Oláh István: Zsebregény (2)
Ki kellene találni már egyszer Küs Róka Józsit vagy Kalamár Béci Jánost, Csató Vijola Pistát. És írni róluk valami szépet. De már mindegyiket kitalálta az Isten. Számomra nem is maradt más, mint hogy megtaláljam őket. Az egyik Bukarestben jeges, pont hetven évvel ezelőtt, amikor már megvolt a jégszekrény, de nem volt meg a szárazjég, vajon Amerikában már megvolt?
Igen vagy nem, ez a bukaresti jeget hidegen hagyta. A másik Budapesten ugyancsak vendéglátóipari, kidobófiú egy józsefvárosi sörözőben. A harmadikat ebben a pillanatban köpték le Konstancán. (Százötven évvel ezelőtt: Kusztendzse). Haladó török hagyományok: – Nektek nincs tengeretek, nekünk van – mondja ebben a percben Ibrahim, a török kávés. – S honnan tudod, hogy nincs? – Hát, mert magyar vagy.
E nyakatekert logikára mi jöhetett még, egy jó kis szóváltás, hogy voltunk mi is nagyok, igaz, ez Mohács előtt történt meg velünk, s Mohácsnál történetesen ti vágtatok be nekünk, hogy nem sül le a bőr a képetekről. Erre jött a köpdösés. Ivo Andrić, Híd a Drinán. Néhány kilométerrel lennebb. Bosnyákok. Szerbek. Albánok. Balkán.
*
Azzal édesdeden kacagva felemelte a métaütőhöz hasonlító botot, csak ez persze jóval zömökebb volt, olyan odareccsentős, és ugyan-ugyan, maga selma, mondom a tegnap is kegyelmednek, hogy ne bomoljon! felkiáltással az öregedő férfiú homlokára csapott. Ha netán említett férfiú csap a homlokára, akkor rögtön tudjuk, hogy megtalálta a kulcsot, amit pontosan két héttel ezelőtt elveszített, vagy hirtelen eszébe jutott a dollár meg az euró múlt karácsonyi keresztárfolyama. A csapást követően valósággal szétnyílt a férfi homloka, álla felé megindult a páros vérpatak, az orrot megkerülve. Magácska olykor keményebben játszik, mint akár én is, és ezért szeretem – mondhatta volna a férfi, mert az ilyen s ehhez hasonló szövegek úgy simulnak a helyzethez, mint a kesztyű a kézhez. De mégsem mondta, és semmit se mondott, na, vajon miért?
*
Már a találkozás első pillanatában eldől a rang kérdése. Hogy melyik a főkutya, és melyik a fakutya. Ha ez utóbbit egyik sem vállalja (mert az első vállalása érdem, a másodiké szégyen még az állatoknál is), akkor kezdődik a verekedés, ami eldönti a kétszemélyes értékrendet. Ez (a verekedés, értékrend), meglehet, csak öt percre szól, és érvényét veszti, amikor a jövevény odébbáll. Az is lehet, a következő reggelig tart, amikor a másodhegedűs föllázad, hogy megszerezze a fő helyet. Ám az sem kizárt, hogy sokáig, mert mindketten tudják: nincs mit s nincs hogyan változtatni.
*
Nem a szavakat, sem a szavak értelmét, a betűket felejtem. Szent isten, elfelejtek írni! Minden érhetelenem. Eligenedett heyeseben igedennyé lészen magyor hunor megrott rovás sss ezek után himnusz himen sincsen.
*
XIII. Kovács Alfréd (ezentúl: Frédi), kezében egy vajaskenyérrel, eléggé elővigyázatlanul befordult a sarkon, és nekiment egy – egészen biztos, nem rá – várakozó pasasnak. Bocsánat, mondta mosolyogva, azzal ment tovább. Frédit legközelebb egy zömök bringán látjuk, az anyatermészetben tekeri, hegynek fölfelé megy. A kanyarban szekérrel koccan. Vagy az ökrök ökrök, vagy én – mondja mosolyogva, azzal megy tovább.
Frédi kamionsofőr. A Brassó-Fogaras szakaszon belehajt egy szabályosan guruló buszba. Két halott, nyolc sebesült. Bocsánat, mondja mosolyogva, azzal megy tovább.
(Folytatjuk)
Korábban:
Pusztai Péter rajza
2010. szeptember 17. 06:58
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. szeptember 24. 06:08
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. szeptember 28. 18:10
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. szeptember 30. 16:41
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. október 2. 08:40
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. október 6. 16:49
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. október 21. 06:05
[…] Zsebregény / 2 […]
2010. november 2. 09:37
[…] Zsebregény / 2 […]