Andrei Dinescu: A manelék gyógyítóan hathatnak Romániára Mircea Dinescu költő fia az interjú készítésének időpontjában – közel három évvel ezelőtt – harminchárom éves volt. (Nota bene, akkor nem volt járvány…) Az IMPEX együttes tagja, és“neomanele” zenét játszik. „Andrei sokoldalú, iskolázott zenész, gyerekkora óta tanult hegedülni, a nagy Ion Voicu tanítványa is volt. A roma kultúra […]

Volt egyszer, hol nem volt, a Namíb sivatagtól északra, a Szaharától délre egy gondtalanul legelésző zebracsorda. Vándorlásuk során egy oroszlán keresztezte az útjukat. Az oroszlánt ősi ösztöne és a korgó gyomra vezérelte. Bemutatkozásnak megevett egy beteg zebrát. Aztán egy öreg zebrát. Szegények nem tudtak elég gyorsan futni, ami a zebráknál a legyengült immunrendszer jele.

Haragos Zoltán: Emberközelben. Fotóalbum (Marosvásárhely, Impress Kiadó, 2004, szerkesztés Haragos Zoltán, műszaki szerkesztés Orbán László, előszó Nagy Miklós Kund) Amikor újból kezembe vettem az albumot, elgondolkoztam: vajon hány fotót láthattam én életemben, kizárva a világháló korát, hiszen ha ezt is beleszámítjuk, akkor már semmiféle statisztika és korlátozás nem áll meg a lábán? Nos, a fotópapír […]

STOCKHOLMI UTCA Itt északon a gyümölcs becses és tisztelt, talán azért, mert kevesebb van belőle, és nem hever éretten, ízesen, illatosan roskadó kosarakban, garabókban, mint otthon minálunk. Az utcán önműködő gépek árulják, éjjel is. Üveglap mögött tükörpolcon nyers paradicsom áll, néhány sápkóros cseresznye, banán, citromnarancs vagy alma, s aki néhány őrét bedob, az állandóan gyümölcsöt […]

Vélemény Ha szádra veszel, ne kacsints jobbra, balra; mindig magadba… Egyre ködösebb Ne lepődj meg ha az idő nem igazol; egyre ködösebb…

Mi is a költő? Talán a boldogság a pánikszobában.

SZEGÉNY ÍRÓ SZERENCSÉJE Írónk nagyon szegény, de mégis vett 100 ív papírt, mert bele akart kezdeni egy regénybe.

Még mielőtt anyám betöltötte volna a száz esztendőt, egy napon megkérdeztem tőle, mama, miféle rokonságban vagyunk mi a költő Farkas Árpáddal? – Fiam, ezt már tisztáztuk egyszer. Most elmondom ismét, te pedig jegyezd le, hogy ne felejtsd el. Én pedig lejegyeztem. Még címet is adtam neki, hogy biztos legyen: FARKAS ÁRPÁD EREDETE Farkas Árpád nagyapja […]

Hogy az egész világ megfertőződhet, azt jelzi, az egész világ védtelen. Érzékei, amivel tudomást szerezhet, hitre gyúlhat, lelkiismerete szavára megindulhat – meggyengültek. Képtelen odafigyelni. Hívőknél sincs ez másképp. Másféle evangéliumot kezd hinni. Csak egy hajszálnyival tér el, csak egy kicsit helyezi másra a hangsúlyt, máris eltolódik. Magamon figyelhettem meg – az engedelmesség az ige iránt […]

A késő éjszakába nyúló korrektori munka nem csupán egy új világ megismerését, nem csupán egy új szakma megtanulásának lehetőségét hozta el nekem. Amint, már jeleztem, adott volt az élet kínálta legtartósabb ajándék is. Úgy is mondhatnám, hogy házhoz jött az életre szóló kapcsolat lehetősége: egy ifjú szőke lány, aki esztendő múltán a feleségem lett. Nem […]

KÖLTŐ! Egyik ismert költőnket, aki a legszebb verseket írja mostanában, s aki mint színpadi szerző is a legkiválóbbak közé tartozik, kispolgári gondolkodású szülei mindenáron le akarták beszélni az általuk végtelenül lebecsült irodalmi pályáról. Hiába emelkedett a fiú a legszámottevőbbek közé, hiába a hírnév, dicsőség, pénz, az apa még mindig nem békült meg a pályával. A […]

Nagyon szép kép a szerelemről mosollyal arcán sír a lány teszi ezt édes örömében s a rózsák kinyílnak haján

DRÁMA A VONATON Már kora reggel óta robogunk, egyenletes gyorsasággal. Mindig két rövid kattogás, s utána egy hosszú. Olyan ez az utazás, mint egy vers. A vonat még a régi, kötött vers szabályait követi, „lebegő” ütemeket használ. Ennek nem is vallja kárát, mert legalább előre halad, óránként nyolcvan kilométerrel. Egyébként semmi újság. Mi, akik ebben […]

a járvány készülnek-e képeslapok álarcos járókelőkkel ma úgy látjuk kész vége bekerültünk a képregénybe

A legnehezebb őszintének lenni. Teljesen. Mélyen. Mindent kitárni. Dávid tudta, jobb Isten kezébe esni, mint emberekébe. Pedig bűnös volt. Mégis, amikor ember vágta szemébe: te vagy az az ember, aki méltó a halálra – megütközött, de igazat adott. Átélem az ő gyötrelmét. Nem számíthatsz embertől könyörületre, legyen az akár Isten szolgája. Csakis Istentől várhatsz kegyelmet. […]

„Megrendülten értesültünk: vasárnap este, életének 77. évében súlyos betegség után elhunyt Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Háromszék volt főszerkesztője. Távozásával lapunk meghatározó szellemi vezetőjét vesztette el, aki élete utolsó pillanatáig fáradhatatlanul dolgozott.” (Háromszék, 2021. február 8.) Farkas Árpád: Ha sírokon hajt ki a remény Állok a Temetődombon: utolsó nagyszülőm a […]

A megismerést, ha szférának (gömbnek) tekintjük és minden sugarán elképzelünk egy tudóst vagy tudóscsoportot, akkor a gömb sugarai folyton növekednek az újabb és újabb felfedezések révén, tehát a felülete is nagyobb lesz, ami azt jelenti, hogy bár a gömbön belül egyre nagyobb lesz a felhalmozott ismeretek mennyisége, ugyanakkor a növekvő gömbfelület révén egyre nagyobb felületen […]

Kelt levelem harminc éve. A szabadság kezdete a Hargita Népe olvasói leveleinek a tükrében. (Közreadja Ferencz Imre, Csíkszereda, 2019, Hargita Népe Lapkiadó) Amikor a csíki ember Marosvásárhelyre autózik nem az immár jóval kényelmesebb Sóvárad-Nyárádszereda útvonalon, hanem a Küküllőmentén, Balavásáron át, a székelyvajnai kettős kanyarban mindig eszembe jut Miklós József (1940).