzés. Semmi hasonlóság benne azokhoz a különös bolondokhoz, akik kivétel nélkül csak másokban tesznek kárt, magukban soha. Nem saját érdekeiért: elveiért borítja fel az asztalt s a legszívélyesebb baráti viszonyt. […]

(P. Piccaso-nak) Néha úgy írok széttaposott roncsokról,s az egyszemű, merőlegesentüzelő Napról,mintha szavakba másolnám áta Guernicát.

vérben forgó szeretetünketbocsásd meg nekünkfebruári nap Forrás: szerző FB-oldala

boldogtalan bárgyú férfiőrült gyászordítóordít lehalkított membránnal isa képernyős távbeszélőkutyát sirat esztendőkön átde hát meghaltde hát meghaltvalamit csinálok magammalén ezt nem bírom