‘Regény’

 

Én, Petrozsényi Nagy Pál (103)

2014. október 18.

Önéletrajzi dokumentumregény Írásom akkora felháborodást váltott ki, hogy az egyik olvasó – állítólag – még fenyegető levelet is írt a főszerkesztőnek. Persze nem maradt el a Petőfi Népe reakciója sem. Íme, az egyik, dr. Beranda Pál, bocsánat, Gál Sándor tollából.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (102)

2014. október 15.

Önéletrajzi dokumentumregény A Kutasi Ferenc alapította laphoz szinte megalakulásától kezdve csatlakoztam. Persze írtam én más lapba is: a Délvilágba, Katedrába, Magánerőbe, Pedagógusok Lapjába, Neue Zeitungba. Íróknál ez már így szokás, és nem is sejtettem, hogy egyszer még kutyaszorítóba kerülök miattuk. A dolog Kutasi Ferenccel kezdődött, amikor kiszaladt a számon, hogy a Petőfi Népé­nek is dolgozom.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (101)

2014. október 13.

Önéletrajzi dokumentumregény Nyúl a bokorban Reggel kilenc óra. Ilyentájt még a népszerű Szabadidő Központ is meglehetősen kihalt. Alig lézeng valaki, csupán három-négy srác és két felnőtt kacérkodik a sápadt nappal. – Splendid! (Káprázatos!) – lélegzett fel a köpcös a naturista strandon. – Ez a levegő…!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ő regénye – „U”

2014. október 11.

Kobanet három oldalról körbezárta az ISIS, illetve most akarják támadásuk körösíteni. Tulajdonképpen „U”-alakban ostromolják. Még menekülnek az emberek, mindenki visz, amit a kezében elbír, a vállán. Maradnak a katonák. Vagyis a kurd szabadságharcosok.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (100)

2014. október 10.

Önéletrajzi dokumentumregény Rendszerváltás Magyarországon Gorbacsov reformjai (peresztrojka, glasznoszty), s később a Szovjetunió felbomlása szabad teret nyitott az egész szocialista tábor, köztük Magyarország politikai változásainak. Az MSZMP befolyása látványosan gyengül, ezzel szemben új erőre kap a Pozsgay Imre nevével fémjelzett reformkom­munista irányzat. Hunniában valami készül – írta egykor Ady a Hadak útja című versében. A jelek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ő regénye – Tatárok eltűnése

2014. október 7.

A Krímre nem engedik vissza. Ukrajnában rekedt, bár tatár, s a tatárok a Krímben élnek. Ráadásul ő a vezetőjük. Hogy kinek van joga ahhoz a földhöz…, töpreng Ő. Annak, aki oda született, vagy annak, aki erőszakkal bement.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (99)

2014. október 6.

Önéletrajzi dokumentumregény Egy hét múlva közölték a cikkemet. Ha jól emlékszem, egy nyelvvizsgákat bíráló jegyzet volt. Előzmény: hasonló vizsgán még a múlt évben jó magam is átestem. Ennek tapasztalatait sűrítettem ebbe az egyflekkes írásba. Mivel elég tanulságos, ezennel máris közreadom. Utána eltöprenghetnek a tartalmán, nem utolsósorban azon is, hogy értékelhették alapfokúnak egy német nyelvet tanító […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (98)

2014. október 3.

Önéletrajzi dokumentumregény A megbeszélt időben bevágtam magam a buszokba, és jelentkeztem a dirinél. Az autóbusz közvetlenül az iskola előtt, egy két részből álló, egyszintes épület állt meg. Előtte tágas udvar alacsony vaskerítéstől övezve. Az irodában tömzsi, feltűnően vastag nyakú öregember fogadott. Ő volt a diri, egy hajdani szabadfogású birkózó. Kurta beszélgetés után, amit itt, Magyar­ban […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (97)

2014. szeptember 29.

Önéletrajzi dokumentumregény … értesítettem Juditot, és elgurultunk a határra. Az alább részt a Menekülés a „Fény országából” című novellámból idézem: A borsi határon hosszú kocsisor várta, hogy kirobogjon a Fény országából”. Az apuka sehol, helyette felfedeztem egy szekust, ugyanazt a hadnagyot, aki azt hitte, belőlem is spiclit fa­raghat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (96)

2014. szeptember 26.

Önéletrajzi dokumentumregény Hazafelé menet beugrottunk Dévára. Itt lakott az öreg tiszteletes, Makkai Endre egy tömbház negyedik emeletén. Ami azt illeti, ő is jócskán megöregedett, csak a szellemi frissességén nem fogott az idő vasfoga. És mint mindig, most is bemutatta, miként kell úgy fogadni vendé­get, hogy senki se érezze mellőzöttnek magát. Egyébként nem nagy kunszt, csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ő regénye – „Dázs”

2014. szeptember 25.

Franciaország nem tárgyal az iszlamistákkal, maga a miniszterelnök jelentette be. Ez azt jelenti, Ő számára ez azt jelenti, hogy a franciának vége. Élt 55 évet. „Mit keresett különben Algériában?!”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ő regénye – Átússza

2014. szeptember 23.

Azt gondolja, neki sikerülni fog, mert ő tud úszni. Előbb összegyűjti a pénzt. Anyja korábban sírt, ha ő a szökésről beszélt, most meg azt mondja: „Menj!”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (95)

2014. szeptember 23.

Önéletrajzi dokumentumregény 1986 nyarán végre összeeskettek bennünket a polgármesteri hivatalban. Házassági tanúim: Galbács Pál, és Sinka Dezső, egykori osztálytársam… Augusztusban jelentkeznem kellett a kolozsvári magyar konzulátuson. Ebből az alkalomból meglátogattam Makkai tiszteletes fiát, Jánost is. De épp akkor kirándult valahol, így nem találkozhattam csak a feleségével, Ildikóval. Utána következett a petrozsényi Varga Jóska, s mi­után […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ő regénye – Élve

2014. szeptember 21.

Be kellett állni a sorba. Be kellett bizonyítani, hogy ugyanúgy gondolja. Hogy legény a gáton. Ahol a szíve, ott az agya is, hogy öl, ha kell, az eszme nevében. Hogy kettőt lelőtt az jó volt, de nem elégséges. Igazán akkor fogadták el, amikor egyet eltemetett élve.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (94)

2014. szeptember 21.

Önéletrajzi dokumentumregény  Ahol az angyalok muzsikálnak   Úgy esett, mintha dézsából öntenék. A szikkadt talaj szomjasan itta magába a sóvárgott nedvességet, a bokrok, fák, virágok felélénkülve hajladoztak a friss szélben. A román–magyar határ mentén magas termetű férfi botorkált. Éjfél körül vágott a határnak. Egyszer elesett, azontúl minden lépés, a legkisebb mozdulat is fájdalommal töltötte el. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (93)

2014. szeptember 18.

Önéletrajzi dokumentumregény Menekülés „A fény országából” Részletesen válaszoltam a levelekre. Semmi visszajelzés! Az újabbakra sem, hiába lestem a postát nap mint nap, vagyis úgy tűnik, senkinek sem tetszem Magyarban. Mintha púpos, analfabéta lennék vagy ilyesmi! Végül kiderült, hogy nem is a személyem, hanem az illetőségem kifogásolják. Pedig mit tehettem én azért, hogy Erdélyben láttam meg […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Száz év – nagy háború: Nagy István

2014. szeptember 18.

Sáncalja Nem tudom, apám esténként az újságot böngészve gyanított-e valamit abból, ami ellenünk készülődött. Nem emlékszem, hogy nyugtalankodást észleltem volna az arcán vagy a beszédében, ha vacsoránál és vasárnaponként összekerültünk. Ellenkezőleg, jókedvűnek tűnt, hiszen azon a nyáron kezdtünk kikászálódni a sokféle nyomorúságból. Általában vidámabbnak néztem magam körül az egész sáncoldalt, minden szomszédunkat és gyerekpajtásaimat is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (92)

2014. szeptember 15.

Önéletrajzi dokumentumregény Beszereztem néhány nyugatnémet, olasz magazint, és elkezdtem böngészni a címeket. Találtam is nem egy társkereső Fräuleint, signorinat (kisasszonyt), csak a levélírást halogattam hétről hétre, hónapról hónapra, miközben a megszorítások áradata zúdult az országra. Nagy az adósság, több mint 10 milliárd dollárral tartozunk a Nyugatnak, amit, ha törik, ha szakad, ki kell fizetnünk – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ő regénye – Összefüggések

2014. szeptember 14.

Arra gondol: hogyan függ mindez össze? Boko Haram meg Ukrajna, meg amiket felsorolt. Kivégeztek a tegnap egy harmadik nyugatit lefejezéssel. Nyugatit, az itt a lényeg: büntetik a nem igazhitűeket. Amerika már harcol ellenük, azt akarják, hogy Anglia is lépjen be a háborúba.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Száz év – nagy háború: Simone de Beauvoir

2014. szeptember 14.

Egy jó házból való úrilány emlékei Derült nyugalmam fölött azonban átmenetileg beborult az ég a háború utolsó évében. Nagyon hidegre fordult a tél, és nem volt szén; a rosszul fűtött lakásban hiába tapasztottam fagytól dagadt kezemet a fűtőtestre. Megkezdődött a korlátozások időszaka. A kenyér szürke volt vagy túl fehér. Kakaó helyett reggelente ízetlen leveseket kaptunk. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (91)

2014. szeptember 12.

Önéletrajzi dokumentumregény 1983-ban végre értesítettek, vegyem át a kulcsokat, és költözzem a 6 Martie utcai (nr. 60, U/1, et. 11, ap. 62) egyszoba-konyhás lakásba. Azon az éjjelen a puszta földön aludtam. Másnap vásároltam néhány használt bútort, és felhozattam a garzonba. Pechemre éppen akkor vették el a villanyt, így tök sötétben, felvonó igénybevétele nélkül kellett felvinni […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (90)

2014. szeptember 9.

Önéletrajzi dokumentumregény Margit A válás után elég sokáig nyalogattam a sebeim. Két válás, két fiaskó. Mi jöhet még ezután? Akkoriban piciny, kamraszerű lyukban húztam meg magamat, amelyben nem volt sem víz, sem gáz, sem vécé, de még egy árva ablak sem. Kitörni, kitörni! – hajtogattam szinte eszelősen ma­gamban. Mint mindig, valahányszor a sors földbe akart […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (89)

2014. szeptember 7.

Önéletrajzi dokumentumregény Az én házam az én váram A váradi 1. számú általános iskolában tanítva tudomásomra jutott, hogy a váradi lakosok az új törvények értelmében bármilyen munkaadói igazolással bankhitelhez juthatnak. Nagyszerű! – ujjongtam fel a hír hallatán, ugyanis eddig csak az állandó munkahellyel rendelkező dol­gozók kaptak hitelt az államtól. Annyira fellelkesedtem, hogy még aznap elszaladtam […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (88)

2014. szeptember 4.

Önéletrajzi dokumentumregény Szóval kezdődött minden elölről egy olyan városban, amihez alig fűzött valami. De remek lett volna, ha legalább Egivel megoszthattam volna a gondjaim. De hát mit kezdjek egy alig öt éves gyerekkel, aki ezenfelül még arra sem kíváncsi, hogy vagyok. Mennyivel másképp alakult volna az életem, ha édesapám nem hagyott volna minket a sorsunkra. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Én, Petrozsényi Nagy Pál (87)

2014. szeptember 1.

Önéletrajzi dokumentumregény Másodszor is megnősülök Várad-velencei tanítóskodásom idején ismerkedtem meg Szécsi Emivel. Vele kapcsolatos élményeimet a Nősülök című elbeszélés tartalmazza:

Tovább | Nincs hozzászólás »

 
Verified by MonsterInsights