felmelegedés vanfrissen összejárt szűzhó gesztenyepüréjeroppant hiányzikhűtené cipőm talpátmelegítnépaplan alatti hazám Budapest, 2022. II. 11.

kellet vagy kellett?hiába kelleted ami nem kellettakinek kellettaz nem kelletvagy nem azt kelletiami kellett

Gondolom, így olvadhat egy gleccser:minden olvad körülötte, és hirtelenrájön, hogy ez ő maga, leolvadróla minden fölösleg, ő mégisszorong, mert már nem ő,és a szíve mégis dobog, ésmár nem tud mit kezdeni a mégisekkel,és mégis él. Forrás: szerző FB_oldala

Ez a magyar költő, aki huszonhat évesen az elveiért vagy még inkább a saját magához való következetességért már meg is halt, nem utolsó érdekességül azt hagyta hátra, hogy elképzelhető moralista lírikus pozitíve is.Elképzelhető, hogy egy nagy költő mint jellem is rendkívülien nagy. Sőt elképzelhető, hogy egy költő nem csak műveivel nagy nevelő, hanem közvetlenül személyével […]

Magasba merevült karok,égbe fúrt, fehér ujjak :embererdő, mely megadta magáta kényszert dörgő istenségnek.A korlátlan szabadság udvaráncsak bilincses lábak ütemes csosszanása,

    Kong, de nem hív Nem hozzám szól Csak kolomp Dorong Borong

Az országban minden huszadik ember nemes, de jóízű hahota lett volna a válasz, ha a Pilvax uraitól valaki megkérdezi, hogy hány felszabadítandó jobbágyuk van. Már a nagyapjuknak sem volt egy fia sem. Társadalmi helyzetüket nézve nagy többségük szabályszerű polgári vagy népi ivadék, a későbben hozzájuk csatlakozók is azok, Tompa apja csizmadia, Jókaié és a Vachottaké […]

ötlépésennyi van hátratalán mondanom kellenehogy a játszma már lényegébenitt véget ért

hány pusztába kiáltott szóhull évezredek ótanem jön válasz csak némelyikrekiáltunk embernek, angyalnakbevetünk múltat, jövőteljátszunk minden gondolattal

Az öregek megháborodtak, lila parókában tette tiszteletétnéhány behemót, ripacs királyné, rikoltozva kitántorogtaka viaszbokorból, közben a társulat kukoricát tördelt a csűrben,a bivalyok lomhán imbolyogtak a sikátor sarában, hámlotta festék a vályogkunyhó napra ásító faláról, szikrát szórt a rönk.

Je sais qu’il existe / Tudom, hogy létezik – De merre is tartasz te tulajdonképpen?Kérdezték tőle csodálkozva.– Bekötött szemmel is tudomAz ösvényt, amelyen mennem kell,Válaszolta.

telefonombólelőcsalom egyiptomfáraónőit nem égeti napnem dúlja piramisokvihara őket

Mint agyaggal terheltormótlan bakancsotcipelem a megtörténtet –nem szólítom már,hiába tapad,görbíti gerincemegyre mélyebbre:

Egész életemet a rácsos olvasók tették tönkre,akik tűzkutyáikkal minden könyvbe beleavatkoztak,kezdetben minden imperialista volt és kulák,illetve kommunista és proletár,aztán lett minden iróniátlan és önelégült szövegiségű,nem beszélve az intertextualitásról mint a megváltás tudományáról,később jött a romaellenesség és a nőellenesség,a négerellenesség és a mindenellenesség,és végig itt voltak az erdélyiség rácsaia gyökértelenség és a románbarátság vádjaival –komisszárok kerülgettek […]

Közelképek sora fut,mint töltésen ácsorgó előtta kivilágított fülkék:anyókorú házikedvencek,lilarózsás tortákés foghíjasan nevető unokák.Ismeretlen ismerősök osztjákeltájolódott időérzékük magányát,mintha osztani lehetnea beltér hörgő embóliáját,s világgá szórhatnákmenekülésük botorkálását.

Ez a vers utolsó soraEz a vers egyetlen sorból áll Forrás: szerző FB-oldala

józsef attila idegsejtjeielágaznakviszik a gyenge áramotpontosanszépen

Csepp vagyok a tengerben ,felhő az égen, virág a mezőn,csillag az éjszakában..Soha nem leszekkülönleges bármennyire is igyekszem.

Olyan kicsi lett hirtelen mindenTávoli utak, országok váltakSemmivéÉgi tájakon, földi romokonLett szívverésünkSenkié

Beh boldog voltam… Milyen boldog sivatag voltam:nem érdekelt, csak az oázis.Vágott vihar, mégis felépülta homokvár is. Milyen boldog vulkán: aludtam,éltettek álmok,körülöttem nyíltak-virultakvulkánvirágok.

Valamikor azt hitte a tahó,hogy ki porában embert sejtett,ki az emberbe velőt rejtett,őt és minden bőrben lakót,csali ellen is felvértezett.

Sziszeg a kovakő,pattognak szerte a szikrák, hunyorognak a köszörűsök, jéghideg lábfejek,repedezett sarkak közöttkarbonszálból épül a lélek.

A szó most a tiétek / C’est votre tour A fiú hitte: ő pacsirta;A lány: világ-tükör volt.A fiú fújta, ahogy bírta,A lány csak hallgatott.

Mindig csak a valóság érdekelt?Hagy végre el a szimbólumokat!Csak a tisztát, egyszerűt énekeld!A hamis ámít. És mesét lopat.

mosolyog a fánaz almabékés a nyugalmarákacsint a naps félárnyékbansimogatjaa fa körül aranyszőnyeg