Itt vagy hát, végre megjelentél,
Te bűvös, mámoros tavasz:
Oh itt mindenki régen óhajt,
Oh itt mindenki rád szavaz.

Isten hozott szép március hó,
Hadd legyek első az idén,
Az első stréber, aki dalban
Ma téged üdvözölni mén. Tovább »

békeszagot kap ronda időkben régi valómnak
rengeteg apró képe temérdek mozzanata
béke ha lenne semmi se volna fel-felidézni
azt hogy a konyha bongva morajlott néhaiaktól

Budapest, 2022. III. 4.

MILYEN ÚTLEVELE VAN?

Reményik Sándor (…) Budapestről hazautaztában elaludt a magyar vámvizsgálat után. Arra riadt fel, hogy valaki a karját rázva kérdi magyarul:
— Milyen útlevele van?
— Oláh! — felelte félálomban.
Pedig a vonat már a biharpüspöki román vámnál állt. A határrendőr leszállította a költőt, jegyzőkönyvet vett fel vele, azután útlevél nélkül visszaengedte a vonatra.
Abban az időben én voltam a népkisebbségi újságíró szervezet ügyvezető elnöke. Sűrűn volt dolgom az állambiztonsági rendőrség vézérfelügyelőjével, aki Kolozsváron a magyar sajtóval kapcsolatos ügyeket, a cenzúrát is intézte. Reám hárult tehát a feladat, hogy közbenjárjak nála Reményik Sándor útlevele dolgában. Nem hittem, hogy eredményes lesz az utam, bárha a vezérfelügyelő az alantas közegekkel szemben már többször adott jóindulatú védelmet a magyar újságírók és írók ügyes-bajos dolgaiban. Tovább »

mérhetetlenül nehéz most
a szép szó

felvillan társtalan illan
elszökik mint az emlékezet

hatalmának íze
Istennél is szóbeszéd –

Akinek volt vagy van kisgyermeke, jól tudja, hogy mennyire ragaszkodnak a tárgyakhoz. Babákat, kis autókat, plüss állatkákat, vagy akárcsak néhány olyan kendőt, sálat, vagy bármilyen szövetdarabot visznek magukkal, amelyek öntudatlanul is emlékeztetik őket a világnak arra az általuk belátható részére, ahol úgy érzik, hogy ismerősök, ahol úgy érzik, hogy biztonságban vannak. Éppen ezért a lehető legtermészetesebb, hogy a kismamákkal menekülő ukrajnai kisgyermekek magukkal hoznak mindent, amibe belekapaszkodhatnak. És ugyanakkor a lehető legtermészetellenesebb, hogy ezekben a napokban nem a bármiféle otthon melegében várják a tavaszt, hanem hóban, fagyban, sátrakban, buszokban, vonatokon dideregve, kuporogva tartanak egy olyan világ felé, amely nem tudni, hogy számukra hol végződik. Tovább »

– Most akkor szabad vagy? – tette fel a kérdést Vadmalac. Kinek is? Barátját, aki a szót fegyverre cserélte, pár perccel korábban lelőtték. Mikor a lövöldözésnek vége szakadt, odasettenkedett, és lábtól fogva behúzta a testet a kilőtt tank mögé.
És ahogy azzal megvolt, folytatta:
– Hogyan számolok el a haláloddal? Rám voltál bízva.
Lövések hallatszanak újra, behúzza a nyakát.
Magának ezt dünnyögi:
– A te országod már szabad.
Keresztet vet.
– Szlává Ukráini!”
Ott, a tank roncsa mögött, elsírja magát.

Forrás: szerző FB-oldala

Film pereg egy szakelőadáson: a BBC alkotása a fotó géniuszairól, s az ismert alkotók mellett megüti a fülemet egy fotográfus neve, amely kevésbé ismerősen hangzik – a Henryk Ross-é.
Azé a lengyel zsidó fotósé, aki a második világháború idején, a lodzi gettóba kényszerített zsidó lakosság életének krónikásaként maradt fenn a jelenkor emlékezetében.
Azé a valósághoz ragaszkodó, a hírhedt náci bűnös, Eichman leleplezésében fotóival tanúságot vállaló alkotóról, akinek nagy értékű gettóképeit 2004-ig nem lehetett nyilvánossá tenni, a közvélemény idegenkedése miatt. Tovább »

békemenet
béketüntetés
békés rendszer
békés szenvedés
békés megnyugvás
békés halál
mi ez a kifordított világ?

Vasárnap délelőtt van, nekem az ukrán háborún jár az eszem, a gyerek meg az Anyám tyúkját szavalja, ugyanis az általános iskola második osztályában ez kötelezően megtanulandó vers, Lilike tehát éppen ezt darálja csillogó szemmel, s figyeli, hogy tetszik-e nekem. Úgy teszek, mintha örülnék. De nem örülök, egyrészt azért nem, mert ezt a Petőfi-verset ki nem állhatom, másrészt az ukrán háborún jár az eszem, ha minden jól megy, hamarosan kimegyek oda riportokat írni, de a gyereknek ezt nem merem megmondani.
– Apa, most miért lettél olyan szomorú? – néz rám Lilike. – Rosszul mondom a verset? Tovább »

A színház honlapján olvashatjuk:

1936-ot írunk. V. György fia, György pszichés dadogása miatt alkalmatlan arra, hogy tömegek előtt szerepeljen, és retteg a megszólalástól. Holott erre nagyon nagy szüksége lenne egész Angliának, hiszen Európát egy ördögi szónok viszi a teljes őrületbe: Adolf Hitler. Egy zseniális beszédterapeuta és egy fantasztikus ember, Lionel Logue segít a királyi család tagjának, hogy ember legyen. Hogy király legyen.

2011-ben A király beszéde elnyerte a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb színésznek járó Oscar-díjat.

Colin Firth, a film főszereplője, így beszél a királyról:

„VI. György 40 évesen lett király, amikor egy ember már túl betokosodott ahhoz, hogy elkezdjen megnyílni és megváltozni. De úrrá lett magán, legyűrte a legnagyobb hendikepjét, mert bátyjával ellentétben megvolt benne a kellő felelősségtudat az országa, a népe és a királyi címe iránt. Hihetetlen lelkierőre volt szüksége, mert ahhoz, hogy végre dadogás nélkül beszéljen, fel kellett tépnie legtitkosabb gyerekkori sérelmeit, szabadjára kellett engednie az elfojtásait, és szembe kellett néznie a félelmeivel. Tudta, hogy nincs más választása, mert Moussolini és Hitler milliókat bűvölt el az üvöltözésével. Aki egy kukkot se tud németül, az is értette, hogy Hitler nem a szeretetről papol.

VI. Györgynek ezt az elsöprő demagógiát kellett közömbösítenie azzal, hogy higgadtan, nyugodtan, meggyőzően, dadogás nélkül, folyékonyan beszél. Tulajdonképpen még az is mindegy, hogy mit mond, mert minden szavát emberileg hitelesíti, hogy saját magát győzte le.

*
A Király beszéde c. könyv a film után készült. Erről az Irodalmi Jelenben olvashatunk részletesebben:

A Londonban élő Mark Logue, aki a Colin Firth (VI. György) és Geoffrey Rush (Lionel Logue) szereplésével készült produkció tanácsadójaként ásta bele magát az örökségül rámaradt uralkodói levelek, vizitkártyák és fényképek kincsestárába, a film megszületése után döntötte el, hogy könyvet ír nagyapja történetéből. A Magyarországon a közelmúltban a Gabo Kiadó gondozásában megjelent A király beszéde című kötet a brit kiadásban a Hogyan mentette meg egy ember a brit monarchiát alcímet kapta.
A kötetben, amelyet Mark Logue egy újságíró, Peter Conradi közreműködésével írt, kirajzolódik az a meglepően bensőséges kapcsolat, amely az autodidakta ausztrál beszédtanár és a dadogással küzdő VI. György brit király között szövődött. Az írás egyúttal számos ponton ki is egészíti a filmből megismerhető történetet.
„Itt van egy ember, a negyvenes évei közepén, aki családjával kivándorol Ausztráliából és a brit gyógyítás fellegvárában, a Harley Streeten telepedik le, teljesen kívülállóként. Két évvel később már a király fiát kezeli. Aztán szinte berobban a királyi család életébe, amikor a hercegből király lesz” – vázolta a történteket Logue.
Mint mondta, szerinte nagyapja mindvégig kívülállónak érezte magát, de erre büszke is volt. „Naplóiban gyakran említette, hogy a király kikérte a véleményét – egy közemberét – arról, mit gondol az utca embere” – tette hozzá.
Lionel 1880-ban született Adelaide-ben, és autodidakta módon képezte magát beszédtanárrá, mielőtt 1924-ben elhagyta volna Ausztráliát, hogy praxist nyisson London szívében.
A gyermekkora óta dadogó York hercege 1927-es ausztráliai utazása előtt fordult hozzá segítségért, hogy készítse fel egy beszédre. Néhány hónappal később levélben köszönte meg a tanárnak azt a „rengeteg önbizalmat”, amelyet a kezelések adtak neki, és Canberrában tartott beszéde is jól sikerült.
Éveken át csak alkalmi levelezés folyt a két ember között, egészen 1936-ig, amikor apja halála után a hercegnek kellett trónra lépnie, mivel a trónörökös Edward úgy döntött, a korona helyett a boldogságot választja, és elvette az elvált Wallis Simpsont.
Lionel készítette fel a királyt a trónbeszédre, és a hálás uralkodó feleségével együtt meg is hívta a Westminster Abbey székesegyházban megrendezett koronázási ceremóniára.
A háború közeledtével a király nemzethez intézett szavai egyre fontosabbak lettek, és a beszédtanár az uralkodó elmaradhatatlan társa lett a rádiós beszédekre való felkészülésben.
VI. György 1952-ben bekövetkezett haláláig állt a király mellett. A királyné gyászlevelében így méltatta munkáját: „Azt hiszem, nálam jobban senki sem tudja, mennyit segített ön a királynak, és nem csupán a beszédeiben, de azokon keresztül egész életében és életszemléletében”.
Az ember, aki megmentette a brit monarchiát, egy évvel élte túl az uralkodót, és 73 esztendős korában hunyt el. (MTI/Reuters)

https://www.irodalmijelen.hu/hirek/konyv-amely-kiraly-beszede-cimu-film-ihletesere-szuletett

*
Tovább »

Gépmadár: A szerző grafikája. Forrás: szerző FB-oldala

Vonat indul a túlvilágra,
a jósnő mondta, üdvökre fel!
Varangyos őurasága
bibircsókjait sebtében levedli. Tovább »

Egy ideje már csak két szálon fut minden társalgás, ha netán összefutok valakivel, vagy –horribile dictu- meglátogat egy-egy rokon vagy barát: a covid és az orosz-ukrán konfliktus:
– Hallottad? X-et is levette lábáról a vírus, de nem az a pár napos: egy-két tüsszentés, kevés nátha s aztán kész. Neeem ! Úgy hallottam, hogy intubálták is. Szerencséje volt sz orvos-ismerősével, egyébként már nem lenne közöttünk. De még azután is….szóval egyáltalán nincs jól s még a mai napig sem tudni…. Tovább »

karácsony után
két hónappal az angyal
lecsap büntet lő Tovább »

CSUKA ZOLTÁN SZENT ANNA-TÓ

A hegyperemről láttam meg először;
a fák között sötétkék sejtelem,
tündéri tó, rejtelmesen kísért már,
gyermekkoromtól együtt jött velem. Tovább »

Amink van, teremtett dolog: amit a munka teremtett, cél volt, mely okká vált, aktivitásunk gerjesztőjévé. A munka birodalma: célok birodalma, s e célokhoz vezető utak mérföldkövei ugyancsak célok. Ezeket igyekszünk ésszerűen kiszámítani: minél kevesebb fáradsággal, minél kevesebb befektetéssel, minél kevesebb idő alatt igyekszünk minél nagyobb eredményt elérni. Tovább »

Senki sem gondolta volna igazán komolyan, hogy a Kreml vezetői valóban meglépik Ukrajna invázióját. Sokáig úgy tűnt, hogy Putyin hidegháborús rutinnal és hideg fejjel packázik a Nyugattal és szorongatja a Nyugat felé orientálódni próbáló Ukrajnát. Egészen az invázió kezdetéig úgy tűnt, hogy minden az 1945 óta jól ismert mederben zajlik: erőfitogtatás, idegek háborúja, ahol az ágyúk nem dörögnek, legalábbis Európában nem. Február 24-én hajnalban azonban egy teljesen új európai, sőt, globális geopolitikai helyzetre ébredtünk, amit azért lenne hiba hidegháború 2.0-nak nevezni, mert ez a helyzet annál sokkal forróbb. Karácsonyi Dávid elemzése a Földgömb-ön

Etédi előnewvű, magyar író, költő volt. Fogarason született 1880- mh. Budapesten,1936-ban. Egyetemi tanulmányait Budapesten , Padovában és Jénában végezte. 1904-től Nagykőrösön, majd Székelyudvarhelyen tanított . 1908-tól a Magyar Országos Levéltár munkatársa, az I. világháború után a magyar Külügyminisztérium tisztviselője, 1922-től szaktanácsadó.

Egyetlen kötetben összegyűjtött verseiben a székely sors tragikus történései kapnak hangot.
Az MTI által szerkesztett-megőrzött nekrológjából: „A székelység és az erdélyi kérdés legalaposabb ismerője, küzdelmeinek és nehéz sorsának osztályosa* A külügyminisztérium Gagyi Jenőben egyik legképzettebb balkáni szakértőjét vesztette el, aki néhai Jancsó Benedek, Erdély egyiK legnagyobb fiának, legderekabb tanítványa és barátja volt. Kevés ember ismerte ugy a Balkán-népek nyelvét, szokásait és viszonyait mint ő.” (CsG)

Székely történet.

Szomorú a történet,
S régi nagyon,
De én mégis a fonóban
Úgy hallgatom.
Nem is, nem is történet:
Bevégzetlen ének,
Dalolgatják csendesen
Leányok, legények. Tovább »

Napjainkban az alternatív energiaforrások között előkelő helyen szerepel a napenergia. Kevesebben tudják azonban, hogy ennek gyakorlati felhasználása elválaszthatatlan egy magyar születésű, ám tudását az Egyesült Államokban tökélyre fejlesztő, annak eredményeit pedig a gyakorlatban hasznosító hölgytől, akit „Napkirálynő” (Sun Queen) néven említettek pályatársai és civil tisztelői egyaránt. Tovább »

Két ember ült egy-egy szép, kerek kövön. A bözödi határban. Az egyik én voltam, a másik egy nálamnál valamivel okosabb ember. Az ő nevét nem mondom meg, nehogy pletyka legyen a beszélgetésünkből. Mert beszélgettünk. Kiadósan. Az egyik legtöbbször Bözöd felé nézett, a másik legtöbbször Bözödújfalu felé. De nem csak a tekintetük, hanem a véleményük is kétfelé ágazott. Ezért is tudtak kiadósan beszélgetni.
Azt mondtam egyszer ennek a másik embernek, nagy szerencséjük van a bözödieknek az ő szegénységükkel. Mert az tartja össze a falu népét, a szegénység. Egyik ember sem gazdagabb s különb, mint a másik. Ami kis nézeteltérés van közöttük, szépen megbeszélik. Tovább »

Légy a barátom, rosszarcú
Lombroso-fazon,
te, aki megérsz egy-két nyakkendõt,
öltönyt a nyomkövetõknek. Tovább »

A kis kastély, melynek emeleti szobájában az ifjú pár lakik, az ország egyik legszebb helyén fekszik. Korabeli leírását magától a gróftól bírjuk.

„Házam egy kis lejtős magaslaton áll, az előtéren éjszak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig s egy magaslatról egész futása látható, mint ő mondá a kanyargó Szamosról, mint egy odafagyott villám.

A másod téren, a Láposon túl, lankás dombok szilvafákkal beültetve, felettük egy fensík, óriás tölgyerdőkkel; tiszta időben tizennyolc falunak fehér tornya látszik, s minden falu kertjei fákkal úgy beültetve, mintha erdők közepén állanának, harangjaik hangja elhallatszik hozzánk a völgybe, s szép időben a nagybányai harang is idáig zúg.

A háttérben, amphiteátrális kanyarulatban, a Kárpátok hegyláncolata, Ugocsa megye két nagy mamelonjától föl keletre, az ősz Ciblesig, közepén az öreg Rozsály, óriás sziklakidomborodásokkal, s tetején mértföldekre terjedő egyenes fensíkkal, megrakva sötétzöld áfonyabokrokkal; jobbra tőle a Gutin, a hegyeknek óriási púposa, hegyes, egyenesen kiálló gránit-csúcsaival éjszakról Máramarosba nézve a Tisza folyását, e magyar Nílust, mely gazdagít és rombol, áldást és végpusztulást áraszt. Távolabb a Hugyin, fején a fehér felleg; büszke úr ő, ritkán emeli le fövegét, csakis a nap ragyogását süvegeli. A háromágú Cibles, a magyar haza tridense, magára húzva a villámokat, mint torreádor a bőszült bikát. El jobbra a fekete hegy, sötéten, feketén, árnyékban tengerszemével, vidékünk Finsterhornja. Magányosan, elszigetelten, egyedül a Sátorhegy; sátoralakjával, aljában jóltevő gyógyforrásával; méltó hely lenne a sátoros hét vezér sírjául. És ez mind zöld, mind benőve fákkal; végtelen tömör, sötét és világos zöld kővévált tengerhullámokat képezve; berakva érccel, arannyal, ezüsttel, rézzel, ólommal, szóval kinccsel, nyomorául annak, aki azt kikalapácsolja; a szegény, éhező bányásznak.”

A ház falát vadszőlő futja be, az ablakon is bekandikál. Az egész, mint egy biedermeier-olajnyomat a „költő laká”-ról. Hat hétig élnek ebben a környezetben a fiatalok; itt ismerték meg egymást; a költő itt ismerte meg a házasságot.
E korszak után, mely … a fiatalok igazi összeismerkedésének ideje, hisz eladdig jóformán beszélgetni sem tudtak, e forró érzelmekkel telített korszak után, amely a testi egyesülés mellett még a mátkaság édes élményeit is magában foglalja, a fiatal költő, alkotásai óriási tömegének arányában, alig ír több szerelmes verset, mint amennyit minden költő-feleség férjéből szikráztat. Főleg, ha az asszony tizennyolc-tizenkilenc éves, a férj pedig huszonnégy-huszonöt. A fiatal költő távolról sem az a féltérden, saját asszonya lábánál lantozó trubadúr, aminek az irodalomtörténet ábrázolja…

A fiatalok házassága alig tartott tovább, mint ameddig egy nagy szenvedély heve, viszonnyal vagy mézeshetekkel, eltart. A Júliáért való harc, láttuk, a forradalmár harci kedvét tüzelte; a beteljesedett szerelem, a megbékélés, a nyugalom kora, a további harcra ad kellő nyugalmat. Nincs kitérő. A lélek, amelynek környezetváltásait s ezzel párhuzamosan elmélyedéseit figyeltük, a szerelem fényében fedi föl tengeralatti – néha csak homályosan látható – világát. Júliához két, egymástól merőben elütő szólamban szól az ének…

Tovább »

Kigyúlt a hajam
s a lenge ingem
kék-pirosan lobogott.
Bőrömön talpig
kúsztak a lángok,
mire elhaltak
az utolsó hangok. Tovább »