Valamikor Ádám és Éva korában kezdődött a dolog. Mármint ez a rivalizálás. És mindennek a munkanélküliség volt az oka. Igen, mert a Paradicsomban se dolgoztak az emberek. Az a kettő, aki volt. Éva asszony ott üldögélt a Paradicsom tó partján és a szépségét bámulta a víz tükrében, meg a sminkjét igazgatta, hogy ha netán mégis […]

Ültek az öregek a mofettában. Kint köd ült a csenden, de akkora, hogy a harmadik fát látni már nem lehetett. Nyár eleje már rég elmúlott, itt-ott szamóca pirult, néhol lila szemeivel könnyesen kacsintott az ösvényen haladó ember felé. Nem is olyan messze a kis csorgó, csobogó hangja évtizedek óta vidámítja a magányos természetet.

Nagy útra készülődött Fülöp apostol Samária városában. Miután Péter és János elvitte hozzájuk a Lélek ajándékát, alaposan megszaporodott a gyülekezet létszáma. Nemcsak zsidók, hanem görögök és más népek fiai is sorra megkeresztelkedtek és Jézus követőivé váltak. Nagy szerepe volt ebben Fülöpnek, aki Jeruzsálemből érkezve hirdette köztük Isten igéjét, meg Krisztus cselekedeteit. Hatalmat adott neki az […]

Rab madár pihent a tölgyfa alatt egy akkora kövön, mint tizenkét apostol gazdagsága együtt. A kő akkora volt tényleg, mint egy kalendárium, de a mi emberünk azon is tudott aludni. Nos, maga a teljes ember erre nem fért rá, mert a fejnek simogatóbb volt a moha, a  kéznek pedig mégis jó volt ölelni azt, hisz […]

Élt Zsigárdon – éppen ott! – egy idős ember a feleségével. Egész életükben gyermekre vágytak. Már nem is számítottak arra, hogy mégis megáldja őket az isten, amikor az asszony áldott állapotba került. No, de miféle rajkójuk született! Pici volt, mint a csicseriborsó. Egy barackmag lett a bölcsője szegénynek, mert egy dióhéj már túl nagy lett […]

Ha hiszitek, ha nem, ezt a mesét Jókán hallottam, egy golyvás, tollfosztó aggastyántól, aki nagy mesemondó hírében állt. Ha mesét mondott, mindenki szájtátva hallgatta. Most elmondom nektek az aggastyán meséjét. Szájtátva is hallgathatjátok!

Az Isten jött kicsit szétnézni ezen a földön. Na, de nem maradt soká, mert látta, mekkora kínlódásban van a világ, és inkább hagyta, hadd tanuljon még saját hibáiból. Oda, ahova lenézett, friss hajnal hasadt épp a már régen megteremtett földekre, és az emberek még aludni akaró kedvvel tették fejükre báránybőr sapkájukat, ezennel aláírva egy újabb […]

Volt egyszer egy szegény cigányprímás. Hogy lehet szegény egy prímás? Lehet bizony. Ez a cigányprímás messze földön híres volt gyönyörű muzsikájáról, de arról is, hogy kevés pénzért muzsikált mindig. Örült, ha a szegény emberek búját-baját is el tudta feledtetni azzal, hogy elhúzta a nótájukat. Így sóhajtott hát egy nap ez a cigányprímás, aki meggazdagodni nem […]

– Ezen a helyen – meséli az idegenvezető – anno dacumál, egyszer csak derült égből a földbe süppedt Czubák Zibenburg jobb mellső lába. Vagy mit is mondok, hiszen óriás volt. Hatalmas harci husángja segítségével szabadult a sár fogságából. Hát uramfia, láss csodát, a lába nyomán pezsgő forrás fakadt, s a botja is kirügyezett azonmódúlag. Na, […]

Hol volt, hol nem volt, hát persze, hogy Vágán, ahol az embereknek úgy vág az eszük, mint a szenci borotva, élt egy szegény özvegyasszony a lányával, Mariskával. Olyan szép volt ez a Mariska, hogy minden tükör azt szerette volna, hogy belenézzen. Ha hiszitek, ha nem, még a hétfejű, rettenthetetlen sárkány is kinézte magának. El is […]

Ültem a HÉV-en, és bámultam ki az ablakon. Néztem az ősz színeit, a sínek mellett futó fák megtépázott lombjait, és szerettem volna olyannak látni őket mint máskor is, de képtelen voltam rá. Jött velem, kéretlen követett a reggel nyűgös ébredése, fáradtan figyeltem a korai arcokat. Visszhangzott még bennem valami, talán egy rossz álomlenyomat, amire nem […]

Van rossz  álmom. Mindenféle bevágásokat „vizionálok”, az estiekhordalékát, pazar összevisszaságban, kontroll nélkül. Bármelyik nagy rendező megirigyelhetné. A morbid szórakozás guruja, Tarantino úgyszintén.

Belsőzátonyba készült Anti, a szegény legény. Olyan szegény volt, minta templom egere. – Egész álló nap szánthatok – mondogatta magának még előző este –, hát az lesz a legjobb, ha korán fölkelek, s jóval pirkadat előtt nekilátok a munkának. Még alig pirkadt, amikor útra kelt. Útközben baglyok pislogtak, összekacsintva a jó öreg holddal. A legényke […]

Hotel, holdfény, pisztoly, sikoly. A mennyezeten korzózó poloskákban megfagy a vér. (Természetesen másnak a vére.) A repedésekbe iszkolnak, tanúskodni erkölcsi alapjuk nincs. Nyomozótiszt, titkárnő, gyorsírás. Majd ennek a fonákja: matatótiszt, titkárnő, lassú enyelgés. A kilépőknél mappák, a belépőknél hapták: – Alássan jelentem, a hatodik kerületben vérszag… – Oké, boy. Lelépni! Én is lelépek. Gud báj, […]

Az asszony elballagott a temetői kúthoz, hogy kicseréljék a virágtartóban a korábbról ott maradt poshadt vizet. Virágtartó – gondolta Bence. – Azaz, a leánykori nevén befőttes üveg. No, de miért is lenne más? Az apja temetése után néhány nappal ellopták a sírról a szép, simára csiszolt műkő virágtartót virágostul, meg a koszorúk egy részét is. […]

Ott ült a padon, s az öregeket nézte. Sakkoztak. Valamennyi nyugdíjas és sakkrajongó volt. Forgách nyúlánk, szemüveges férfi s ugyancsak sakkrajongó. De már évek óta nem ült tábla elé. Mint pártaktivista örökösen lótott-futott, szervezett itt egy előadást, ott egy gyűlést. Pedig valaha egész másként indult: előbb muzsikus, aztán színész szeretett volna lenni. Végül beérte egy […]

Hol volt, hol nem volt, valahol a Csallóközben, ott, ahol a hétfejű sárkány belefáradt a tűzokádásba és felcsapott inkább tűzoltónak, egy szegény, árva halászlegény beleszeretett a dúsgazdag vízimolnár egyetlen lányába. Igen ám, de ferde szemmel nézte ezt a szerelmet a vízimolnár őfelsége.

Ott, ahol a sudár jegenyefák csúcsa megcsiklandozza az eget, van egy takaros falucska, Deáki. Szorgalmas emberek lakják, némelyikük a tűz, a szél, a föld és az ég nyelvét is megérti. Ez lett a kedvenc helye a mátyusföldi garabonciás diáknak, Matyinak. Ez a Matyi, amióta Tündér Ilona kikosarazta, feketében jár fel s alá. Többen látták már […]

Hol volt, hol nem volt, volt a szépséges Tündér Ilona kertjében egy óriási, égig érő vadalmafa. Számtalan madár rakott fészket az ágai közé. Naponta egy almát termett, de akkorát, mint egy óriási tök, legalább ötven kilósat. Igen ám, de mielőtt beérett volna az alma, valaki minden áldott éjjel lelopta a fáról. Nem mondom, erős férfinak […]

Az egyszerű emberek apáról fiúra adott felfogásában az él rendületlenül, hogy a sorsunk a nagy könyvben meg van írva, ez ellen nem sokat tehetünk, ha pedig a nagy könyvnek a genetikai térképünket, DNS állományunkat tekintjük, akkor részben igaz is az állítás, mert a szülőktől nagyon sok genetikai információt örökölünk, ami nagyban meghatározza egész életünket. Természetesen […]

Dani jó verset írt, amely meg is jelent egy gyereklapban. Körülötte forrt a légkör. Dani apja már öt éve halott. A gyász mélyen élt a fiú szívében. Ez még csak az első verse volt. Mikor Dóra, a nővére épp egy barátnőjével beszélgetett a telefonon – s éppen Dani is a szobában volt, a vak is […]

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, de a sarkon in­nen, volt egyszer a világegyetemben egy apró pontocska, amit Pathópáliának hívtak. Nagyon szép, nagyon jó hely volt ez a világban. Volt benne folyó, a földje jó, legelőin a fű kövér, olykor megöntözte a honfivér. Tengereiben a hal fürge és ízletes, erdeiben a vad […]

Gondoltam, leülök a billentyűk elé, de az asztalig sem értem el. Úgy földhöz vágott egy bennem s velem nőtt betegségem, mintha ő legalább húsz évvel fiatalabb lenne, mint én. Erős, izmos betegség. Meg kell adni. Jártam már így. A bennem s velem nőtt, tőlem idegen fölfogású, más észjárású, másképpen viselkedő, sokszor kegyetlen mozdulatú, elvakult szellemek […]

Álmomban nagyhatalom voltam. Pontosabban NAGYHATALOM csupa nagybetűvel. Nem holmi hatalmacska, piaci bábjátékos, hanem maga a MINDEN. Az volt a nevem, hogy ÉN. És akkora voltam, hogy magam se láttam a végemet. Lehet, hogy nem is volt olyan, és rólam nevezték el a végtelent… Ezt még tisztázni kell, nehogy a végén még valaki kétségbe vonhassa. Valaki? […]

A kisvárosi pályaudvar falai szinte ontották magukból a meleget az augusztusi napsütésben. A szemafor piros fénye is beleveszni látszott az ablaktáblák és félig felszáradt pocsolyák fényjátékába. Az éjszakai vihar emlékei. Csönd, unalom, bágyadt arcú utasok várták az immár fél órája késő vonatot. Bemondták. A sínekre dőlt fák miatt késik. Majd jön. Ezt mondta a forgalmista […]