TOMCSA SÁNDOR

Írta és rajzolta Tomcsa Sándor: vagyis két oldalról akarta bekeríteni az olvasót, mer. a nyelvet szegényesnek érezte a látomáshoz képest: de azt is megsejtette, hogy az ábrákat példabeszédekkel tanulságosabbá lehet tenni. Felolvasó estéire legtöbbször magával vitte palatábláját is. Nem tartozott azok közé, akik a dicsőség csúcsaira vágynak. Lassan megszokta a hétköznapokat, s csupán egy ízben kiáltott fel, amikor a küszöbön megpillantotta az adóvégrehajtót: jaj, a nadrágom! A véletlen szerencse később pénzt kínált fel neki, hogy Napfényországba utazzék, de hiába szállt fel a nemzetközi gyorsra, mert másnap mégis agglegényesen szegényes lakásán ébredt. Bizonyára ő is, mint minden igaz író, megsejtette, hogy a legnagyobb távolságot önmaga felé kell megtennie és az ő egyszerű emberei felé, akik már csak úgy tudnak figyelmet kelteni önmaguk iránt, ha kissé a zárt osztály betegeit utánozzák, vagy szokatlan illatokba burkolóznak. Lehet, hogy emiatt néha még ő is rájuk unt, s ilyenkor hajította bele a borosflaskót a vendéglői tükörbe, hogy a ködből és tompultságból, amely megkettőzve veszi körül, egy kis rést nyisson a képzelet falán a világmindenségre …

HORVÁTH IMRE

Sosem fogjuk megtudni, hogyan sikerült áthoznia Európába és életben tartania több száz kolibrit; csak azt látjuk, hogy egyenként felröppennek előttünk e parányi csodák, mindenikük más-más színű, pávafarkat vagy menyasszonyi fátylat viselnek, csőrük piros, lila, néha okkersárga, s miközben szállnak, egy-egy pillanatra megcsillan mögöttük a tenger. Talán emiatt kísért úgy bennünket a pikkelyes távolság, ahol a bölcsek ülnek valami kék kövön, és a végtelenbe lógatják mezítlábas lábukat…

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész /