Ma nem úgy ülepszik dalod tollad hegyére, mint anno, ha kiült a költő ama dombtetőre.*

a hajnallal mentem a hegyre a kelő napnak adtam arcodnak pírját, hajad színével festettem a földet. elloptam szemed ívét és a mandulának adtam

A Ness-tó körül gerjedt tömegizgalom rövid idő alatt nőttön nőtt. A tovagyűrűző népszerűség megdobogtatta a helyiek szívét, különös tekintettel a kereskedőkre. A környék hagyományos rendje azonban sajnálatosan megbomlott: a tömegesen érkező „szörnyvadászok” megzavarták a helyiek hitéletét is.

A völgyben most váltunk őszire, de hát hol nem, a bátyám is most vált őszire, könnyű neki, mert van blézere, holott nem is tudja, mi az a blézer, akárhogy is nézem, márkás rongy, ritka divatcikk, ha jól emlékszem, kampányban valamelyik menő politikus ilyesmiben prezentál, nem is bírom elhallgatni, mert megnézem a címkét, Angelo Litrico, még […]

átölellek akármit tettél nem haragszom ha mit sem tettél

A jó versmondó tudja: nem szabad már az elején fennhangon kezdenie, mert amit magasztosnak és fenségesnek szán, az fonákul és nevetségesen hangozhatik. Az író tudja, hogy nem számíthat teremakusztikára, neki a lelkek akusztikájára van szüksége, hangulatra, melyben nem nyújthatnak segítséget technikai ügyeskedések, jól festett díszletek és világosító berendezések.

őszi emlék emléke kedves egy őszi foghúzásnak vártam a havat

hideg vagy mint a novemberi galagonyára szállt holdsugár mint az ezüst jégfonat a pocsolyán

Karinthy, a póttartalékos Nagy malőr érte Karinthy Frigyest, a fiatal, népszerű humoristát: annyi mással együtt őt is behívták katonának. Meg is jelent a minap törzsasztalánál, rémes lógó bakauniformisban, s ezúttal ő volt központja a csipkelődéseknek. Egy darabig tűrte, azután megszólalt: — Isten veletek. Most levisznek Boszniába, háború lesz, aligha látjuk még egymást.

Benned egy Mikszáth veszett el, de mindörökre… Na tessék, letegeztem magam. Ha olyan skiccesen tudnék tájékoztatni a kis és nagy parlamentek üléseiről, mint ő onnan a Sándor utcai képviselőházból! T. Ház. T. Önkormányzati Ülés. T. Sajtótájékoztató. Minden tisztelt, s közben röhögünk.

nem tudom, a haldokló század melankóliája okozza-e? az ősz-e amely mindannyiunkat megzavar, sápadt faleveleket és a dâmboviţa malom vörös tégláit locsolva az alulfejlettség és a lerobbant villamosok szagát hozván felénk vagy valami egyéb? nem tudhatom, de látom

A középkori tornyok most egymást szólongatják a város hegyre ugró zugaiból,

fogoly egyetlen körben keringek gyógyíthatatlanul (Szilágycseh, 1982)

Moravetz-Balásy-Horváth-Papp: ZRÍNYI 1566 – Rockmusical A Hevesi Sándor Színház előadásában, bemutató: 2019. október 11. Zrínyi Miklós, a törökverő. Zrínyi Miklós, a költő. Zrínyi Miklós, a magyar hős: ősünk, tanultuk volna annak idején – de nem tanultuk. Nem is foglalkoztatott, hogy ki volt, inkább egy nagyonrégikitérdekelmamár típusú alakja a történelemnek… vagy irodalomnak..?

vibráló névjegykártyák pezsegtek pattantak szét mint a buborékok

Magyar voltod ne részegítsen, A dicső múlt nem óbor-márka, S a bú sem, hogy ürüggyé tehesd Kérkedő-bús hejehujákra.

Nagy hatalom a művészet – mondogattam magamban –, s egyszer csak váratlanul és kellemesen felötlött bennem az ötlet: igen, valóban nagy hatalom, minden ága külön-külön az, és mindegyiknek – zenének, táncnak, poézisnak – zászlaja, himnusza is lehetne, hisz törvénye már van a művészetnek, bírája már néha több is, mint kellene, van hadserege, fegyvere, mert koronázatlan […]

Ráismer a helyre, közvetlenül az árvíz után járt itt utoljára, amikor már visszahúzódott a víz. A könyvtár, a tiszteletet parancsoló Ossolineum a folyó partján áll, a víz felé fordítja az arcát – ez hiba. A könyveket dombon kellene tartani. Felidézi, mit látott, amikor előbukkant a nap és leapadt a folyó. Az árvíz iszapot és sarat […]

Minden felcsíptetve a szárítókötélre, a zsinóron ott lóg az élet. Rendes feltámadásra várnak egyetemben: halottak s akik még élnek.

Az Omnibusz (Humoros történet) Snyicák Etele sótári mázsatiszt elhatározta, hogy naponként egy szivarral kevesebbet fog szívni, csakhogy megnézhesse Molnár Ferenc híres darabját, A farkast a Magyar Színházban. Szándékát meg is valósította, s egy hatalmas látcsővel felfegyverkezve megjelent a színház karzatán.