nem akar menni makacs ismét hull és megint befagy

Keresztülível, mint életre kelt híd ötvenöt minden féle éven – hány díszlépést, gyászmenetet hurcolt, viselt el feszesen vagy alig – szinte-roppanásban.

(válasz egy elküldetlen levélre) A négy vagy öt közül vajon melyikkel foghatok kezet? – melyik az, aki lekötelez főúri bizalmával, melyik a márki, a franciás ékezet?

Nézem a Népszabadság első oldalán Orbán Viktor Facebook-lapját, rajta a miniszterelnök, a magyar, mögötte a magyar zászló. A magyar zászló tucatnyi példányban, illetve a ”tucat” csak jelképes. Vágott kép, valószínűleg legalább tíz a valóságban. Gondolom, mindig ugyanannyi.

ott és most forr a kézlevágós unciás cicoma zöld lánggal ég az ország mintha női kézből szórnának rézpernyét a szabad láng fölé

(hajnalban lobban lángra az emlék) Á 4-es papírlap az egér alatt – érintőpad. Csak hetente cserélem, megéri, ha tapad úgyis hozzá az a tartozék.

2011. március 9-én délután 7 órakor Gyulán, a Várszínház kamaratermében (Kossuth utca 13.) Éder Enikő bemutatja Különjárat c. sikeres előadását. Azt követően kerül sor a művésznő közéleti Simonyi-díjának az átadására; e díj kitüntetettje még Markó Béla, Kósa Lajos és Böjte Csaba atya. Laudációt mond Kovács Levente ny. rektor, rendező, tanár. (Hevesi Mónár József)

Ne szólj, nipp! A kirakatszerelem matrónái felkeresik a gerontológust. Nagy, fehér karima alatt arktündérek lejtenek.

Mert aludni vágytam – ébren. Hímzett világ volt, öregurak haldokoltak csendben, könny patakzott, jajok veszékeltek és kámzsás apáca kezelte a fecskendőt. Hiába – pár márki elhalálozott.

Egy feszültség vétlen emlékműve Egy kőkerítés bemélyedésénél mindig eszembe jut a sértett egyetemista, amint fehér ingben támasztja világos cserépkályhánkat.

Amikor még voltak ebédek, vacsorák…  már csak ködreggeli. Sápadt disznóölések sivítása hajnali csendben. Billentyűketyegés, füstölgő kéményen hollókolbász. Rumostea hokkedli alatt, szemtelen babák a vakablakban. Kóborrádiók csempészett hírekkel. Határidőelmaradás, álomra ébredés. A jövő mint gyomorgörcs. Ásító estigunalom.

[rajz papírra fehér zselés-golyós filctollal]

Moszkva tér 1990 Ingyenmunkások. Hangyaösvény a téren – Székelyszolgaföld.

Vetítéssel egybekötött est 2011. február 23-án, szerda este 19 órától VENDÉG: Hegedűs János, költő, fotográfus

Jött Freud Zsiga fel a mozgólépcsőn, mintha csak farsangra tartana zsigásdit játszani, és eszembe jutott régi szegénységem, amikor napozó nőnek láttam egy erkélyen veszteglő, fakó papírzsákot.

Nem tél ez – hát egyrészt azért nem, tavasz sincs – hát másrészt azért sem folytatom tovább ezt a komédiát. Karmolok barlangom falára bunkót, vadászt, mammuttetemet s egyéb témát: elfoglaltságokat valami jövő generációknak – (Hátha eltájolom az intelligenseket.)

A Kertészet c. sorozatból

1961. II. 15. Ötven éve múlt, hogy törött ablaküveglapokat kormoztunk gyertyával az 1961. február 15.-i napfogyatkozáshoz. A fekete kormon pirosas-bordón süt át a nappali „félhold” — ahogy gondoltam öt-hat évesen.

Gyűlésről érkezik A. Jó az ankét eredménye, mondja, az olvasók szeretik a könyvtárat. K. meg ezt olvassa az újságból: ”A tengeri tulipán (van ilyen?) nemi szerve időnként harmincszorosára is megnő”. Most melyiknek higgyek?