Hatodik nap A sok fiatal rocker kezdett elfáradni a tombolásban. Nem csak az arcuk, de a zsebük is megvékonyodott. Már jöttek ingyenételt, egy- egy szelet kenyeret kunyorálni. Az egyiknek azt, mondtam, hogy ha levágod a hajad és a szakállad, annyi ételt adok, amennyit akarsz. Nem telt bele félóra, a muki visszajött kopaszon. Hogy kinek volt […]

Ötödik nap Erdővidék egy baróti rocker volt, aki az első két nap nem evett semmit, csak folyékony kenyeret. Amikor két sör között egy kicsit megszusszanhatott, máris ordította, hogy Erdővidék!!!! Erdővidék az én hazám… Az ötödik nap egyre ritkább és halkabb lett az Erdővidék! Erdővidék kezdett egyre gyászosabban kinézni, már a kabátja és a pólója is […]

Negyedik nap Közben egyre jobban ömlik a zene és az eső a nyakunkba. A lombosokat ez csöppet sem zavarja, mert minél jobban esik az eső, annál vadabbul rázzák ki a hajukból a vizet. Rázzák a fejüket és a farkukon gitároznak. Ha felvenném filmezőgéppel, ahogyan „táncolnak”, majd megmutatnám nekik, hogyan néznek ki, biztosan megszégyelnék magukat. Nem […]

Harmadik nap De lássuk csak, hogyan öltözködnek a gyapjasok. Először is mindenki fekete rongyban jár. Ez lehet felül kopott bőrkabát, farmerdzseki és póló, alul még kopottabb rövid vagy hosszúszárú fekete farmernadrág fekete szkinhedbakanccsal, aminek évről évre nem csak az ára nő, de a szára is.

Második nap Annyi hajas rocker gyűlt össze a mezőn, hogy már-már fontolgatni kezdtem egy borbélyüzlet vagy egy gyapjútépő felállítását. El is neveztem őket gyapjasoknak, mert egyik-másikuknak olyan fonott, sodrott, sirített vagy pödört hajazmánya volt, hogy a pulikutyák szégyenükben bebújtak volna a szamár hasa alá. Akinek pedig nem gyapjas orrszarvú lógott a fején, azokat besoroltam a […]

Első nap Megérkeztünk, kipakoltunk az asztalokkal, miccsütőkkel, hűtőszekrényekkel, aragázkályhákkal, munkaasztalokkal és tálalóasztalokkal. No, meg az élelmiszerraktárral, a víztartályokkal és minden egyébbel, hogy ezer embernek süthessünk, főzhessünk.

20. Éden Bádenben Egy reggel azt mondja nekem Miroszláv: -Bárhová vigyen a sorsod, előbb nézz szét Bádenben. Ott van az éden, Bádenben. Ilyenkor, szőlőérés idején minden nap ünnep van Bádenben. Állj meg a központban, a szobor mellett, hallgasd a rezesbandát. Vagy ülj le egy utcai padra, s nézd a sétáló embereket. Béke és nyugalom van […]

19. Legyen világosság A benzinkúttal majdnem szemben állt egy régi, rozoga ház. Kicsiny udvara volt a rozoga háznak, az utcáról jól be lehetett látni. Valahányszor erre jártunk, kijött a kapuba egy ember, a ház tulajdonosa, föl-fölnézett a hiányzó kupáscserépre, s reánk is vetett néhány pillantást.

18. Haramiák Emeletes, komor alkotmány a központi tábor épülete. Olyan, mint amilyeneket régi metszeteken lehet látni porosz laktanyákról. Előtte hektárnyi kert, vastagtörzsű, odvas fákkal, csoportosan tanyázó, sötét tollazatú madarakkal. Itt-ott szögesdrótok is megcsillannak a napsütésben, de értelmüket nehéz kivenni. Békés kert ez, a bejárat mellett fegyveres őr, tovább hírdető oszlopok, táblák, tele ragasztva papírokkal.

17. Kedves Polixénia Keskeny, de aszfaltozott úton gyalogoltunk a régi kastélytól jó messzire. Céltalanul. Csak ritkán járt arra jármű. Ha jött, mi félreálltunk, találgattuk, miféle emberek ülhetnek benne. Az egyik fényes autó ablakából nagyobbacska gyermek könyökölt ki, haja lobogott a szélben. Mondom Miroszlávnak, jó helyre született ez a gyermek, Miroszláv…

16. A fekete notesz Még most is megvan az a fekete, vinilin-födelű noteszem, amelybe a legfontosabb címeket jegyeztem föl, nagy csavargásaim idején. Csak akkora ez a notesz, hogy két normális méretű levélbélyeg ha elférne rajta egymás mellett. Borítójára az van írva : Student. Made in China. A lapok szépen beosztva. Felül: Name, Address, Telephone.

15. Minden időben A fiatalok minden nap elővettek egy-egy fehér borítékot, pöcögtették az asztalon, de nem címezték meg. – Ez menne Julisnak, – mondta Jenő. – Ez menne a szomszédunk leánykájának, s a szüleinek, – mondta Lóri. – Majd küldesz nekik a kanadai erdőkből, – mondta Adolf. – Ha nem tanácsos innen levelet írni, hát […]

14. A kitüntetés Valamikor kastélynak épülhetett az a ház, amelybe ideiglenesen bekovártélyoztak. Lovagterem is volt benne, amelyet most átalakítottak ebédlőnek. Egyszerűen. Hosszú asztalokkal, puritán székekkel. Az épületbe széles, terméskőből kiképzett lépcsőn lehetett fölmenni. Ezen a lépcsőn gyülekeztek a menekültek étkezések előtt.

13. Helyi véletlen Egyszer azt kérdeztem Miroszlávtól, neked van honvágyad, Miroszláv ? Mert nekem van. Állandóan honvágyam van, Miroszláv… – Ha volna hazám, lehet, volna honvágyam is. Mindig ott vagyok otthon, ahol éppen vagyok. Most ez a tábor az otthonom. Mondtam már, hogy nem is készülök elmenni innen. Menekültek pedig mindig lesznek. Ahol két ember […]

12. Kellő komolyság -Miért nem írt maga is egy levelet a családjának, Mester ? – kérdezte tőlem másnap Lóri. – Legalább olyan megíratlant, mint amilyent mi fogalmaztunk, s fel lehet olvasni. Az is valami. Én például kíváncsian vártam, mit ír rólunk, s az itteni helyzetről. Magának nincs otthon családja, akinek írjon ?

11. Megíratlan levelek Egy késő délután jó paksaméta levélborítékkal, bélyeggel fölszerelve tért haza a három fiatal. Körbeülték az asztalt és nekifogtak a levélírásnak. Adolf gyöngybetűkkel írta a megszólítást: „Drága jó szüleim !” És alá is húzta.

10. Moly és rozsda Unalmas őszi eső cseperészett odakint, hamar sötétedett, elcsöndesült a nagy ház. Úgy tűnt, mintha már mindent megbeszéltünk volna. Az ablakon kinézni sem volt érdemes. Mert mit láthattunk volna odakint ? A kopár hegyoldalt, s a hosszú kerítést. Ezt is megbeszéltük. Úgy látszik, nem eléggé. Mert villanyoltás után valaki közülünk rendszerint mégis […]

9. Afrodité Amikor e sorokat írom, – a jó Miroszlávra emlékezve, – kiáltást hallok a kapu felől : – Itthon van-e főúr ? Kaput nyitok, ott áll egy kalapos cigány. – Nem ismer meg ? – De. Megismerlek, csak egy kicsit megnőtt a pocakod.

8. Vasárnap nem járnak Szobánk ablaka egy kopár hegyoldalra nézett. A kopár hegyoldalban naponta láttuk, amint egy helybéli osztrák férfi új kerítést épít, ássa a földet, döngöli a beton-oszlopok tövét. Egyedül. Egyszer Adolf megszólal az ablak mellett : – Úgy látszik, ez az ember az egész oldalt be akarja keríteni. Lesz dolga elég, nagy a […]

7. Pilseni sör – Jól ráijesztettél a követségi titkárnőre, Miroszláv, – mondtam gúnyos hangsúllyal, hazafelé menet. – Most rághatja szegény a rózsaszínű körmeit, hogy elszalasztotta a hollywoodi filmrendezőt és nem lesz Ausztráliának jó filmje ebben az életben… – Hagyd, hogy rágja, mi most szépen elmegyünk sörözni – felelte Miroszláv.

Nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz neki a szekrényben. Csak első este ordított, de azt nem hallottuk, mert elmentünk otthonról. Hát nem igaz, hogy miatta még szombaton se járhassunk el sehová. Jó későn hazaértünk, csend volt, mint a kriptában. Na, ez megfulladt, mondta a feleségem. Fulladt a lófaszt, szívós kis patkány. És valóban. Kutyabaja, […]

6. Beszél itt valaki angolul ? Egy unalmas vasárnap este ausztrál filmet vetítettek az előcsarnokban. Már az első jeleneteknél megjegyezte Miroszláv, ezek az ausztrálok nem tudnak jó filmet csinálni. Jobban tennők, ha a film helyett elmennénk sétálni. Mondtam, jó, akkor menjünk sétálni. Egyszer azt kérdi Miroszláv, választottam-e már magamnak országot. Mondom, nem választottam.

Ha már korábban érkeztem, hát korábban, ne essem kétségbe, hétfőn majd megoldódik minden, addig meg kibírjuk együtt, ők alszanak az egyik ágyban, én alszom a másikban. Jaj, ne, ne magyarázkodjam, ők sem értik ezt az egészet, viszont megmutatják a lakást, érezzem otthon magam.

Az Istenit a vén kujonjának… csak a nővér veszi észre, mit művel mutyiban, hogy süllyedne vagy két méterrel alább, ki a francnak hiányozna. Háttal ül, éppen az ágy sarkán, taktikásan, lefele koncentrál békaszemeivel a hormonzavartól elhízott bálnatestű fiatal fickó bizonyos testrészére, azt simogatja atyáskodó átszellemültséggel. A kövér meg csak vigyorog bambán, aligha érti, mi is […]

5. Nem valódi Kis tér van a nagy ház előtt. A kis téren sok galamb. Üde öltözetű, kialvatlan szemű öregek dobálnak magvakat a galamboknak. Ahogy az egy igazi városhoz illik. Adolf megigazítja ingének gallérját, hogy rendesebb kinézete legyen, ha a bizottság elé kerül a zsidók központjában. Látni rajta, nyugtalan. Miroszláv azt mondja, gyere utánam. És […]