Bartha György: Történet kórházzal, hóeséssel, szavakkal
1965. februárja egyik utolsó éjszakáján Marosvásárhelyen hatalmas hó hullott. János bátyám benn feküdt a klinikán, egy nappal azelőtt műtötték. Három év alatt ez volt a harmadik operációja. Másodéves hallgatók voltunk Pityu, a fia meg én a marosvásárhelyi főiskolán. Tovább »
Albert-Lőrincz Márton: Művészet a sóbányában
parajdi sóbánya (I), 2023. február 2.
női lényeg a gyöngédség a báj
mögötte súlyoz a sóhegy
megformázza a költő a szobrász
reccsen törik a tollhegy
csorbul a kemény kalapács
Parajdi sóbánya (II.), 2023. február 3.
álom annak ki nem járt ott
kicsi szívét kinek kabátok
takarják s szeméből
kihullanak súlyos századok
Isten éltessen jó komám ketyegjen jószerencse-óra óvjon meg védő angyalunk mi állunk derékig sóba’
Nászta Katalin: Ami marad
semmi nem marad végül
csak a hit
s a két végén az alany
meg a tárgya
(nk)
Forrás: szerző FB-oldala
Hány óra, Somorčík Szombath Rozália*?
Egy megmagyarázhatatlan allergiás reakció a testemen, csalánkiütés és pont a szív alatt, karácsony szent estéjén. Csak néztem, hogy terjed egyre jobban és borítja el testem egyéb felületeit. Így, ilyen állapotban mentem át a képzeletbeli határon az új évbe. Persze kezeltettem magam. A házam közben olyan volt, mintha maga Bergman rendezte volna a látszatot. Tovább »
Bölöni Domokos böngészője
SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
A művész önérzetét sértette az ostoba bírálat, s így válaszolt:
– Ne tessék elfelejteni, hogy mindkét apostol az égben van, és arcuk a szégyentől ég, mert látják, milyen rosszul kormányozzák az egyházat.
Forrás: BD FB-oldala
Iván Gizella: A pálinka segít (Lana meséi)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok én bezárva Istenem, legalább egy hétmérföldes csizmát adnál, hogy jó nagyot tudjak lépni, hátha eljutok egyszer a boldogság földjére. Az Isten azonban, noha szerette a szegény embert, csak nem adott neki semmit. Nyisd ki a szemed és a füled, mondta neki az Isten. Az lesz az ajándékom neked, s a falu minden lakójának, hogy a maga valójában fogjátok ezentúl látni, hallani a világot. Elgondolkozott a szegény ember, jó lesz ez nekem? Na de ez is több mint a semmi nyugodott bele és egy üveg szilvóriumot a kezébe fogva, leült a szénaboglya tövébe. Egyszer csak látja ám, hogy az égen fura ezüst ládák siklanak. Repülő láda, örvendezett a szegény ember, emlékszel kisonokám, erről meséltem neked abból a vastag könyvből. Valami Amundsen…nem Andersen volt ráírva. A kisunoka is felnéz és legyint egyet. Papa, ne igyál már annyit, miféle repülő láda? Az a nagyságos király urunk repülője. …de akkor bekattant valami a fiúcska fejében…. vagyis a hadseregé. Éppen meccsre tart a szomszédba. Tovább »
Dr. Bencze Mihály: Watanabe Kaoru, a japán magyar
Watanabe Kaoru a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen tanítja a japán nyelvet, azonkívül irodalmi művek fordításával is foglalkozik. 2023. január 6-ikán, Gömörpéterfalán, a Felföldi Dalia iskola meghívottja volt, itt sikerült elbeszélgetnünk.
Bencze Mihály: Ez a mai nap azért is nevezetes, mert ma van Vízkereszt, és 45 éve adta vissza az Egyesült Államok a magyar koronát. Orsy Gábor: Japán–magyar testvériség című könyvében sokat olvashatunk a két nép történelmi kapcsolatáról. De egészen más, amikor Kaoru elmondja azt, hogy ő hogyan lett japán magyar. Megkérlek, mutatkozzál be, és mesélj gyerekkorodról. Mit jelent magyarul a neved?
Hány óra, Bátai Sándor*?
Meghatározó órák, napok, évek
A Töredékek és Rétegek című képsorozatok születéséhez
Töredékek
A Balaton-felvidék, a Pannon-táj szépsége és történelme meghatározta pályámat és örök forrást biztosított munkásságomhoz. Balatonkenesén a nagyszüleimnél találkoztam a hagyományos paraszti léttel, ami tárgyi világában, szokásaiban még éppen – épen – őrizte az előző generációk tudását. Az időközben társadalmilag átalakulni készülő falu lakói gyári munkások vagy termelőszövetkezeti tagok lettek. A disznótor, kukoricatörés, tollfosztás közös élménye még jelen volt életükben, de a paraszti élet eszköztára már a padlásokon, pajtákban hevert gazdátlanul és némán. Elárvult kasok, boronák, szénagyűjtő gereblyék és villák, gerebenek és kendertilolók, az egykori gazdálkodás eszközei titokzatos és ismeretlen tárgyakká, „jelekké” váltak, alapul szolgáltak egyfajta képíráshoz melyek kiegészültek a Balatonkenesei lösz partba vájt barlanglakások falaira egymásra rótt betűk képeivel és a halászat különleges tárgyaival a varsák, szigonyok, horgok, hálónehezékek képeivel. A gyermekkor emlékképeiként idéződnek fel időutazásként a képírástól a betűjelig, megidézve a barlangrajzok világát. Tovább »
Nagy Anna: Mosoly
Mikor a táj valódi
Arcát mutatja
Mint a szélmarta sziklák
Rőt csontvázai
S örjöngő, sötét vízek
Zord hullámai
Elsodorják a színes
Csíszolt köveket- Tovább »
Nászta Katalin: kicsi vers
mindenkinek van sara
nem mindegyik egyforma
büszke a sár magára
különülne ha tudna
nem teheti hát dagad
ellepi a falakat Tovább »
Iván Gizella: Csak röfögnek (Lana meséi)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Annak a szélén éltek a vaddisznók, csudaszép kastélyoknak is beillő ólakban.
Megteremtették a saját birodalmukat, s mivel éles agyaruktól minden erdőlakó félt, békén hagyták őket.
Nahát, szólt a vaddisznók legnagyobbika portyázás közben az erdőben, s felnézett a magasba. Mi a fenének ez a sok fa? Csak nőnek, nőnek az égig és semmi hasznuk nincs. Na jó, néha hullik egy kis makk. Ja igen, és tisztítják a levegőt, mondta gúnyosan, no de ki érzi azt itt lent? Tovább »
B. Tomos Hajnal: Kopott kép
Lenmezőre gondolok,
a szépszeműre,
egészséges paprikára
párolgó kenyérre,
mindennapom pityókájára,
fenyőre,tiszta vízre,
a régi körbenülőkre-
de foroghatok: mind eltűntek,
vagy valamivé átlényegültek,
kikoptak mellőlem,
mint rokonarcok
egy fekete-fehér fényképen.
Pedig valamikor úgy szólítottam
mindüket szerre
és tájjá összegyűjtve:
születésem földje.
A szerző fotója
Iván Gizella: Szarvasbőgés
Mátra sűrű erdeibe
szarvasok gyűltek ízibe.
Hallottátok?
Agancsunk kéri az apát. Ott.
Fegyverüket leakasztják
szépségüket elhervasztják. Tovább »
Pompéry Judit: Az elitek és a gyűlölet
A facebook-ot böngészve egyre inkább dézsávű érzésem van. (Lehet, nem kellene egyáltalán a fészbukon mozogni, bár ez nem változtatna a lényegen: a közösségi média a jelenségeknek nem okozója, csak közvetítője, hangerősítője, tükre.)
Lépen-nyomon eszembe jut gyerekkorom, ifjúságom furcsa paradoxona, amit egyetemistaként gyakran próbáltam a Kelet-Európa és a társadalmi kérdések iránt érdeklődő nyugatnémet barátaimnak elmagyarázni. A szocreálban ugyanis annakidején két párhuzamos elit létezett. Közös volt viszont, hogy kölcsönösen lenézték egymást.
A párt által kiemeltek, a hatalom kegyeltjei, élve politikai és gazdasági lehetőségeikkel, előnyös pozíciójuk tudatában nézték le a kiszorított értelmiségieket. Eközben hittek a propagandának, hogy ők a dolgozó nép nevében, képviseletében, érdekében cselekednek. Néha azonban felsejlett bennük valami csodálattal vegyes irigység a lenézett értelmiségiek iránt. Tovább »
Csíksomlyóval kapcsolatos könyvújdonságok a Magyar Elektronikus Könyvtárban
A Csíksomlyói Szűzanya ajándéka
http://mek.oszk.hu/23800/23813/index.phtml
„Megáldott a csíksomlyói Szűz Mária”
Imák, himnuszok Csíksomlyón
http://mek.oszk.hu/23800/23814/23814.pdf
Cselényi Béla: politizálás
politizálnak
a lehulló levelek
nincs két egyforma
Budapest, 2023. I. 30.
Iván Gizella: Vihar készül
Táncoljatok fák,
ropjátok
a szél húzza a nótátok
muzsika szól a légben
ágak törnek
keményen. Tovább »
Kölcsönsorok: Markó Béla
Preţul republicii (A respublika ára)
La 30 decembrie 1947 a fost proclamată
republica populară în România, iar cu câteva
săptămâni înaintea aniversării a treizeci de ani,
am losi căutat de la cotidianul maghiar din Bucureşti,
umil dintre colaboratorii mureşeni ai ziarului Elore
a vrut să stăm de vorbă între patru ochi,
apoii mi-a spus oarecum încurcat şi jenat
că redactorul-şef, care mă apreciază foarte mult,
mă roagă să-i dau o poezie pentru numărul aniversar,
singura condiţie e să figureze undeva
In textul ei acest cuvânt: republică,
restul nu contează, scriu ce vreau, Tovább »
Szabó T. Attila: A finn és a magyar Kalevala életútja
Nagy Kálmán Kalevala-fordításának megjelenése alkalmából
1. A XVII-XVIII. században a művészeti-irodalmi életben a barokk cifrálkodó, hivalkodó pompáját a görög-római műveltségeszményeket és szemléletmódot sugárzó klasszicizmus hideg, szenvtelen életszemlélete, mitológiai tárgyválasztása, formai csiszoltsága váltotta fel. E két irányzat azonban egy volt abban, hogy egyik sem törődött a földrajzi környezet és társadalom egészének művelődési, művészeti és irodalmi igényeivel, közönségét csak a születési arisztokrácia kiváltságoltjai és a szellemi élet kiváltságosai alkották. Az udvari környezetben és az irodalmi szalonok világában sápadozó-lankadozó irodalom eszményeiben, tárgy- és formakezelésében a maga nemzeti környezetétől jobbára függetlenül, a politikai-nemzeti határokat áttörve a kozmopolitizmus igézetében tengődött abban a viszonylag szűk körben, amelyre mint eszményei, szemléletmódja hordozójára, közönségére számíthatott. Tovább »
B0l0ni Domokos böngészője
MÁRTON KÁROLY
ajándéka
Mint koldus…
Mint koldus a sarkon,
Üres kalappal várom,
Hátha beledobják
Az eltűnt ifjúságom.
*
Szerencsém
Csillogva
Biccent
A porból
Tíz cent. Tovább »
B. Tomos Hajnal: Téves hívás
Kirázom a kenyérpirító morzsáit
-már rég esedékes volt-
és letörölöm a fikusz levelét.
Közben rá-ráugrik pillantásom
az üveg mögötti fotódra.
Miért nem hívsz?
Bevillan, hogy ki kellene dobni
egy rakás kacatot
-megtehetném, amig várok-
de aztán csak nyomogatom
a telefon gombjait
-már álmomban is tudom a sorrendet-
hosszasan kicseng, aztán csend … Tovább »
Kölcsönsorok: Markó Béla
Surogat de cafea / Pótkávé
Nálunk nem árultak gázzal töltött luftballont,
így aztán mit tehettünk volna, szájjal fújtuk fel
a piros, kék, zöld, fehér vagy sárga léggömböket,
amelyek ernyedt állapotban hasonlítottak
a gumióvszerhez, ezt csak késõbb tudtam meg,
el-elpattantak a földtõl, de a tüdõnket megjárt
szén-dioxid nem emelte magasba õket,
a léggömb sem szabadult a gravitációtól mifelénk,
mint ahogy elvermelt jéggel mûködõ Tovább »








Pusztai Péter rajza