Gyóni Géza emlékére

Fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat. Tovább »

MELYIK TESTRÉSZ NŐ HATSZOROSÁRA?

A professzor egy orvostanhallgatónőt kérdez meg, melyik az az emberi testrész, amely képes hatszorosára nőni működés közben? A lány fülig pirulva kéri meg a tanárt, hogy ezt inkább egy férfi kollégájától kérdezze meg, mire a társa meg is válaszol:
– A pupilla.
A professzor nem hagyhatta ki, hogy atyai tanáccsal lássa el a tévedésben élő leányzót:
– Önnek meg azt tanácsolom kisasszony, ha egyszer megtalálja az igazit, ne támasszon vele túl nagy követelményeket.

(Sata Előd: Anekdoták a nevelés történetéből) Tovább »

Tudom a dátumot is, de az csak számnév. Ropogott a hó. Munkából jövet már sötét volt. Megkívántam a kakaót és betértem a cukrászdába. Megvettem, megittam. Hárman voltunk a pultnál: az eladó, a barátnője és én. Folytattam az utam hazafelé. A pár mosolyogva nézett utánam. Éppen csak nem integettek. Siettem haza. Színes televízióm volt. A thrilleremet akartam megnézni. Ma is, ha meghallom azt a rávezető zenét, eszembe jut a cukrász, a kedvese és a ropogó hó. S a másnap hajnali lila ég a fekete fákkal…

Budapest, 2022. III. 6.

nem ismered őket
de fejedbe vésik
mi a jó neked
nem kell töprengened
megmondják
mi legyen
a véleményed Tovább »

a youtube-on

https://www.youtube.com/watch?v=XcU_qw52g_w&t=236s

Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok. Tovább »

Az én uram jó ember volt. Szép ember. Nem alacsony, nem magas. Nem kövér és nem sovány. Mégsem olyan átlagos ember, mint sok más. Így, ránézésre semmi különös nem volt benne. Hacsak mélyebben nem nézett valaki a szemébe. Aki mélyebben nézett a szemébe, csak az vette észre, kacag a szeme. Az én uramnak valósággal kacagott a szeme. Olyankor is kacagott, amikor semmi oka nem volt a vidámságra. Bánatában sem volt szomorú a nézése, bánatában sem. Ezt szerettem benne legjobban. Tovább »

   hogy ő vagy más már egyremegy

hiszen egy van egyetlenegy

aki társ   de mi gondom

tűnődni ez örök gondon

   láttam vagy látom de ki szól

létem lefele araszol Tovább »

Egyik barátom hívta fel a figyelmemet Guillaume Musso-ra. „Olyan franciás atmoszférája van” — mondta a könyveiről. Az ilyesmi szíven üt, úgyhogy elrohantam a könyvesboltba, és megvásároltam az Egy párizsi apartmant.


Még az élmény forró hatása alatt írok, tévedhetek tehát. Nekem nagyon tetszett, kivéve a legvége. De hát az az igazság, hogy a krimik vége többnyire nem tetszik, nem a megoldás érdekel, hanem a hangulat és a rejtélyek. Tovább »

Dsida Jenő emlékezetére

Ragyogó hajnalon jött meg a május,
illatos rétek és erdők honából,
kerget a véred, hogy lombjuk alá juss,
gépkocsizajtól jó messze ki, távol.
Kék ég feletted és haragoszöld lent –
városi ember már ennek is örvend. Tovább »

piccen az óra-egész
jönnek a jönnek a hírek
erjed az ukraja-nagyja
terjed a bombapenész Tovább »

Igen örvendetes, hogy a nagyvilágban rengeteg a szociográfus . Talán már több van belőlük, mint az orvosokból. Akár Csokonai idejében, amikor is minden debreceni polgár egyúttal orvos is volt.

Örvendenünk kell, amiért mostanában a szociográfusok szaporodtak el, és nem a vezérezredesek; mert már arra is volt példa. Emlékszem a nehéz esztendőkre, amikor a világsajtóban mindenki vezérezredes volt. De ha nem vezérezredes, akkor legalábbis kém. Az effajta rajzás olyan, mint a cserebogaraké, mert ahogyan az a világsajtóból ismeretes, vannak cserebogaras évek. Olyankor a sáskának se nő többé fű, még a sáskajárásnak is befellegzett. A szociográfusok világméretű elszaporodása – (legyek eredeti, és mondjam, hogy robbanása) – szerintem az emberiség pihent eszének a jele. Ezért olvasom lelkesen a hírt Alan Webermann NewYork-i szociográfus föllépéséről. Tovább »

Vakablak. A szerző fotója

Szívem négyüregű csapdájában
vergődik az anyai vér.
Mi van ha holnap már ott leszek
besorozott gyermekem nyomában, Tovább »

gondoltad volna két hete?
tervezz hát így egy életre
vagy csak egy napra előre
ki tudja mit hoz ma a holnap? Tovább »

UDVARHELY

Hanyattfeküdt a fűzfaág
a langy vizen. A gyom
mélán ringatta önmagát
a mállatag agyagfalon. Tovább »

Életem egy színházi látomás, értelem,
Történeteim farkasszemet néznek velem.
Mindent eljátszatni akar a vad hatalom,
Tiltakozó szerepem lesz a diadalom. Tovább »

Hajnali négy óra. Két rendőr áll mellettem, távolsági autóbuszra várva. Az egyik rendőr neve Vasile, a másiké Popica. Ezt onnan tudom, hogy az egyik azt mondta a másiknak, hallgass ide, Vasile. És Vasile azt válaszolta, előbb tehallgass
meg engem, Popica. Na, akkor kezd el te, Vasile, mondta Popica.
– Nem az volt a betörő, akit megfogtunk.
– Azért is engedtem el, mondta Vasile.
– De te jól megszorongattad, mondta Popica.
– Jobban meg kellett volna, hogy szorongassam. Ezeken nem lehet eligazodni, mindenfélét
összehazudnak, mondta Vasile.
– Ártatlanul szorongattad? Az nem törvényes, mondta Popica.
– Semmi szorongatás nem törvényes, mondta Vasile. Tovább »

Itt vagy hát, végre megjelentél,
Te bűvös, mámoros tavasz:
Oh itt mindenki régen óhajt,
Oh itt mindenki rád szavaz.

Isten hozott szép március hó,
Hadd legyek első az idén,
Az első stréber, aki dalban
Ma téged üdvözölni mén. Tovább »

békeszagot kap ronda időkben régi valómnak
rengeteg apró képe temérdek mozzanata
béke ha lenne semmi se volna fel-felidézni
azt hogy a konyha bongva morajlott néhaiaktól

Budapest, 2022. III. 4.

MILYEN ÚTLEVELE VAN?

Reményik Sándor (…) Budapestről hazautaztában elaludt a magyar vámvizsgálat után. Arra riadt fel, hogy valaki a karját rázva kérdi magyarul:
— Milyen útlevele van?
— Oláh! — felelte félálomban.
Pedig a vonat már a biharpüspöki román vámnál állt. A határrendőr leszállította a költőt, jegyzőkönyvet vett fel vele, azután útlevél nélkül visszaengedte a vonatra.
Abban az időben én voltam a népkisebbségi újságíró szervezet ügyvezető elnöke. Sűrűn volt dolgom az állambiztonsági rendőrség vézérfelügyelőjével, aki Kolozsváron a magyar sajtóval kapcsolatos ügyeket, a cenzúrát is intézte. Reám hárult tehát a feladat, hogy közbenjárjak nála Reményik Sándor útlevele dolgában. Nem hittem, hogy eredményes lesz az utam, bárha a vezérfelügyelő az alantas közegekkel szemben már többször adott jóindulatú védelmet a magyar újságírók és írók ügyes-bajos dolgaiban. Tovább »