1987. június 6. (II)

Nem én vagyok az egyetlen, aki még ismerte a régi amerikások világát, de Zilahy Lajos halála óta alighanem az egyetlen, aki írni tud róluk. 1941 szeptemberétől 1946 márciusáig laktam, ha nem voltam másutt a hadsereggel, New Yorkban, akkoriban 100.000 magyarjával a második magyar városban. Idősebb barátaimmal, Fényessel, Jászival, Vámbéryvel megjártam az Államok nagyobb magyar településeit, előadást tartani, körülnézni, ismerkedni. A legtöbbet az amerikai magyarságról akkor tudtam meg, amikor 1942 derekán, mielőtt katonai szolgálatra behívtak, néhány hónapra Detroit déli, magyarlakta városnegyedébe, Delraybe költöztem.

New Yorkban nem találtam megélhetést, de a Detroiti Magyarság tulajdonosa leszerződtetett szerkesztőnek hetilapjához. A lepedő nagyságú újságot magam írtam tele; szerencsére sok volt a féloldalas, állami hirdetés, és az 34egyéb reklám is. Heti 15 dollár fizetést kaptam, amiért feleségemet nem tudtam áthozni New Yorkból. Magyar nyomdásznál laktam, kinek két kiadó padlásszobája volt; az egyiket én béreltem.

Delrayben akkoriban mintegy 35.000 magyar lakott. Többnyire munkások Ford közeli, River Rouge-i gyárában, de akadtak szép számmal kiskereskedők, iparosok és vállalkozók is közöttük. A kisszámú magyar értelmiség a távoli villanegyedben lakott, de az orvosok Delrayben nyitottak rendelőt. A magyar családok öt szobás házakban laktak: előkert, hátul kiskert, oldalt garázs vagy sátor az autónak; két nagyobb szoba és konyha a földszinten, esetenként tornác; fent három háló- és fürdőszoba. Ehhez folyóvíz, gáz, villany, rádió és központi fűtés kivétel nélkül. Ismertem néhány munkást, akik vasárnap délután családostul jártak golfozni; mások hétvégi autókirándulásra hívtak Saginaw Baybe vagy Észak-Michigan erdeibe. Hasonló anyagi körülményekről 1942-ben nemhogy az otthoni magyar, de az angol és francia munkás sem álmodhatott.

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész /