Ez a vers csupán csak addig tart,
Ameddig olvasod:
És legközelebb, amikor újra szemed elé kerül,
Egészen más lesz,
Mivelhogy közben egészen más lettél te magad is,
És – természetesen – akkor is más lesz,
Amikor másvalaki fogja olvasni majd. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Az úti jegyzetek-ből (1845)
Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma. Ettől reszketek, ha valahova hínak ebédre, mi Eperjesen – s általjában egész utam közben – gyakran megesett. Ezt csak azért írtam ide, hogy ismét Eperjesre térhessek, valami összefüggéssel.
Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzek, mintha otthon volnék; vannak ismét, mikbe sehogy sem tudom magam otthonosítani. Így vagyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban otthon voltam. Tudj’ isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske. Tovább »
Milyen képmutató sajnálkozás.
Kegyetlen megkülönböztetés.
Hogy csupán a gyermekek. Vagy
az asszonyok. Akik mind-mind
fegyvertelenek. A bomba, a golyó,
a tűz. És hogy nem gondoltuk volna
sohasem. Valóban. A többiek
engedéllyel ölnek. Ha meghalnak,
hát engedéllyel halnak meg ők is. Tovább »
Olena Sztjazskina ukrán író, a Donyecki Nemzeti Egyetem volt történelemtanára. A “Cecil, az oroszlán halálának volt értelme” és a “Zéró pont Ukrajna” című könyvek szerzője. Jelenetek egy naplóból az Újhét portálon….
Mariupolban egy nő halott férje holttestét vonszolja be a golyó által szétroncsolt autójuk maradványaiba. Kijevben az ókori filozófusok szobrai néznek ki a védőállványok mögül. Máshol a szülők neveket és telefonszámokat írnak gyermekeik hátára, arra az esetre, ha valami elképzelhetetlen történne. A február 24-i orosz invázió óta Olena Stzjazskina ukrán író és történész háborús naplóban rögzítette a mindennapi élet e pillanatképeit – némelyiket szemtanúként, másokat a hírekből, néhányat a képzelet és a valóság határán egyensúlyozva….
száll és könnyed
szél fújja el
a felhőket
kék ég és magány
a fagyos világ
megint megtalál Tovább »
éjszaka többször megébredek
európai háború
mértani rendben csillagok csúsznak
feltekint
még kamasz sincsen
új talajba metszett ágként
az eget kémleli egy lány
régen jobb lehetett
mondja révetegen
Budapest, 2022. IV. 25.
Forrás: szerző FB-oldala
Nem is értem, hogy mit akarnak az ukránok.
Az ukránok vitézkednek, holott rögtön az elején elrontották már azzal, hogy alkalmat adtak Oroszországnak, ennek a bűbájos és demokratikus hagyományairól híres nagyhatalomnak, hogy megtámadja őket. Ám az ukránoknak még ez sem volt elég, mert még védekeznek is, és akkor már igazán nem lehet érteni, hogy mi a bajuk azzal, ha a szegény agresszor visszalő. És ez még mindig nem hat az ukránok értelmére, mert körömszakadtáig védelmezik az országukat, amit nem szégyellnek a hazájuknak nevezni, és ez már tényleg mindennek a teteje. És még ez sem sok a jóból, mert az elnökük, aki nem mellesleg színész volt bűnös életében, még hergeli is az oroszok bátor és tisztességes, nem kevésbé férfias elnökét, aki emiatt nem tud meztelen pektorálisszal lovagolni, mint egy igazi Ivánuska. Tovább »
KUFSTEINI VÁR ALATT
Ó azt a csodaszólót,
azt a feketerigót
most is látom.
Ott bogarászott kopott frakkjában
mint minden hazátlan
a kufsteini vár oldalában. Tovább »
Forrás: szező FB-oldala
Öreg tükrök, már rég nem fényesek
Fényüket itt-ott rozsdafoltok rágják,
Magukba zárnak, hogy belélegezd
Rég lezárult szerencséd miazmáját. Tovább »
Részletek az Úti jegyzetek-ből
1845
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki diszes hivatalába bele unván, utazni ment.
Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam.
Történt az indulás ápr. 1. 1845. A pest-eperjesi gyorsszekeren. Ezt csak azért mondom el, nehogy valaki azt gondolja, hogy saját alkalmatosságomon utaztam légyen. Nem tartok ekvipázst.
A bucsú estéjét vagyis éjszakáját nagyszerűen vigadva töltém a „Vadászkürt”-ben pajtásaimmal. Verset is csináltam erre az alkalomra, melyért az illetők közül egy pár bosszankodott, sőt meg is haragudott, hogy őket pajtásomnak nevezem, s nem barátoknak. Most is csak azt mondom, kedves pajtásaim, hogy tempi passati, mikor én valakinek barátja voltam… tudni való azért, nem hiszem, hogy nekem barátom legyen. A Csizió is megjövendölte, hogy nem leszek szerencsés a barátságban… pedig ez nem hazud; azt is megmondta, hogy híres ember leszek. Tovább »
Bukarestet fővárosként 1659-ben említik, Gheorghe Ghica uralkodása alatt, ekkor kezdődik a város igazi fejlődése. Megjelennek az első kövezett utak, megalapítják az első felsőoktatási intézményt, felépül a Mogoșoaia-palota. Mihai Cantacuzino támogatásával 1704-ben megépül a Colțea kórház, rövid időn belül Bukarestet ellepik a mesteremberek, létrejönnek az első cégek, megépül a Nemzeti Színház és a Cișmigiu Park. A város 1862-ben vált az 1859-ben egyesített Románia fővárosává. Tovább »
eltalál
szíven üt a szó
sokkal fájóbb
mint ökölcsapás
kimondani
könnyebb
de mélyebb
sebet ejt Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
újból s újból begördül
a résnyire nyitott ablakon
a gyilkos tankkerék
hogyha fogy a bor
s mint a parafán úszó mágnesek
összetömörülnek a fehéringes férfiak Tovább »
Bomlottan kóválygok szíved pitvarában,
Tátongok, mint torpant harcsa a mocsárban.
Pattan lakat, nem kell sem tenger sem patak,
Egyre mélyebbre rántanak a kőfalak.
Csillaglovak éjfeketén nyerítenek,
Terelik az időt, hitet térítenek.
Szempillámra rápillednek a sárkányok,
Álmaid legelésznek, őrzik bálványok. Tovább »
Vonultak, mint hangyák a morzsával.
Vitték a koronát.
Hömpölygött lapos kígyóként
a Tiszában a cián.
Apám dobozban, a polcon,
akár egy új kávéfőző.
Budapest, 2022. IV. 24.
A szerző grafikája
– mint a Húsvét-szigeten –
A képernyők színes dagályakor
eszembe jutnak a középhullámok
áthallásai, a lázadó nevek
babérja, játék és muzsika,
az Astoria szálló hallja,
óvatosan rejtőző anyanyelvünk
Európa tiltott felségvizein,
Kolozsvár szabad erdejében,
a bükki fák között. Tovább »
Ez a regény nem regény: csak regényke.
Aki írta, nem legény: csak legényke.
Jaj, ne legyen kritikátok keményke,
Mert belehal az írója, szegényke.
Erdélyi Helikon, 1932
* Tovább »
ha rend lenne a fejekben
de hogy lenne e rendetlenségben
vonaton utazom s mit ad isten
vitázom atyafi-idegennel
nem értünk egyet persze csak
abbahagyjuk fel nem adva
belátásra térni mód nincs
ahonnan nézünk a kép mást mutat
holott látásaink érintkeznek néha Tovább »
Pusztai Péter rajza
