Ibolyás halál,
hópelyhesen földszagú .
Tisztán felragyog –

kiment a gazda a rétre
szétszéledtek a juhok
be kell hajtani őket
s ez emberes dolog Tovább »

Feldobja szemernyi magántulajdonát,
ki bort, sört, ki zsíroskenyeret.
Van, aki mondjuk szüzességével garantál,
ha aznap éppen arról szól a tétel. Tovább »

Vannak, ugye, az átlagosnál intelligensebb emberek, akik rájönnek valamire, amire addig más nem. Isaac Newton almájáról mindenki tud, még az is, akinek alma nem hullott a fejére, Nikola Tesla találmánya nélkül talán még ma is gyertyával világítanánk, Albert Einstein meg Teller Ede, hát azt most ne emlegessük, gyászos téma.
No de. Van nekem egy meleg gyapjú pulóverem, amit téli időszakban a tísörtömre veszek, hogy a vesémet védjem, nem szereti ugyanis a vesém a huzatot. Nemcsak kellemes a tapintása, és szép a barna színe, de nagyon elegáns is: ahogy a kávébarnához egy fekete nyakrész társul. No de nem a színéről akarok írni, hanem az akasztójáról.
A legtöbb ruhadarabnak, ha van akasztója, akkor az bent, azaz testközelben található, nos, az én pulóveremen kívül, azaz nem belül, nem a nyakam zsenírozza, s nem zseníroz semmit… Zseniális ötlet, akárkinek jutott eszébe!
A nyereség vele az, hogy amikor fel akarom akasztani a fogasra, nem kell külön kifordítanom a nyakát, kotorászva előkeresni az akasztót, hanem mihelyst levetem, mutatja magát, adódik, kezem ügyében van. Tehát megspróroltam legalább egy mozdulatot. Egy nap egyet, vagy többet, s hát a skandináv tél közel féléves, úgyhogy ”millió” mozdulattal kevesebb, ahhoz kevesebb energia kell, kevesebb táplálék, tehát anyagilag sem elhanyagolható…

Forrás:Lenolaj.hu

nézem a tévét
a sorozatban
élesben mennek a dolgok Tovább »

az ember mégis él
tapossa tapossa a reményt
savanyú bor lesz de legalább
szelfizik csókolózik virágot vesz
horribile dictu a barátaival beszélget
mintha nem történt volna semmi
fát vág és megütközik Tovább »

Évek óta tudom, hogy kővé válnak –
legtöbbször álmatlanul töltött éjszakák után
érzem, hogy már nem teszi a dolgát
valamelyik szervem –
kialudt, elsötétült, mint tévé monitorja,
ha lenyomod a piros stopgombot. Tovább »

belefáradunk
a sok háborúba
mindegyre jön
terjedő nyavalya
kényszerítenek
be a porondra Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

Te vagy a múlt, amire vágytam.
A jelen, amit imádok.
A jövő, amit akarok.
Szeretlek.

Nem ismersz meg?

Az utcai forgatagban gyakran hallani effélét, ketten összeszaladnak, micsoda véletlen, örülnek, hátba veregetik egymást, aztán közelebb lépnek, mintha éppen most döbbennének rá életük értelmére, nagy, széles kapu a mosolynak, újabb ölelkezés, puszik, könny is.
És állnak ott, az emberhömpöly közepén, és boldogan akadályozzák a forgalmat. Kerülgetik őket, esetleg meglökdösi valami százszatyros bevásárló; mire észbekapnak, hogy be lehetne ülni valahová. Mármost: ez a kulcspillanat. Itt többnyire kiderül, hogy nem, nem, akármikor, de most az egyszer nem, nincs idő, rohannunk kell, de aztán bármikor, satöbbi, leírom a címet és a telefont, de bizonyisten.
Ha pedig beülnek valahová, következnek a szokványok, aztán sorsmesélés, másfél percnyi süket után már nem tudsz odafigyelni. Persze ő sem figyel a te életedre, például épp a tragédiád kellős közepén jut eszébe, hogy tonikot is.
Lehervadsz. És csöppet sem bánod az elmaradt harmincéves találkozót. A harmincötöst sem. Jóelőre.
Legközelebb már csak ennyit kérdezel rezignáltan: Jól vagytok? És ha ők igen, akkor ti is. Azzal pász, nyakszirti pussz, hess tovább. Tovább »

…Az öreg Szendrey elcsodálkozott volna, ha meglátja, hogy a versírás mellett mivel tölti könnyelmű jövendő veje az időt. Kiadókhoz szaladgál, szervez, tárgyal, szerződést köt az Életképek-kel és a győri Hazánk-kal; január elsejétől mindegyik hat költeményt vesz tőle 50-50 forintért; eladja Emichnek költeményei örökjogú kiadását 1500 forintért, de már a jövőben írandó kötet tárgyában is megállapodik vele. Kifizeti adósságait; egyszóval, akár egy mintapolgár, fölkészül a házasságra.

De örömében nem tud megülni egy helyen. Július 1-én már megint úton van. Türelmetlenségében egy véletlenül zsebrevágott könyv alapján Goethét támadja meg; ellene nyilván nem az az igazi kifogása, hogy annak „szíve békasó” volt, hanem, hogy miniszterséget vállalt, egy fejedelem rabszolgája volt.
Losoncon, Rimaszombaton át Bejére siet Tompához; itt a keserű kedélyű házigazdának kell szenvednie a fiatal költő heves nyíltsági rohamaitól, illetve attól, hogy Szendrey nem ereszti egymáshoz a szerelmeseket.
Egy nap múlva már Miskolc felé szekerez…
„Szebbnél szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal; tövében Tarcal városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek, hosszú sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba-zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra-balra, előre-hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt: felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel… – hejh, jártam én erre már rossz időben is. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben, februariusban, kopott ruhában, gyalog, egypár huszassal és egy kötet verssel…

Mindezeket, sőt egész életem sanyarúságait végiggondoltam, amint a Hegyalján jöttem. Oh az én életem dúsgazdag volt a sanyarúságban, s ha most boldog vagyok, megérdemlem. Hat esztendeig voltam istentül, embertül elhagyott földönfutó; hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom… és mikor? ifjúságom kezdetében, az élet legszebb szakában, mely csupán az örömeknek van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig. De jó, hogy így történt; aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát. S jó, hogy egyszerre szenvedtem ki, amit más egész életén át szenved apródonként. Minél viharosabb volt a tavasz, annál derültebb nyarat és őszt remélhetek.

Az „ígéret földjére”, Szatmárra 13-án érkezett meg. Egy ideig a városban topog, állja a tilalmat. De egypár nap múlva már Erdődön van, izgatottan, a türelmetlenségtől reszkető idegzettel. Júlia úgy ahogy megnyugtatja. Szendrey most sem áll szóba leánya jövendőbelijével. A költő nem maradhat Erdődön; de mint a nőstényét őrző vad, ott kereng a környéken.

Tovább »

1. helyzet van

ó megint disznó-öböl
nagy hosszú disznó-öböl
s mit mutatunk fel
sztaniolba vont bodzapuskát

Budapest, 2022. II. 28. Tovább »

A szerzőről részletesebben a Wikipédián: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_D%C3%A1niel_(%C3%ADr%C3%B3)

Gazdag életművében fontos helyet foglal el a regény és a novella. Kisprózájához újságírói tevékenysége bőséges forrásanyagot szolgáltatott. Az erdélyi két világháború közti magyar próza kiváló képviselője. Különösen népszerű Cirkusz c. allegorikus regénye. Alább novelláira hívjuk fel a figyelmet, melyek  egy 1925-ös gyűjteményben (Egy szegény kisfiú élettörténete. Novellák; Révész, Marosvásárhely, 1925 (Erdélyi könyvbarátok társasága) láttak napvilágot. Tovább »

mit érsz a szóval háborúban
meddig hangzik ha háború van
éles szavakkal addig kellett
volna kerítést állítani ennek
amíg a golyó fel nem váltja
nem süketít meg egészen Tovább »

1951-ben Nyárádgálfalván tanítottam. Abban az idôben nagyon összetartó volt a község lakossága. A néptanács elnöke, titkára igyekezett védeni a lakosságot a pártutasításoktól. Bár sok jómódú gazdálkodó volt, kulákká mégis csak két-három családot tudtak nyilvánítani, akik inkább földbirtokosoknak mondhatók, vagy cséplôgéppel is rendelkezô gazdák voltak. A rendeletek kicselezésében nagy szerepe volt Árpád bácsinak, az akkori tanácstitkárnak.
Ha viszont május 1. vagy egyéb proletárünnep jött, Árpád bácsi ugyancsak igyekezett kitenni magáért. A díszítésért mindig Nyárádgálfalva kapta a rajoni diplomát. Tovább »

Amikor melegszik,
ha azt mondjuk: tavasz,
sirályok jönnek,
varjak tűnnek el.
Így szól a szabály. Tovább »

elültetem
hátha nem érem meg
a halálát

Forrás: szerző FB-oldala

Nálam ilyenkor – november
s kora tavasz álmos
rácsai mögött – kalitkából szabadult madár,
ide-oda szálldos
a perc, szobából konyhába: Tovább »

Még mindig álmodom
az erdő-partot,
hol végre kinőhet
kunyhóm gerenda-lába,
mint fenyőtű alól a gombaszár-
hol reggelre
ablakig dagad a hó
és nem tapodja latyakká
az emberi szó. Tovább »

sáskák zöreje
takarja el a napot
iratok égnek Tovább »