Egy napon azt mondta nekem Amerika, ha kíváncsi vagyok rá, húsz dollárért minden porcikáját megmutatja.
Vettem hát húsz dollárért egy utazási papírt és fölültem a legelső távolsági buszra.
Vidám, francia fiatalember ült mellettem a buszon, néztük a tájat, s beszélgettünk, erről-arról. Kérdezte, hová megyek, mondtam, mehetek akármerre, van egy papírom, azzal mehetek, amerre akarok. Például most egy kitérőt is tehetnénk Colorádóba, szép az a táj, ha van ideje, jöjjön velem, s beszélgessünk erről-arról. Azt felelte, neki fontos dolgai vannak, várják őt a gyarmaton. Tovább »
Az igazi férfiak fegyverek
nélkül élnek, szívükben sincs
aknavető vagy más efféle
kardvirág. Nem boldogabbak, ha
a birodalmat építhetik, és nem néznek fel
arra, aki ettől boldog. Nőnapon
is csak a mosolyt szeretnék látni, Tovább »
Déry Tiborra hosszan kellett várakoznom.
Valamelyik tankönyvünkben benne volt A ló meg az öregasszony című elbeszélése, de hát azt már akkor vonalasnak éreztem. Aztán hallottam róla hideget-meleget, Litván György például azt mondta egy tévéműsorban, hogy szörnyű rabtárs volt. Elolvastam a Philemon és Baucist, láttam a filmet is, elolvastam a Szerelem című novellát, láttam a filmet is. Mindez azonban még nem törte át a gátat. Tovább »
Gyóni Géza emlékére
Fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat. Tovább »
MELYIK TESTRÉSZ NŐ HATSZOROSÁRA?
A professzor egy orvostanhallgatónőt kérdez meg, melyik az az emberi testrész, amely képes hatszorosára nőni működés közben? A lány fülig pirulva kéri meg a tanárt, hogy ezt inkább egy férfi kollégájától kérdezze meg, mire a társa meg is válaszol:
– A pupilla.
A professzor nem hagyhatta ki, hogy atyai tanáccsal lássa el a tévedésben élő leányzót:
– Önnek meg azt tanácsolom kisasszony, ha egyszer megtalálja az igazit, ne támasszon vele túl nagy követelményeket.
(Sata Előd: Anekdoták a nevelés történetéből) Tovább »
Tudom a dátumot is, de az csak számnév. Ropogott a hó. Munkából jövet már sötét volt. Megkívántam a kakaót és betértem a cukrászdába. Megvettem, megittam. Hárman voltunk a pultnál: az eladó, a barátnője és én. Folytattam az utam hazafelé. A pár mosolyogva nézett utánam. Éppen csak nem integettek. Siettem haza. Színes televízióm volt. A thrilleremet akartam megnézni. Ma is, ha meghallom azt a rávezető zenét, eszembe jut a cukrász, a kedvese és a ropogó hó. S a másnap hajnali lila ég a fekete fákkal…
Budapest, 2022. III. 6.
nem ismered őket
de fejedbe vésik
mi a jó neked
nem kell töprengened
megmondják
mi legyen
a véleményed Tovább »
Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok. Tovább »
Az én uram jó ember volt. Szép ember. Nem alacsony, nem magas. Nem kövér és nem sovány. Mégsem olyan átlagos ember, mint sok más. Így, ránézésre semmi különös nem volt benne. Hacsak mélyebben nem nézett valaki a szemébe. Aki mélyebben nézett a szemébe, csak az vette észre, kacag a szeme. Az én uramnak valósággal kacagott a szeme. Olyankor is kacagott, amikor semmi oka nem volt a vidámságra. Bánatában sem volt szomorú a nézése, bánatában sem. Ezt szerettem benne legjobban. Tovább »
hogy ő vagy más már egyremegy
hiszen egy van egyetlenegy
aki társ de mi gondom
tűnődni ez örök gondon
láttam vagy látom de ki szól
létem lefele araszol Tovább »
Egyik barátom hívta fel a figyelmemet Guillaume Musso-ra. „Olyan franciás atmoszférája van” — mondta a könyveiről. Az ilyesmi szíven üt, úgyhogy elrohantam a könyvesboltba, és megvásároltam az Egy párizsi apartmant.
Még az élmény forró hatása alatt írok, tévedhetek tehát. Nekem nagyon tetszett, kivéve a legvége. De hát az az igazság, hogy a krimik vége többnyire nem tetszik, nem a megoldás érdekel, hanem a hangulat és a rejtélyek. Tovább »
Dsida Jenő emlékezetére
Ragyogó hajnalon jött meg a május,
illatos rétek és erdők honából,
kerget a véred, hogy lombjuk alá juss,
gépkocsizajtól jó messze ki, távol.
Kék ég feletted és haragoszöld lent –
városi ember már ennek is örvend. Tovább »
piccen az óra-egész
jönnek a jönnek a hírek
erjed az ukraja-nagyja
terjed a bombapenész Tovább »
Igen örvendetes, hogy a nagyvilágban rengeteg a szociográfus . Talán már több van belőlük, mint az orvosokból. Akár Csokonai idejében, amikor is minden debreceni polgár egyúttal orvos is volt.
Örvendenünk kell, amiért mostanában a szociográfusok szaporodtak el, és nem a vezérezredesek; mert már arra is volt példa. Emlékszem a nehéz esztendőkre, amikor a világsajtóban mindenki vezérezredes volt. De ha nem vezérezredes, akkor legalábbis kém. Az effajta rajzás olyan, mint a cserebogaraké, mert ahogyan az a világsajtóból ismeretes, vannak cserebogaras évek. Olyankor a sáskának se nő többé fű, még a sáskajárásnak is befellegzett. A szociográfusok világméretű elszaporodása – (legyek eredeti, és mondjam, hogy robbanása) – szerintem az emberiség pihent eszének a jele. Ezért olvasom lelkesen a hírt Alan Webermann NewYork-i szociográfus föllépéséről. Tovább »
Vakablak. A szerző fotója
Szívem négyüregű csapdájában
vergődik az anyai vér.
Mi van ha holnap már ott leszek
besorozott gyermekem nyomában, Tovább »
gondoltad volna két hete?
tervezz hát így egy életre
vagy csak egy napra előre
ki tudja mit hoz ma a holnap? Tovább »
UDVARHELY
Hanyattfeküdt a fűzfaág
a langy vizen. A gyom
mélán ringatta önmagát
a mállatag agyagfalon. Tovább »
Életem egy színházi látomás, értelem,
Történeteim farkasszemet néznek velem.
Mindent eljátszatni akar a vad hatalom,
Tiltakozó szerepem lesz a diadalom. Tovább »
Hajnali négy óra. Két rendőr áll mellettem, távolsági autóbuszra várva. Az egyik rendőr neve Vasile, a másiké Popica. Ezt onnan tudom, hogy az egyik azt mondta a másiknak, hallgass ide, Vasile. És Vasile azt válaszolta, előbb tehallgass
meg engem, Popica. Na, akkor kezd el te, Vasile, mondta Popica.
– Nem az volt a betörő, akit megfogtunk.
– Azért is engedtem el, mondta Vasile.
– De te jól megszorongattad, mondta Popica.
– Jobban meg kellett volna, hogy szorongassam. Ezeken nem lehet eligazodni, mindenfélét
összehazudnak, mondta Vasile.
– Ártatlanul szorongattad? Az nem törvényes, mondta Popica.
– Semmi szorongatás nem törvényes, mondta Vasile. Tovább »
Pusztai Péter rajza