Câmpia / Az Alföld(Traducere de Csata Ernő) Ce-mi mie Carpații sumbriCu ținut romantic de brădeți!Doar, te admir, dar nu te ador,Pe acolo nu voi pribegi.

Sok verset írtam én már össze,S nem mindenik haszontalan;De amely hírem megszerezze,A legszebb vers még hátra van.

Az én világom,a szavak végtelenfolyamából áll.

Ebben a szárnyaló, trappoló,néha lánctalpakon vágtató világbanjó lenne megjelölni,mint körülperzselt felségterületet,a saját, kenyéren-vizen,miatyánknyi félelmekenfüggő jelenléted –aztán úgy írni bele álmatlan éjszakákegyültödben vajúdott dallamát,anyasírást, örökölt parasztigazatés véresen kiköpött fogakat,hogy az univerzum bármely pontjánolvasható legyen.

milyen volt PetőfiArany nélküla rongylabdás kölyök makacssága s törékenységeszobrok gránitja nélkül milyen lehetett

Ó nagy kerek kék ég,ó, szívképtelenség,bocsánat palotája!Féktelenben indult,és ugyanott bűn-dúltszenvedély kalodája!

Kölcsey Ferenc: Imn (Himnusz Román nyelven)

Armata ardeleană / Az erdélyi hadsereg (Traducere de Csata Ernő) Noi nu răzbim? Bem ne conduce, Lider în a ne elibera! Lucind-n față cu dor de revanșă, Steaua din Ostrolenca.

Álmom mindig szelíd, látomásom fölött ragadozók osztóznak,Valami felsír bennem, véresen hullanak a tépett sastollak.Odafönn meleg fény terül az égboltra, elfehéredik a csend,Álmom mindig szelíd, de néha belehorkol a törvényt író rend.

Ezer ölre vagyok idelenn aFöld ölében,Hol az ősi örök éj tanyázikVadsötéten.A kis lámpa reszkető sugáraFélve néz a zordon éj arcára,Mint a sasra a galamb. Ezer ölre a virágoktól s aNapvilágtol,Ezer ölre! tán már a pokol sincsInnen távol;Vagy már benn is vagyok a pokolban?Benne, mert a sátán háza ott van,Ahol az arany terem.

Vajon hol lakik a rettenet,mely szívem indázó pályáinkergeti folyvást az éveket? Mikor hangom utolsófoszlányát is levetem,szürke váz leszek,akár a téli fák, ha márlombjuk színes mezétfutó szélbe szórták.

Bemegyek a szobámba ,hogy megtaláljam önmagamdarabjait :SzétszórvaEldobva…Papírdarabkák

már most istükrödfelém tartods ezernyi lobbanásvan bennenem üzenekhadat senkineklegyen egy pályaaminekközponti csillagaa nap

mikor a vonalakat kijelöltéka határokat is megszabtáklevágták végtagjainkatne mászkálj el ne császkáljde rájöttek a szem is tudbarangolni a láthatáron

Tiszta szívvel (Le coeur pur) Más ezt észre se vette,Ám boldog volt felette.De bármily szedte-vetteVolt is, a nagyokat kinevette,Fütyült a komoly emberekre,A pénzre és a dicsőségre.Olyan volt, kit lefognak,És a börtönbe dugnak.

fűrészporkulcsszappanbakancsostraktornyomlombfűrészégett szagpelyhekbenhull a hókoraisötétbenvisongvaüvöltveindulunkdecemberhavábankabátban Budapest, 2023. I. 6.

egyszerre mindig egyre vágyszha fázol, bekuckózniha éhes enni, inni, ha szomjas szellő lengjen, ha túl meleg vana szavak is levetik rádobott gönceinket

úgy élem megezt a napothogy felismerembennea tegnapot

János viteazul (fragment) /János vitéz (részlet) (Traducere de Csata Ernő) Înflăcărate bat razele de varăPe cioban, de pe bolta cerească.Este de prisos să bată așa tare,Ciobanul rabdă o căldură mare.

Szőke a vessző,szőke a kosár,szőke a fonott bútor,szőke a Szőke Nyikó,csak éppenséggel a kosárfonónem mondható szőkének…

szellő szavaidrám találnakkicsitösszekócoljákhajamatkivirágzotta lényedlátomnem olyanmint régenkopár ágaidraa madár semszállt volnade most márvirágok illata vagys azt mondod nekemén vagyok a nap

                     ajanlóm neked,Vasile Szeretettel Elmondhatok egy titkot? Amikor az ég a legsötétebb árnyalatában vanés a felhők világos szürkéskékekés verset írok,csak rólad szól.

Élhettünk volna rigódalban,patak partján piros dinnyebélben,anya-ölben, szép-szerelmes regényekben-járhattunk volnatáncot bodzasípra,

Forrás: ujhet.com Horatio imája Add, Uram, hogy pihenjen e nyughatatlan szellem mindezek után.Adj örök nyugodalmat neki!Jó volt…A legjobb, legtudósabb és legigazságosabb mindannyiunk közül…Csakhogy éppen a jók azok, akiket nem bír elviselni e mocskos világ, megöli őket, ha nem bírja lerántani maga mellé a sárba…Azóta az odaáti álom mibenlétét is megtudta, megtapasztalta, amitől tartott… amitől rettegett… […]

A csatolmányban, Petőfi Sándorra való emlékezés jegyében, küldöm versének román fordítását. (Traducere de Csata Ernő) La cap de sat crâșmă mică,Chiar lângă Someș pică,Taman în el s-ar vedea,Dacă nu ar veni bezna.