(a Sárgaház folyosója c. lapszéljegyzetről)
„Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz…” József Attila

éjjelente
nehéz időkben
bejött hozzám Isten
mellém ült és átkarolt Tovább »

Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet | Demény Péter kritikája

Két évig készült, és mintegy húsz nagyívű beszélgetés lenyomatát tartalmazza a Párbeszédkísérlet, amelyben Szigeti László kérdezte Mészöly Miklóst. Most, több mint tíz évvel az eredeti megjelenés után négy fiatal irodalmár széljegyzeteivel, és két remek esszével kibővítve vehetjük újra kézbe.

Mészöly Miklós a legerotikusabb magyar író. Pontosabban: Mészöly prózája a legerotikusabb magyar próza. A sejtetés, a rejtelem, a sorok között lapuló feszültség az ő szövegeiben a legnagyobb. Az atléta halála, Saulus, Magasiskola, Film, Merre a csillag jár – sorolhatjuk a címeket, elbeszéléseket, kisregényeket, amelyekben a mondat megszorul, és olyan, mint a nyílvessző közvetlenül a kirepülés pillanata előtt. Tovább »

…A segesvári csata után még harminc évvel is országos megdöbbenést, rengeteg újságcikket, képviselőházi interpellációt idézett elő a hír, hogy Petőfi Sándor nem esett el a végzetes ütközetben, hanem él. Szibériában ólombányában sínylődik. Ezt egy Manasses Dániel nevű ember terjesztette. Azt állította, hogy mint fogoly honvéd maga is Oroszországban raboskodott, 2775 társával egyetemben. „Ezek közt volt egy Petőfi nevezetű – mondta –, akivel többször személyesen beszéltem.” A vizsgálat rövidesen kiderítette, hogy Manasses sose beszélt Petőfivel, közönséges kalandor; nem fogoly-honvédként orosz ólombányában, hanem tolvajlások miatt Nagyváradon raboskodott. De sokan még akkor is hittek neki, amikor ez már nyilvánvaló lett. Az ország forrt az izgalomtól, a vágytól, hogy bár feltámaszthatná a költőt, akit könnyelműen a csatatérre, a halálba engedett. A segesvári ütközet után egy-két napra nagyjából már bizonyos volt, hogy a költő ott lelte halálát. De hányan vélték őt látni azután is, midőn már felesége férjhez ment. Voltak, akik Zilahon látták, mint deszkát áruló székely legényt, mások Gőcs vidékén, drótostót álruhában. Egyik hajdani iskolatársa, Kápli Lajos evangélikus pap írásban és férfiszavával erősítve állította, hogy hajlékában vendégül is látta. Nagybánya környékén egy nőegylet hónapokig őrködött fölötte és táplálta, mert akkor ott rejtőzködött. Egy földbirtokosnő a Balaton mellett rejtegette. Egyszer még saját sógornagybátyja, Bathó Ignác is kisegítette húsz forinttal. De adtak neki lelkes hazafiak szállást Hódmezővásárhelyen, a Felvidéken, Londonban, sőt Amerikában is. Tovább »

Ma zuhogni fognak,
hiszen szomjaznak a földek,
többes számban, a nyelv gubancaiból
fognak zuhogni megint. Tovább »

Forrás: youtube

Vadmalac vörös rózsát tart a kezében. Felemeli a karját, mintha azt szeretné, hogy mások is lássák. A virág honnan van, már nem is emlékszik: talán a munkahelyén ünnepelték, milyen alkalomból? Vagy születésnapjára kapta a családtól? Ő hozta Malackának… De hogy ünnep…?
Felemeli tehát, körbenéz, a távolból sziréna hangját hallani.
A vörös rózsára pillant, és szomorúan tapasztalja, hogy az hervad a kezében.
”Mire ilyen érzékeny? – gondolja. – Csak nincs külön érzéke a háborús veszélyre? A reményvesztésre, az élet megcsúfolására?”
Lekókad a feje a rózsának, elfeketedik.

Forrás: szerző FB-oldala

sárgaréz angyal
őrzi végső portréját
munkatársam volt Tovább »

Rezervátum / Rezervație

Lovak és költők,
Szépségei a technika által
Legyőzött világnak,
Lények amelyeket az idő
Maga mögött hagy
Saját glóriájuk
Fénykörébe zártan.
Lovak és költők,
Egyre ritkábbak,
Egyre értéktelenebbek,
Egyre nehezebben eladhatók.
Feketék, szürkék, fehérek,
Egyre fehérebbek,
Azután áttetszőek, láthatatlanok
Egy nélkülük beköszöntő
Jövő időben,
Amely láthatatlan maga is

Bartha György fordítása

Tovább »

Nyugodjon meg hát mindenki,
rajtam most nem múlik semmi,
csak módjával vagyok magyar:
jöhet az újabb Don-kanyar

Forrás: szerző FB-oldala

Megyek, mint annyiszor,
egyazon úton, ugyanúgy.
A házak sárgák, zöldek, mint máskor is,
esetleg plusz-minusz néhány szépséghiba
a tűzfalakon, cserepeken, Tovább »

Furcsa volt az egész. Ilyet még nem látott a világ…
Nők gyülekeztek a betonozott kézilabda pálya szélén. Arcukon elszántság. Néhányan a hajukat fogták össze, gumizták hátul, hogy ne zavarja őket a mozgásban. A pálya szélén babakocsik parkoltak, néhány gyerekbicikli, műanyag dömper. A kidobóshoz felálltak, tizenheten az egyik térfélen, és körülbelül annyian a másikon. És elindult a küzdelem. Mert láthatóan nem játék volt, hanem valódi harc. Mintha egy óriás pohárban lötykölték volna a vizet, úgy szaladgáltak a családanyák hol egyik oldalra, hol a másikra, s próbálták elkerülni a feléjük szálló labdát. Tovább »

– Doktor úr, szeretném magam sterilizáltatni.
– Asszonyom, ez egy nagyon nagy döntés. Megbeszélte már ezt a férjével és a gyermekeivel?
– Persze, és 15:2 arányban mellette szavaztak.
*
Az elmegyógyintézet büfése kétségbeesve megy a főorvoshoz panaszkodni:
– Főorvos úr, ezt már nem bírom tovább! Amióta beengedik az ápoltakat a büfébe, mindegyik a kávé után megeszi a csészét is. Bár az igaz, hogy a fülét meghagyják…
– Mire az orvos: – Hát ezek tényleg bolondok! Az egészben a füle a legfinomabb!

Tovább »

„Életemben sokszor csodáltam az Isten teremtette földet, vizeket. Meggyőződéssel vallom, hogy az emberiségnek a végtelenségig less kutatnivalója a gazdag és bonyolult földön, vizekben, légtérben.”

Gazdag munkássága nem szorítkozik csupán az irodalomra. Márton Béla nemcsak tanár, hanem ma is aktív néprajzkutató, fafaragó. Mindenekelőtt pedig példamutató értelmiségi. Tovább »

Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.” (Ézsaiás 13:10)

Két testvér háborúzik:
valahol rossz bort ittak,
füstjük mint kígyó kúszik
s elnyel mindent… nap, csillag Tovább »

extencillin
moldamin
moldamin
extencillin
Tovább »

Búcsú / Adio

Mint lombjavesztett ágak
Imbolyognak a szélben karjaim,
Mintha közölni akarnának valamit
egy alig ismert nyelven.
Imbolyognak a karjaim
Bizonytalan ujjakkal tapogatva a levegőt és a jelentéseket,
Félve attól, hogy a parton maradt fák
Tán mindent félreértenek.

Bartha György fordítása

Tovább »

Fura játékot űzött velem Roman Polanski számomra ez idáig ismeretlen filmje, a Halál és a lányka (Death and the Maiden).
Az 1994- ben készült mozi Schubert egyik ismert zeneművéből (vonósnégyeséből) kölcsönözte a címét, és valami igazán jó krimire számítottam. (Egyébként erről a filmismertetők/ajánlók többfélét gondolnak – van, ahol thrillerként, násutt filmdrámaként jelölik meg a műfaját.) Végül egy feszes kamaradarabban találtam magam, ahol a végén úgy éreztem: nagyon kell vigyáznom. Nagyon…
Már hogy ne felejtsem el ezt a filmet és a tanulságát.
Mert kevés művészeti alkotás válaszolja meg oly kíméletlen egyenességgel a kérdést: hogyan lehet Schubert és Mengele doktor ugyanannak a nációnak, tágabb értelemben ugyanannak biológiai fajnak a gyermeke? A felelet, amit kapunk, messze nem katarzist kínál, nem a megtisztulás könnyes csendjét. Tovább »

Mint a dió a burok alatt, úgy érlelődött a nagymama-unoka idill a vakációkban. Mire beérett az idill, már nem szorultam gyermekfelügyeletre, de a világon semmiért nem adtam volna a falun nyaralást.

A falu nem volt állig bebugyolálva, meztelen valóságához könnyedén hozzáfértem. A porták előtt a lepotyogott fehér és fekete faeperből nagyokat lakmároztam ott jártamkor.

A Só-hegy aljában a sósfürdőn már nem voltak vetkőző szobák, és deszkázata is hiányos volt, amikor barátnőmmel, Isten nyugosztalja, ide jártunk fürdeni. Tovább »

A NAP ÖRÖME

Most kaptam kézhez legfrissebb kötetemet, mely a Családfám és árnyéka címet viseli. A könyv családi emlékeket és tárcákat tartalmaz, a brassói Pastel Kiadó gondozásában.
Ha valakit érdekel, privátban megbeszélhetjük a részleteket.
Ízelítőül ide másolom a könyv előszavát.

Tovább »

unalmas tavasz
vézna vitaminhiány
kórtünete csak

Budapest, 2022. III. 28.