Kilencvenedik életévében elhunyt Horváth Arany erdélyi magyar szerkesztő, riporter, író. Horváth István író leánya, Panek Katalin színművésznő édesanyja.
Első írása 1953-ban az Utunkban jelent meg. 1964–1994 között a Művelődés kolozsvári szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese. Interjúit, publicisztikai írásait, társadalomrajzi riportjait a Dolgozó Nő, Új Élet, Igazság, A Hét közölte. Tovább »
Mindenkinek van egy álma… Igy hangzik egy klasszikus magyar sláger bevezető sora, amelyre leginkább nemzedéktársaim emlékeznek. Amerikában a cipőpucolóból is lehet államelnök. Ez az úgynevezett amerikai álomnak az alapmondata, amelynek délibáb-csillogásában, az idők folyamán, milliók tántorogtak ki az újvilágba és keresték a jobb élet, a boldogulás lehetőségét.
I have a dream – van egy álmom – mondotta immár közel hat évtizede a faji egyenlőségért és megkülönböztetés felszámolásáért tartott nagyszabású beszédében az a Martin Luther King, aki ezekkel a szavakkal beírta önmagát és ezt a mondatot a világtörténelembe. I have a dream – van egy álmom, énekelte 1982-ben az ABBA, mielőtt a svéd együttes ezzel a számmal bevonult volna a halhathatatlan zenekarok és az örökzöld melódiák tárházába. Tovább »
Táncosnők, Moulin Rouge, a táncoló keblüket csak egy-egy kalap takarja. Egyszerre mozognak, szépek, kecsesek. Le a kalappal! jd
Forrás: szerző FB-oldala
Mikor öreg, ősz fejjel el-elrévedsz
a tűz mellett – e könyvet tedd le szépen.
S lassan olvass. És idézd meg egészen
a lágy pillantást, mely szemedbe mélyedt. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
5. Honnan ered és mit jelent az interjú?
A Handbuch der Zeitungswissenschaft adatai szerint az interjú karrierje 1840-ben kezdődött New Yorkban, mégpedig egy bűntény kapcsán. Gyilkosság történt. Egy szemfüles újságíró, bizonyos James Gordon Bennet az ügy minden részletének utánanézett, minden szereplőjével beszélgetett. A kérdéseket és válaszokat a New York Herald Interjú a szemtanúval, Interjú a detektívvel stb. címmel közölte. Az addig jelentéktelen bulvárlap óriási sikert aratott. Bennet újszerű beszámolóit a beszélgetésekről falták az emberek. Mindez 1840-ben történt. A műfaj megalkotójának tehát James Gordon Bennetet tekinthetjük. Az interview (interjú) szó összetett kifejezés. Az inter azt jelenti: között. A view: látás, nézés. Fordítása tehát az lehetne: négyszemközt, vagy: szemtől szembe.
6- Miért fűzfapoéta a rossz költő?
Ha azt mondjuk: fabatkát sem ér, valaminek a silányságára utalunk. A fa itt, ebben az összetételben az értéktelenségre mutat. A fűzfa, de a nyárfa is, legalább a magyar régiségben az értéktelen fajtákhoz tartozott. Szerszámot keményebb fából faragtak. A fűzfa-sulykot meg a nyárfa-sulykot tehát nem volt kár elhajítani, de hitvány az a poéta is, akinek költészete olyan erőtlen, mint a fűzfa ága… A fűzfaköltő kifejezést ebben az értelemben először Czeglédi István prédikátor használta 1669-ben.
7. Mi a makaróni-költemény?
Az iskolában úgy tanultuk, hogy Petőfi Deákpályám című, latin és magyar szavakat keverő verse formáját tekintve „makaróni-költemény”. „Diligenter frequentáltam//Iskoláim egykoron stb.” Ugyan mi köze van ennek a mulatságos versszerkezetnek a csőtésztához?
Ez a tréfás, játékos, költői műfaj Olaszországban született. Az olaszok pedig a nemzeti nyelvüket torzító konyhalatinságot kedvenc ételükről, a makaróniról „latino maccheronico”-nak nevezték el. Így lett tehát makaróni-vers a vegyes nyelvű költemény.
8. Igaz-e, hogy Petőfi mecénása egy szabómester volt?
Petőfi 1844 februárjában, debreceni nyomorgása után, Pestre gyalogolt, hogy kiadót keressen verseinek. Vörösmarty felhívta a Nemzeti Kör tagjainak figyelmét a kéziratra. A kör március 27-én tartott ülésén ajánlotta fel Tóth Gáspár szabómester az előleget. A Nemzeti Kör azután május 11-i ülésén egyhangúlag elhatározta a versek kiadását.
Tóth Gáspár nemcsak mint mecénás, hanem mint a márciusi ifjúság harcostársa a továbbiak során is feltűnik Petőfi mellett. Tagja annak a bizottságnak, mely Budára megy a helytartótanácshoz, és követeli Táncsics szabadonbocsátását, de tagja a Perczel Móricz vezetésével működő rendőri osztálynak is, mely az iker főváros rendjére-csendjére ügyel. Itt nem sokáig tevékenykedik. Visszatér műhelyébe, nemzetőri és honvédségi ruhákat varr.
1849. első napjaiban Debrecenbe megy a kormány után. Mészáros Lázár hadügyminiszter a nagyváradi „ruhabizottmányhoz” vezényli munkavezetőül, századosi rangban.
A szabadságharc leverése után hónapokig az „új épületben” raboskodik. Az 1850-es évek elején már ismét dolgozik a szabóműhely. A mester maga vezeti. 1862. május 18-án jelentik a pesti újságok, hogy Tóth Gáspár szabót az előző nap helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.
(Folytatjuk)
Megnépszámláltam magamat,
s az én kicsi galambomat,
vitézül vállaltam magam,
legyél magyar, mondtam, come on!,
megmondtam, hogy magyar vagyok,
hogy hitben reformátulok,
hogy három szoba ennyi s ennyi,
hogy nem volt mód hőszigetelni,
hogy hol végeztem, mit végeztem,
hogy életemet hol éleztem –
így hát a magyaroknak plusz egy,
jut nekem még egy magyar buszjegy,
felírtak rám megint egy számot –
bővítem a magyar karámot.
Forrás: szerző FB-oldala
A komát szokatlan hangzavar fogadta. ”Adjon Isten”-nel köszönt, majd zavarában közölte, hogy Vadmalaccal szeretne beszélni. Fölösleges volt ezt mondania, hiszen naponta megfordult abban a lakásban. Malacka még tovább fokozta a koma zavarát azzal, hogy úgy szólt hozzá, mintha az valóban idegen lenne
– A férjem gyakorol.
A gyakorlás abból állt a szomszéd szobában, hogy Vadmalac hol az egyik, hol a másik térdére csapott, miközben bemondta, hogy: “ez a bal” vagy: “ ez a jobb”.
S mikor már vörösre potyolta mindkettőt, így szólt magához:
“Most legalább megtanultam.”
Forrás: szerző FB-oldala
Forrás: szerző FB-oldala
1.
olyan vagyok, mint a szerelmes
kinek a párja visszavonult
elment háborúzni, máshol ünnepel
kivonta a békét a havasokból
olyan vagyok, mint kinek
elment hangja az ágyúdörejtől
a tavasz is csak hazudott
mikor napsütését ígérte
csalódott vagyok, hogy hamarabb
lett vége a bizalomnak Tovább »
Feleségem szép, puha ágyat rakott a fiamnak, menyemnek, unokáinknak. Fönt, a padlástérben, hol nagy a fehérség, nagy a csönd és a nyugalom. A matracokon mackók, szív alakú csokoládék, játékok várták vendégeinket.
Este, amikor már enyhült a hőség, kinyitottam a tető ablakait, legyen friss a levegő. Megtettünk mindent a kényelemért. Meg.
De jöttek az ég madarai. Jöttek, s be is röpültek az ablakokon, hogy nézzenek széjjel, milyen az a nagy fehérség, az a nagy csönd és nyugalom odafönt.
Jön a feleségem, mondja, hogy képzeljem el, a szép, tiszta ágytakarókat összeszarták a madarak, a foltok ki sem jönnek. Nem, nem jönnek ki soha ebben az életben!
Mindennek egyedül én vagyok az oka!
Miért kellett nekem azokkal az ablakokkal bajlódni? Miért nem veszek példát a pápától, aki soha nem bajlódik a Vatikán templomainak ablakaival, nem nyitogatja őket, ehelyett inkább imádkozik az ég madaraihoz, hogy legyenek szívesek, ne szarják össze a szent helyeket, mert azok szent helyek!
Mondom a feleségemnek, nincs igaza, mert ha igaza lenne, el kellene kergetni az égről is a madarakat, mert sokszor valósággal pettyes a gyönyörű, kék ég, annyian röpködnek odafönt, csapatokba verődve.
Aztán megbánom, hogy nem adtam igazat neki, mert én megbánós ember vagyok.
Mondom, igazad van, a mi tetőterünk is szent hely. Legközelebb imádkozni fogok a nyitott ablakoknál, fohászkodom az ég madaraihoz, röpüljenek tovább, menjenek oda, ahol nincsenek lerakva mackók, szív alakú csokoládék és nem tiszták az ágytakarók. Vagy menjenek egyenesen a pápához, aki nem bajlódik az ablakokkal, hanem ehelyett olyan semmiségekkel foglalkozik, mint amilyen az emberiség sorsa.
Nem is értem a pápa elgondolásait.
Neki tudnia kellene, hogy az emberiség sorsából sem jönnek ki immár a rút, rég oda pöttyintett foltok, nem jönnek ki soha ebben az életben!
Forrás: szerző FB-oldala
Kákonyi Csilla festménye: Gálfalvi György
Egy nagy barátság ült az asztalnál Gálfalvi György 80. születésnapján.
Az ünnepelt, Kovács András Ferenc és Markó Béla régi jó barátok, fel is idézik, honnan és mikortól ismerik egymást, jól összekacagnak, árnyalják, hogy ki hány éves volt és éppen mit írt. A „szervezett spontaneitás”, mint Markó nevezi, abba az irányba halad, hogy előbb ő beszél, aztán kérdezi Gálfalvit, aztán KAF beszél, és ő is feltesz egy kérdést. Szóba kerül az Igaz Szó és a Látó, Vida Gábor, Láng Zsolt, Szabó Róbert Csaba. A nehéz idők és a könnyebbek, valamint a meggyőződés nélküli demokraták, Kézdivásárhely és Szatmár, Székely János és Jánosházy György. És Kormos István a talán Gálfalvira legjellemzőbb idézettel: Tovább »
1953 októberében kezdte meg a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya a Kíváncsiak Klubja című sorozatát. A műsorok a hallgatók kérdéseire épültek, de nemcsak tárgyi ismereteket kívántak adni, hanem irodalmi és zenei élményt is.
A kíváncsiság kiapadhatatlan forrása lett a műsornak. Már az első felhívástól kezdve áradtak a kérdések. Az érdeklődés kiterjedt a művelődéstörténet, nyelvészet, irodalom, történelem, élettan, természetrajz, csillagászat, zene területeire. Kisiskolásoktól nyugdíjasokig minden korosztályból jelentkeztek kíváncsiak.
A sorozat megformálója, kialakítója és állandó írója Dr. Bélley Pál volt. A sokoldalúan művelt, a tudomány úgyszólván minden területét áttekintő könyvtáros írónak szenvedélye volt a műveltség terjesztése. A szüntelen olvasás és tájékozódás nála nem öncél volt, hanem párosult azzal a lankadatlan törekvéssel, hogy tudását közkinccsé tegye. A legnaivabb gyermeki kérdéssel éppen olyan szívesen foglalkozott, mint a bonyolult bölcsészeti problémával. Mestere volt a rádiószerű feldolgozásnak. Változatosság, könnyedség, humor és közvetlenség jellemezte munkáját. (MEK)
A Magyar Elektronikus Könyvtár állományában böngészve, a továbbiakban a népszerű sorozat irodalmi vonatkozású kérdéseiből tallózunk.
* Tovább »
Bár a tudás hatalom
Sokszor nem igazán vonzó oltalom
Sem szimpatikus jelenség a tehetség
És minél több van, egyre több lehet
A rideg hidegség és irigység
A kettő együtt félelmetes jelenség!
Ellenség! Tovább »
A világon évente sok millió olyan dísztárgy készül, amely Nofretete egyiptomi királynőt ábrázolja. Ezek közt vannak csatok, érmék, gyűrűk, fülönfüggők, karon lógók.
Ha egy város megkövülne, a jövő régészei azt gondolhatnák, hogy az emberek a köztereken Fiatot és Mercedest imádták, de otthon Nofretetéhez könyörögtek. Holott valójában a királynénak csak modern feje van.
Tovább »
mindenki olvassa
harsogja gágogja
a híreket
arcunkba hazudnak
s elhisszük
hogy úgy van
átejtenek
leejtenek
táncot is lejtenek
s rákényszerítenek Tovább »
már ellőttem minden töltényem
marad a halál
írnám
de anyám hónapok óta
a bombák fölöttünk repülnek
az a kis virág most is nyílna
nem függnek össze Tovább »
TÉMA ÉS VARIÁCIÓK
Kacsapecsenye pecsenyekacsából
Kecsepacsanya pacsanyakecséből
Pacsakecsenye kecsenyepacsából
Pecsekacsanya kacsanyapecséből
Pecsenyekacsa kacsapecsenyéből
Pacsanyakecse kecsepacsanyából
Kacsanyapecse pecsekacsanyából
Kecsenyepacsa pacsakecsenyéből
Karinthy Ferenc Tovább »
A modern elektronikus gépek képesek a két hang közti frekvenciát már koncert közben is felvenni. Ez a mikrokozmosz, klasszikus koncerteken elveszett, nem volt érzékelhető. Ezeket a hangokat tükörfordításban párhuzamosan játszhatják a hegedű szólóval egy időben. Az ellipszoid zenei világegyetem egyik fókuszában a hegedűművész, a másik fókuszban a gyűjtött hangokat játszó elektronikus gép, mint egy komplementer lét. Az egyik fókusz a születés, a másik a halál, így a szimultán játék visszaadja az élet dinamikájának zenei valóságát, és egyben megvilágítva a kvantumvilági öröklétet. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Belátta, igazuk van azoknak, akik óvatosságra intik.
– Húzd meg magad! – szólt a szomszédja.
– Olyan időket élünk?
– Lesz még cifrább is!
Úgyhogy Vadmalac behúzódott a nappali sarkába, beült a fonott karosszékbe, moccanatlan töltött órákat.
”Levegőt vennem talán mégis szabad” – gondolta.
Komája jött, szólt hozzá, majd megkérdezte, hogy beteg-e, egy idő után viszont vette a kalapját, és eltűnt.
Vadmalac fenyő toboza akart lenni, amelyik magához szorítja a pikkelyeit.
Forrás: szerző FB-oldala
Nemzedékek vonulnak,
pacsirták, fecskék verdesnek szárnyaikkal,
aztán áramlatok viszik a sasokat,
a képeslap tablóvá merevül. Tovább »
Visszatérés
az apró mozdulatok
melegségébe –
egy percnyi
kiszakadás
az élet
bolygó-álmából – Tovább »
Az elmúlt héten egy régi ismerősömmel találkoztam, öreg ember már, egészen közel a hetvenhez. Hajdan ismert nevű költő és író, ma, az ihlet múltán – mert kevés az olyan kivételes tünemény, mint Kiss József, aki még ma is mindig bír fölfelé menni a Parnasszuson -, tehát az ihlet korának múltán valami nyugalompénzből él, amit bizony megérdemelt, ami tehát bizony nagyon kevés. Kérdezősködtem a sorsáról, és ami feleletet ekkor kaptam tőle, az valami egészen új szenzációját adja a lateiner-nyomorúságnak. Elmondta, hogy ezelőtt húsz évvel, amikor nyugalomba ment, tökéletesen meg volt elégedve a sorsával. Pompásan be tudta rendezni az életét, mindenre jutott a nyugdíjából, még valami kis superflure is, amiről Voltaire olyan bölcsen mondta, hogy une chose très nécessaire. De húsz év alatt minden megváltozott a világon, csak az ő nyugdíja maradt meg a régi, és meg is maradt vigasztalhatatlanul folyton a réginek. Pedig a hús ára már alig fog visszamászni valaha is a húsz évvel ezelőtt való paradicsomi szerénységre, és az sem valószínű, hogy a lakás olyan olcsó legyen, mint húsz esztendővel ezelőtt volt. De a nyugdíj az marad a régi.
Ezen tessék most már gondolkozóba esni, tisztelt szociológia. A még verekedni tudó emberek sorsa után a befejezett munka embereinek a sorsán. Mert hogy az öreg poéta nem is nagyon keserű, inkább csak rezignált szavait hallgattam, egyszerre azt az ijedelmet éreztem, mint a lázbeteg, aki kísérteties álomlátásaiban egyszerre önmagát látja, de – hetvenesztendősnek. Hiszen mindnyájunknak kötelessége arra gondolni, hogy egyszer csak elérkezik az idő, amikor nem kell már dolgozni, és az élet talán, Istenem, talán mégis lesz valaha olyan szép megint, mint gyermekkorunkban volt. Nem katona az, aki nem érzi a táskájában a marsallbotot, és nem tud igazán dolgozni az, aki nem reménykedik szentül az öregség nyugalmában. És van-e közöttünk valaki, aki nem azt hiszi magáról, hogy ha más senki sem, de ő megéri a nyolcvan esztendőt. Tovább »
Pusztai Péter rajza
