1969. VII. 14. Legboldogabb akkor voltam, amikor még tilos volt, ami eltelt. Egy kutya ősbemutatója. Megugatja mellszobrainkat. Bolondul meg a tobzódó ingerektől: mindenki „kutyául” beszél. (Eladdig Viktor kutya azt hitte, hogy a Duna-deltában élő nagybátyám csak vele beszél magyarul, azaz kutyául).

Kérdez: Gergely Tamás A Communitas honoldalán lelem meg a hírt, hogy A múlt kisajátítása, Magyar, román és cigány közösségek történelemszemléletének összehasonlító elemzése címmel köteted jelenik meg a Pro-Print kiadónál. Mi lenne ez a kötet: az azonos címmel a világhálón közölt tanulmányod? Annak kibővítése? – Végeredményben a doktori disszertációm kibővítéséről, kiteljesítéséről van szó, és jól gondolod, […]

Esetek (Întâmplări) Léteznek időtlen esetek miként ezek: az álom után a valóság elegyengeti a retinát akár a bádogos a meggörbült lemezt

7. – Mi van? Tapsra vártok? Menjetek isten hírével! – szólt Ináncsiékhoz Ármi bácsi. Jázminhoz és Misurdához így beszélt: – Kerüljetek beljebb minálunk! A tolvajfogók elkullogtak. Paja a bajsza alatt mormogott: „Azt lesheti, hogy mikor kapok én el neki még egyszer valakit! Még becsületeset se!”

Bátor hajós… Bátor hajós: a bablevest issza, bántják a szelek, de nem fordul vissza.

Hja, negyven éves lettem én, szótagszám nem zavar belém — irul- simul.

Az egyik költő harminc kötetben – mérleggel követtem- addig őrölt, amíg tizenkét kiló verset közölt,

kórházba menet kavarog a forgalom turisták koldusok ügynökök kicsi fényes lapocskái

Harminckét udvarhelyszéki és sepsiszéki, palástot viselő lelkész tüntetett szerdán a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főbejárata előtt. A megmozdulást Antal Zoltán székelyudvarhelyi esperes kezdeményezte, aki 25 lelkipásztor élén érkezett Sepsiszentgyörgyre, hozzájuk csatlakozott néhány helybeli lelkész.

Mennyei ország, mentesĭtesz-é gúzsba kötöttség oktalan árnya alól? Mennyei szárnyak tollai mellett(,) őrzöd-e Éden lombjait is?

Kétszersült ízű ropogós morzsál a vihar előtti csendbe, terepszínű egyenruhák fölé unottan hajolnak a lombsátrak, s minden tilalom ellenére öngyújtó lángja lobban a száraz avar felett. Erdőszéli leshelyen pufók arcú katona hasal sovány társa mellett, bokornak álcázva. A várakozás percei lassan gördülnek, akár a homlokukon gyülekező izzadságcseppek.

(Puzzle-darabok életemből) A marhanagy tanulás nem rabolta el az egész délutánunkat, hamarosan kifeszítettünk egy magunk csinálta hálót az asztalon, egy-egy vékonyabb könyvet kézbe véve pingpongoztunk. Miki többnyire verhetetlen volt, idősebb is, meg roppant jó reflexekkel, hajlékonysággal, még trükköket is csinált játék közben, ha elunt minket. Igazi pingpongasztal a közelben csak Kolozsvári Zoliéknál volt a Rákóczi […]

A lépcsőforduló prófétaként le- és felfele visz (ott voltál tegnap vagy azelőtt) – nem ismer határt sem végállomást az önmagába zuhanó buja hajfonat.

»Sokáig vívódtam magamban, mielőtt nekiláttam ennek a munkának. Küzdött bennem a jó ízlés és a kötelességtudat« – írta Andrassew Iván könyvének rövid bevezetőjében. A Pallas Páholyban rendezett sajtóbemutatón bővebben is kifejtette vállalkozásának célját: tükröt állítani a magát valamiféle etalonnak képzelő, ám mértéktelenül gyarló férfi, azaz Tőkés László elé.

Aki válaszol: Tánczos G. Károly Aki kérdez (a Káfé nevében): Cseke Gábor TGK: Elöljáróban elmondanám, hogy az alkotó embernek nem feladata műve magyarázata. Engem többen írónak neveznek, s ezt annyiszor hallom, hogy kénytelen vagyok nem elhinni az ellenkezőjét. Néhány kudarc után megfogadtam, hogy „nem adok interjút”.

boldog idők a lapidáriumban szabadtéri, nagy, zegzugos lapidárium, még gazdag, még él, még hangos, nem verte fel a gyom

Hajbakaptak Caravaggio miatt, olvasom a sajtóban; valami rajzok eredetiségén vitatkoznak. Nem tudom somolygás nélkül elolvasni ezt a hírt, hiszen olyan művészről van szó, aki életében is nagy krakéler és lehetetlen alak volt; úgy látszik, halálában sem hagyja békén a világot.

6. Misurda Ábris gyötrő másnaposságát ébredése óta kínzó önvád is fokozta. „Mit tettem? Elkótyavetyéltem Bubicát!” Szervezetének szenvedését enyhítette a jéghideg sör, amit felesége tett elé, de lelki nyomorúságát inkább növelte az ital. „A tojó gazdája biztos röhög a markába!” – A bitang! – ezt már Jázmin szomszéd jegyezte meg, Jázmin Andor, Tornamásnapos leghíresebb galambásza.

A lépcsőforduló prófétaként le- és felfele visz (ott voltál tegnap vagy azelőtt) – nem ismer határt sem végállomást az önmagába zuhanó buja hajfonat.