Egy kiállítás többszörösen próbára teszi a narrációs szándékot. A felvetés a statisztikus fizikáéval rokon, amely a sok szabadsági fokú (azaz számos kötöttségű! nem pedig „nagyon szabad”), sok individuális entitásból álló rendszereket nem az egyes „részecskék” leírásával, hanem azok sokaságának statisztikai átlagolásával tanulmányozza. Sok ezer ember támolyog, még több ezer könyv között. „A Nemzeti Színház két emeletén június 5. és 9. között megtartott könyvvásár sike res volt” – ez a mondat például mi jelent? Kiállított ennyi meg ennyi kiadó, elfogyott ennyi meg ennyi könyv, ennyi értékben. Tények, statisztikák… Mit mondanak? Azt mindenképpen, hogy néhányan többet, jóval többen kevesebbet költenek könyvre, mint megengedhetik maguknak. (Én például – ne kérdezzék honnan, miből – másfél százezer lejt hagytam ott.)
Furcsa aztán egy könyvvásár azért is, mert kontraszt van közte és az olvasó, az olvasás magányossága között. A szervezők bohócsipkás „vásári kikiáltót” alkalmaztak, igen szellemes volt. A standok előtt, az elkerített részekben a kultúra neves személyiségei mutattak be új könyveket. Drumaru Pali barátom zseniális József Attila-fordításkötetének nyilvános avatását elszalasztottam, de a Mihai Şora emlékkötetére elmentem: Andrei Pleşu, Adrian Marino, Sorin Antohi beszéltek, igaz, az utóbbit csaknem elnyomta a szomszéd stand hangja, ahol egy epigramma-kötetet és egy kínai szakácskönyvet mutattak be (utóbbiak a Műszaki Kiadónál jelentek meg). Itt két sor alakult ki, s alkalmam volt a sorok között olvasni az Hachette prospektusát. Az idegen nyelvű könyvek nagyon szép számban jelen voltak; de nehéz ügy, egy angol nyelvű tanulás- és alkotáslélektan például 260 ezer lejbe kerül.
Találkoztam néhány ismerőssel, köztük Annával (aki nemsokára Pestre megy, a román kulturális központ igazgatóhelyettese lesz), azt mondta, másnap is eljön, mert még látott valami fontosat, meg akarja venni.
A vásár rendezvényei közül kiemelkedett a kerekasztal a szerzői jogról. Azonkívül elektronikus tudakozó volt felszerelve, és sok helyen sok mű CD-ROM-on is fellelhető vala. Egy ilyen helyen megtudtam, hogy önálló standdal jelen voltak a lipcsei könyvvásár képviselői, tanulni jöttek, mármint Romániát, mert a jövő évi fő meghívott Lipcsében Románia lesz. És ne felejtsük, hogy a könyvvásárt idén is az ARTEXPO szervezte, a Művelődési Minisztérium támogatásával.
Az ügyetlenség, amivel mindezeket leírom: őszinte. Mondtam, vannak a narrációnak ellenálló események. (Például sosem fért a fejembe, hogyan lehet érdekesen beszámolni egy kórusfesztiválról.)
A legjobb, amit megtehetek – leírom, miket vettem meg. Thomas Brody: Fizică si filosofie, Roger Penrose: Mintea noastră… cea de toate zilele (Mindennapi elménk), Erus Mechelburg: Agenţii Psi. Manipularea conşiinţei noastre (A Pszi-ügynökök. Tudatunk befolyásolása; ez egy ígéretes parapszichológia könyv – rejtélyes módon az otthoni polcaimon azóta nem találom), Andrei Oişteanu: Mythos & Logos, Jean-Noël Jeanneney: O istorie a mijloacelor de comunicare (A tájékoztatási eszközök története), Luca Piţu: Sentimentul românesc al urii de sine (Az öngyűlölet román érzése; a iaşi-i esszéíró lélegzetelállító műveltsége eszméletlen fantáziával és nyelvi leleménnyel párosul; a címadó esszé – tulajdonképpen fiktív kerekasztal-beszélgetés – egyik alakjának neve Cernobil Nagasacovici Hiroşimescu; Luca Piţu válaszolta nemrég arra az interjúkérdésre, hogy „mit csinálsz?”, azt, hogy: „fac ce pot”, s le is fordította azonnal angolra: „I fuck what I can”), Jim Lovell & Jeffrey Klu ger: Luna pierdută (Az elveszett hold; az Apollo 13 sikerületlen útjának regénye; felületes beleolvasással nem bukkantam még UFÓ-kra), Ted Anton: Eros, magie şi asasinarea profesorului Culianu (Erósz, mágia és Culianu professzor meggyilkolása; az év talán leghíresebb könyve; Mircea Eliade tanítványát, Ioan Petru Culianu professzort 1990. május 21-én a Chicagói Egyetem vécéjében fejbe lőtték, a tettes(ek) kilétére azóta sem derült fény; az amerikai szerző a SRI bűnrészességét sugallja, és azt, hogy politikai figyelmeztető gyilkosságról van szó; Andrei Oişteanu tartalmas előszavának egyik alcíme: A nacionalizmus – a kommunizmus utolsó menedéke). Megvettem még, magyarul és három példányban, a Jogi törvénytár vállalkozóknak című kötetet, és az Alföldi Nyomda kiállítóitól ajándékba kaptam Kurt Vonnegut Macskabölcső című regényét. A derék debreceniek a kiállításra csak bemutatkozni jöttek, egyébként együttműködnek egy (vagy több) román kiadóval, s merem állítani, hogy könyveik esztétikailag és technikailag a legsikerültebbek közé tartoznak. (A könyvből megtudtam, hogy a macsakabölcső nem más, mint annak a topológiai játéknak a neve, amelyben az ember ujjaival sorra levéve különböző alakzatokat alakít át egymásba cérnából.) Végül a Macskabölcső olvasásába annyira belefeledkeztem, hogy ezt a vásári krónikát be sem tudtam fejezni. (1997. június 19. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek: 

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már /  Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene /