Kérdés / Întrebarea

A kutakhoz hasonló,
– Amelyekből mennél több vizet merítesz,
Annál többet adnak,

S mennél többet adnak, annál több vizük marad
Ezutánra is adni – Tovább »

Először jártam őshazámban
Néhány évvel ezelőtt egy családi beszélgetés során kiderült, hogy bennünk bizony örmény vér csörgedezik, s a nevünk nem csak azért szokatlan Magyarországon, mert őseink jókedvükben voltak nevünk választásakor, hanem mert örmény eredete van. Évek múlva, aztán végre lehetőségem adódott, hogy Örményországba utazzak és láthassam a helyet, ahonnan őseim származnak.

Örök turista
Eddig amolyan örökös turistaként tekintettem magamra.
Talán nem volt még olyan hely e világon, ahol ennyire otthon éreztem volna magam, amelyet igazán magaménak tudtam volna. A gondolat, hogy egy messzi kultúra és egy egészen más világ leszármazottja lehetek, nagyon izgalmassá vált számomra, így belevágtam az örmény világ megismerésébe. Elkezdtem örmény zenét hallgatni, nyelvet és történelmet tanulni, amiben segítségemre volt csodálatos armenológus tanárom az ELTÉ-n, akinek minden tudásom köszönhetem.
2021 decemberében részt vettem egy Erasmus +Projekten a Sabai training jóvoltából Pilisszántón, ahol megismerkedtem egy örmény származású lánnyal. Hihetetlenül örültem, hiszen nem sok örmény barátom volt ekkor. A projekt során (amely egy önismereti tréning volt) valahogy közelebb kerültem az örménység, az örmény identitás gondolatához, legfőképpen e kedves lány által, aki megtanított örmény altatókat énekelni és aki csillogó szemmel mesélt nekem az örmény szokásokról és az emberekről.
Látatlanban is beleszerettem Hajasztánba – így hívják országukat az örmények – és már csak az volt a kérdés, hogy hogyan fogok tudni egyszer eljutni oda.
Ekkor jött a számomra teljesen hihetetlen örömteli hír, miszerint a Sabai training következő projektje éppen Jerevánban lesz megtartva. Azonnal jelentkeztem, és a következő 3 héten tűkön ülve vártam a visszaigazoló levelet.
Január elején meg is jött a visszaigazoló email, s már nem volt más hátra, mint biztosítani mindent az utazáshoz. Tovább »

Bálint Tibor: Petőfi

Magasra tartott kardjára füzérben szúródtak fel a véres hattyútollak. Mily egyszerű és fennkölt mozdulat. Talán épp emiatt lehetetlen utánozni.

Forrás: Kenyér és gyertyaláng / DIA /

ó a közélet marcona napja nyögve verekszik
mennyi tenyérnyi lengedező lap csattog a fán
boldog a polgár hogyha a pártját lengeni véli
ám ha a vászon nem lobog immár jő a közöny

Budapest, 2022. IV. 3.

LUCY KIRKWOOD: GYEREKEK

Az igazi drámák a családban játszódnak, négy fal között, tudja ezt a szerző, él is ezzel a tudással. Az előadás előtt elolvastam minden hozzáférhetőt a darabról, a színészek, a rendező nyilatkoztak, már alig voltam kíváncsi, annyi mindent megtudtam az előadásról. Hol van az már, mikor izgalommal ültél be a város egyetlen színházába és „szűzen” vártál a csodára, amit látni fogsz. Az előadás végén se arra gondolsz, hogy meginterjúvold valamelyik színészt. Hazaviszed magaddal a csodát, titokban dédelgeted, még ha lelkendezve újságolod is pár embernek, akiket közelről ismersz, ha egyedül nézted meg. Ízlelgeted, forgatod magadban, mint egy falat finom desszertet. Még nem vagy ismert. Még gyerek vagy. Még tanulod az egészet.
De már felnőttél, túl vagy szinte mindenen. Nem érhetnek nagyobb meglepetések. Beletörődtél azokba, amin nem tudsz változtatni. Elfogadtad a dolgokat olyanoknak amilyenek. Úgy élsz, mint akit felhúztak valamikor és még nem járt le egészen. Nem vagy kíváncsi igazából semmire. Már rád lehetnek kíváncsiak. Persze azok, akik még kíváncsi természetűek. Mint Lucy Kirkwood.

Tovább »

Nem lehet vitás, hogy a korszak emberét leginkább a kutatás jellemzi. Kibontakozóban van az űrkutatás, mélyül a mélytengerkutatás, kutatják az elemi részeket, a piacot, az indián törzseket és az értelmi fogyatékosság okait. Ha ezekhez az eredményekhez számítjuk a sikerrel kecsegtető tűzhányó-kutatást, a sokat ígérő házkutatásokat és a szintén ígéretes rákkutatást, máris képet alkottunk a kutatások sokoldalúságáról. Tovább »

c s e m p é k
összeomlik a világ mielőtt elmész
nem maradsz le
a látvány mit szomjazol utolér
kiszabadult a szellem ne félj Tovább »

Na képzeld el!, meséli felháborodva Vadmalacnak a komája, azt mondták, hogy ha felmászok a toronyba, kakukktojásra lelek…”
”És?”
”Hát fent nem egy rút varjú fogadott?! Úgy megkárogott, majd leestem!”
Vadmalac elröhintette magát: ”Hát nem kell olyan naivnak lenni…”
”Azért azt mind elhittük, te is…!”
”Mit, te?”
”Hogyha mi a diktátort elkergetjük, tejben-vajban fürdünk.”
”Ne bomolj, komám, göröngyös a demokrácia útja!”
”Még a szemét is kivájtuk.”
”Ki biza, jól tettük!” Tovább »

Márkázott nemzeti ereklye

1996 áprilisának első napján hat amerikai magazinban jelent meg egész oldalas közlemény arról, hogy az amerikaiak egyik kedvenc gyorsétteremlánca, a Taco Bell megvásárolta az egyik legfontosabb nemzeti ereklyét, az amerikai függetlenség egyik szimbólumát, a Liberty Bellt, azaz a 945 kg-os Szabadság Harangját. A szöveg nagyjából úgy szólt, hogy a Taco Bell ezúton jelenti be, hogy csökkentendő az államháztartási hiányt megvásárolta az amerikaiak egyik legjelentősebb nemzeti kincsét, amit így mától Taco Liberty Bellnek hívnak. Írták azt is, tudják, hogy ez a lépés sokakban megütközést kelthet, de bíznak benne, hogy ennek nyomán más vállalatok is felismerik, milyen fontos a társadalmi felelősségvállalás. A meglehetősen merész, közleménynek álcázott áprilisi tréfának álcázott reklám óriásit szólt. Nemcsak azok háborodtak fel rajta, akik elhitték, de azok is, akiknek egyből leesett, micsoda marhaságról van szó, de nem mentek el szó nélkül etikátlansága mellett sem. Ma már nem is mernének ilyet.
Tovább »

Barna T. Attila (1971- ) verseit előbb ismertem, mint őt magát. Az interneten megosztott írásait olvasgatva magamban gyakran felkiáltottam: „ó, de kár, hogy ezt nem én írtam!”
Különleges, megrázó, összetett, olykor ellentmondásos költészetében azonnal megfogott, hogy őszinte. Megmutatja, amit lát és/vagy érez. Bátor, egyedi szimbólumokat, metaforákat használ, melyek leggyakrabban saját leleményei. Tetszik, ahogy költészetében bravúrosan keveri egyéni képeit a tradicionális nyelvi-, képi elemekkel. Hihetetlen szakmai tudással rendelkezik, formai megoldásai, újításai izgalmassá, sokrétegűvé teszik műveit. Merészen összegzi konfliktusait a világgal és saját magával, keveri szép emlékeit szívfacsaró csalódásaival. Tovább »

Petri György tiszta emlékének

Úgy döntöttem, hogy többé nincs remény.
A tegnapi nagy szabadelvű ma
intellektuális ronda pókozat,
ki élő adásban arról magyaráz,
hogy mért is jó a biztos diktatúra. Tovább »

Áprily Lajos: Emlékeztető idő

Különös véletlen, szeszélyes játéka az emlékeztető időnek, hogy az örök emberi szépség és jóság legnagyobb teremtőinek évfordulóit sűrű egymásutánban, éppen mostanában hozza vissza, amikor a vérveszteségekbe belekábult emberiség, ez a tékozló óriás, fölébredt lelkiismeretének ellenállhatatlan sóvárságával tapogatódzik vissza régi eszményei irányában. Nemrégiben a fegyverek süketítő csörgésébe egy szelíd csendülésű nevet ejtett: Arany János; azután a marcona hadvezérek elhomályosodott képe helyére egy aszkétaszigorúságú, nemes arcélt vetített: Dante; most pedig a saját tévelygéseinek rabságában vergődő vén Európának az ifjúság és szabadság elmúlhatatlan szimbólumaként mutatja fel a magyar Petőfi Sándort.

Tovább »

Néha-néha / Din când în când

Mint a föld madarai,
Úgy vágyom néha-néha rátok.
Mikor a repülésbe belefáradok,
És nem vagyok más, csak egy gondolat,
És érzem, hogy egyre följebb szállok,
Testem emléke vagyok már csupán,
Hazajövök pihenni néha,
És újjászületni egy kicsit,
Mikor már szinte összeroskadok,
Fárdtan hullok az emberek közé,
Ahogy a nagy madarak néha-néha
Aludni földre szállnak.

Hervay Gizella fordítása

Tovább »

Ágh István: Öt pont Petőfiről


1. Nem vagyok egyedül, akinek gyerekkorában Petőfi Sándornál kezdődött a költő, a vers. Kötete ott vándorolt a mindennapi eszközökkel – késsel, kanállal, kalapáccsal, harapófogóval az asztalon, konyhaszekrényen, sublótfiókban, ahogy éppen leraktam, vagy fölemeltem. Dolog közben olvastam; még a rétre is kikerült, így vegyült a versek zenéje a tehenek fűharapásának harsogása közé, a madárénekbe, a méh-dünnyögésbe. Néhány könyvünk volt csak, de Petőfi volt a mindennapi. Kilenc-, tíz-, tizenegy éves voltam akkor, a százéves 48 idején.
A közszellem, a forradalmi láz még a gyerekeket is elsodorta; a Respubliká-t szavaltatták velem, meg a többi forradalmi dalt ünnepségek idején: Tovább »

Gyönge a vers,
mondjuk, mint a harmat.
Erős a hatalom
akkor is ha hallgat.
Amikor megszólal,
dicsér és dicsőít,
háznak nevezi ólad,
mondhatsz akármit,
kirúgja a széket
alólad.

Forrás: szerző FB-oldala

A kenyérkaréj a járda közelében feküdt az aszfalton. Hogyan került oda, nem tudták, de nem is érdekelte egyiküket sem. Volt viszont illata, Kisegér azonnal kibújt az egérlyukból – a járdaszegély egy helyen hibás –, és közeledett a váratlan elébük pottyant étekhez. Olyan gyorsan araszolt, amilyen gyorsan csak tudott, de azért az aszfalthoz tapadva, hogy észre ne vegyék. Szürke kisegér az ugyancsak szürke aszfalton, szinte sikerült neki.
Odaszállt viszont Csóka, aki a közeli hárs tetejéről pillantotta meg a kenyeret, már kapott volna utána a karmával, amikor a közelgő Kisegeret észrevette. Első pillantásra ellenséget szimatolt benne. De hamar rájött, hogy ő az erősebb. Tapasztalt csóka lévén el akarta kerülni a meglepetéseket, ezért szemmel tartotta a szürke gombolyagot, a konkurenciát, úgyhogy kivárt.
Kisegér igyekezett nagyon, viszont ahogy kis gömbszemével Csókát észrevette, előbb lelassult, majd megállt. Tett még néhány bátortalan lépést a potyavacsora felé, de aztán, hogy maga ne legyen egy félelmetes csőrű állatnak a vacsorája, megfordult, és ugyanolyan sebesen elhúzott. Vissza a biztonságba.
Csóka megértette a helyzetet, s volt annyi empátiája, hogy éles csőrével levágott egy egérvacsorányi részt a kenyérből, azt felkapta, elvitte a járdaszegélyig, s egészen közel az egérlyuk bejártához leeresztette. Majd kackiásan visszatért a karéjhoz.

Forrás: Lenolaj.hu

fehéren
csüng a csend
fényévek
leple alatt
ki tudja mit hoz
az idő Tovább »

Ágh István: A válogatás megközelítése (Petőfi)

Petőfi verseinek újraolvasása fölidézi a hozzájuk fűződő emlékeimet, eszembe juttatja annak az útnak az állomásait, melyeken át életem során költészetéhez egyre közelebb kerültem. A korai dalokkal kezdődött, s a leíró költeményekkel folytatódott az ismerkedés, s egyszerűen természetes lett azonnal, mert mintha falum hagyományaiból, az otthoni közösségből, tájból fakadtak volna, s olyan nyelven szóltak, ahogyan környezetem gondolkodott. A hazafit, a forradalmárt már a történelem és az iskola fordította felém. Miként ez a lírai életmű kinyílt és beérett, úgy nőttem föl hozzá, s ebben az összefüggésben próbálom most az én kicsinyített Petőfi-képemet fölmutatni. Tovább »

2014-ben a Google volt vicces kedvében. Játékot hirdettek a nevezetes napon azzal a felszólítással, hogy keresik azt az embert, aki a Google térképalkalmazásába fejlesztett játék keretében a legtöbb virtuális Pokémont tudja elfogni. Mint írták, a Google mindig is kereste azokat a munkavállalókat, akik kockázatvállalók és célorientáltak, így a legjobb Pokémon-vadászokat állás is várhatja a mamutcégnél. Meló persze nem lett a dologból, de az ötletből nagyon hamar egy egész világot megmozgató új őrület, a Pokémon Go nőtt ki.

divany.hu / Bölöni Domokos FB-oldala

Forrás: youtube csatorna

Színek és formák adják az összhangzatot, tordai kvartett, négy képzőművész – Cismaşiu Labancz Ágnes, Deleanu Márta, Nagy Anna Mária és Suba László – belülről fakadó, egymásra hangolt alkotásai teremtik meg a tárlat sugallta líraian szárnyaló, emelkedetten is közvetlen hangulatot a marosvásárhelyi Bernády Házban. Jól összeszokott, harmonikus a „kisegyüttes”, az egyénileg is rendszeresen bemutatkozó alkotók évek óta közösen is mindegyre közönség elé állnak, így öregbítve városuk, az országnak, világnak egykoron jeles művészeket adó Torda hírnevét. Mielőtt erre a mostani bemutatkozásra érkeztek, a kolozsvári Művészeti Múzeumban mutatták be válogatásukat, azelőtt Kézdivásárhelyen is sikeresen bemutatkoztak. A Bernády Házban tavalyra beütemezett kiállításuk, amelyet a csoport rangidős egyénisége, Suba László 80. születésnapja tett volna időszerűvé, a járványos megkötések miatt elmaradt, a mostani, a szigorítások megszüntetése utáni első megnyitó már népesebb jelenlétet tett lehetővé, és sokan el is jöttek az eseményre, felszabadultan örültek a szép anyagnak, a méltató szavak után is hosszasan zajlott az oldott eszmecsere, a baráti csevej.

Lásd Nagy MIklós Kund beszámolóját az Új Hétben