Egy nyugatnémet pszichológus azt javasolja, hogy a közlekedés áldozatait az autóutakon temessék el. Minden valószínűség szerint nem gondolt hagyományos síremlékekre, mert a száguldó vezetők belerohannának és lankadatlan dőlhetnének a hantra, minta jó ötlet rossz megvalósításának megfagyott gyermekei.

A pszichológus által ajánlott sírokat nyilván a pálya síkján kell elképzelnünk: ez esetben a vezetők keresztről keresztre röpülhetnének. Nagyjából úgy közlekedhetnének, mint Huckleberry Finn atyja, aki a jelet cipőjébe vésette, hogy egyetlen lépésnél se mulassza el a megtapodását. Tovább »

GERGELY Tamás kérdezi FEHÉR Illést Zoran BOGNAR magyarul megjelenő könyvéről, az Új Emberről:

Rémlik, hogy az Új ember bemutatóját januárra jelezted, huszonharmadikán kérdem: volt vagy lesz bemutató, s ha igen, hol? Hiszen magyarra fordítottál egy szerb költőt…

     Nos: huszonharmadikán válaszolok.
     Ma tudtam meg, hogy Zoran Bognar kétnyelvű kötete: Novi čovek – Új ember a Parnasszus kiadóba holnap érkezik a nyomdából. Eleve nem bemutatóról volt szó, hanem a megjelenés időpontjáról.
     A bemutató más lapra tartozik. Egyszerre fordítottam Zoran Bognar Új emberét és Turczi István Ürességét. Mert mindkét szerző könyvkiadással is foglalkozik – az éteren keresztül összehoztam a két szerzőt. Közvetítésemmel megbeszélték: T. I. vállalja az Új ember, Z. B. pedig az Üresség kétnyelvű kiadását. Az Ürességről már beszégettünk (Káfé), az Új ember meg itt van – asztalunkon.
     Tervek: tavasszal Budapesten is, Szabadkán is, Belgrádban is közös bemutatókat tartunk. Tovább »

Zlatan Ibrahimović minden idők legjobb svéd futballistájának számít. Játszott majd’minden nagy európai klubban, egyesek Cristiano Ronaldohoz hasonlítják. Nagyobb a híre a világon, mind az ismert IKEÁnak. Ő a svéd. Björn Borg, ugye, már nem játszik, és különben is teniszezett, nem a bőrt rúgta.
Nos, vele történt meg pár héttel ezelőtt, hogy amikor csapata, a Milan otthon a Romával játszott, a Roma szurkolói énekelni kezdték a Cigány vagy című dalt. Tovább »

r o s k a d ó
az emberből a tartás
ha nincs benne elég kő
kimegy
még a mészkő is jó
valamire egy ideig Tovább »

Bajor Andor halálának évfordulójára

„Hiába, már egy sem olyan, mint Hofi” – gondolom olykor én magam is, és hallom gyakran másoktól. Pedig egy egész ország ment ki Hofi alól, egy egész kor futott ki alóla, s a maiak nem azért nem Hofik, mert nem elég tehetségesek, hanem azért, mert megszűnt a „mindenkinek ugyanaz a problémája”-jelenség. Tovább »

– akiknek minden út kikövezve –

Mosolyoghattok
fitymálva, vitézesen,
ez a szó enyém. Tovább »

lilán szikrázik
dalol a gyújtógyertya
a már divatjamúlt
neoncső alatt Tovább »

…Mint segédszerkesztőnek napi ingyen belépője van a színházba. Végre összeismerkedhet kora nagy színészeivel! A legnagyobbal, színészi eszményképével, Egressyvel meg éppenséggel testi-lelki jóbarátságba lép. Gondolhatni, mire használja.
Egressy nem azért olvasott és magolt be életében annyi szövegkönyvet, hogy ha teheti, ne dramatizáljon meg egy-egy jelenetet még emlékirataiban is. Jutalom-játékra készült, 1844 októberében. A jutalomjáték azt jelenti: a jövedelem a színészé, érdeke hát, hogy olyan darabban lépjen föl, amely megtölti a termet. Segédszerkesztő barátja érdeklődve kérdezte Egressytöl, milyen darabot választ. Íme, a dramatizált emlékirat:
Én: A szökött katonát.
Ő: Lehetetlen! Mit játszol benne?
Én: A szabót.
Ő: Lehetetlen! E szerint eldanolod azt is, hogy „Három alma meg egy fél” …?
Én: Természetesen. Danoltam én már operában is.
Ö: Mit gondolsz, hátha ugyanakkor én is föllépnék?
Én: Dicső lenne. Mit játszanál?
Ö: A jegyzőt. Ha sikerül: színész maradok.
Én: Hogyne sikerülne!
A próbák sikerültek is. Jön az előadás. Sándor elejétől végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen mozgott; csupán hangja volt kissé fakó, a sok dohányzástól. Hanem a végjelenetben …
A végjelenetet más tollából vesszük, Zilahy Károlyéból: „mentől tovább játszott, annál nagyobb zavarba jött, s végül” amikor a szerelmes párt be kellett mutatnia, azt mondta:
— Ez itt Gergely úrfi, a menyasszony.
A karzaton nevetés hallatszott. Erre kiigazította magát.
— Ez itt Julcsa kisasszony, a vőlegény.
Örökre lemondott a színpadról…
..,.A fiatalemberről egyre több szó esik, s Vahot, az üzletember rajta van, hogy minél több essék. Elébesiet a költő bolondériáinak; a betyáros hangulatok dalnokát a szüreti mulatságok magyar ruhájába öltözteti, annál is inkább, mert a honi ipar nagy jelszava is a levegőben van. A népdalszerűségbe szédült fiú a gyermekek angyali tetszelgésével hordja a kucsmát, a Csokonai-bekecset, a nyakbavető mentét és kezében a hatalmas csákányt. A pantallós, cilinderes közönség megáll a járdán (mert az eleven színházi kelléktár az úttesten rohan): egy hét múlva már a sváb tejesek is tudják, hogy der ist der Dichter, der Ungar, a Pesti Divatlaptól, aki csak részegen tud verselni, sőt attól retteg, hogy bor híján szomjan hal. (Baráti körben a költő néha, a jó hír kedvéért, megpróbálja a bort; sajnos, már a második pohártól fölfordul a gyomra. A ,,jó magyaros táp” helyett olajban sült csigát szeret vacsorázni, mert az a legolcsóbb étel.) A Pesti Divatlap révén ez a nem kis veszéllyel járó népszerűség országos lesz.) (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)

Tovább »

Lövétei Lázár László költő „riportversei” az erdélyiek munkaerő-vándorlásáról

Feketemunka – ez a címe Lövétei Lázár László legújabb, tavaly napvilágot látott verseskötetének, amely az 1990-ben Erdélyből Magyarországra indult hatalmas munkaerő-vándorlásnak állít emléket. A szerző a Krónikának elmondta, azért választotta ezt a témát, mert úgy érezte, még mindig nincs kibeszélve – főleg a vers nyelvén – rendesen ez a közös, erdélyi és anyaországi magyar történet.


– A Feketemunka című, legújabb verseskötetedért megkaptad az ősszel a kolozsvári Helikon folyóirat Kemény Zsigmond Irodalmi Díját, a legfrissebb díjad pedig a múlt vasárnap bejelentett magyarországi elismerés, a Baumgarten-emlékdíj. Miként értékeled az utóbbi elismerést?

– Bár a járványhelyzetre való tekintettel most csak a díjazottak listáját tették közzé, én természetesen nagyon örültem a hírnek. Érdekes kezdeményezésnek tartom a Baumgarten-díj felélesztését – aztán majd kiderül, hogy irodalomtörténetileg van-e, lesz-e szerepe-jelentősége, mondjuk, a Babits-féle Baumgarten-díjakkal összevetve. Tovább »

Ha korsó vagy, sose feledd:
kútra ne járj, hogy el ne törhess,
magadba friss buzgás helyett
poshadt ürességet lötyögtess
és ettől életed örök lesz,
bár csöpp értelme sem marad …
Ne tégy egy lépést sem, ha törtetsz –
s a csúcson találod magad! Tovább »

Malacka mesét olvas Kismalacnak. A nappaliban Vadmalac és a Komája hallják, hogy a Sárkánnyal harcolnak, adott pillanatban Kismalac diadalittas hangon kiált fel:
– Levágta!
Mármint hogy a vitéz levágta a Sárkány fejét.
Vadmalac és a Komája egymásra néznek.
– Levágtuk, ez történt – mondja a Koma. Nem kiált, majdhogynem suttogja.
Ugyanolyan halkan válaszol Vadmalac:
– Levágtuk az egyik fejét. Ám a Sárkánynak több feje van.
Hogy egymást erősítsék isten-isten koccintással felhajtanak egy pohárka szilvóriumot.

Forrás: lenolaj.hu

A havas, a rengeteg örökre megbabonázta mindazokat a természetkedvelőket, akik valamikor is meghódítani vélték, akik megmászták meredélyeit, csúcsait. Aki egyszer is gyalogosan megjárta a Madarasi Hargita ösvényeit, útjait, tanúsíthatja, hogy minduntalan vissza-vissza vágyik ide – fogalmazott Katona Ádám A Hargita dicséretében, melyet előszóként írt a Madarasi Menedékház 50. évfordulós füzetébe.

Felismerve, hogy a hegy mindenkinek mást jelent, és a vágyakozás oka sokféle lehet, így folytatta az udvarhelyi közíró:

Tovább »

Bözödi két epigrammája

A Sepsiszentgyörgyön élő neves régész-történész, Székely Zoltán 1995. április 3-án írt levelében megküldte Bözödi György dedikációját, amelyet a Székely bánja című könyvbe írt be. A bejegyzés Székely Zoltán lakásán történt.
„Jött, hogy meglátogasson engem és egy Székely Lajos nevezetű szentgyörgyi barátját, akivel együtt volt bezárva – írja Zoltán bátyánk. – Nagyon kellemesen töltöttük az időt, mivel engem is barátság fűzött mindkettőhöz.”

Íme az epigramma:

Ki mindig a sírját ástad másnak,
Ne haragudj, ha téged – ásnak.

Székely Zoltán barátomnak, Bözödi György. Sepsiszentgyörgy, 1956. június 29.

Tovább »

jöjjön a kávé ciklusa mer’ most elhagy az ihlet
rendre megírtam mind a gyerekkor szösszenet’it
bár felidézhetnék valamit még abból a korból
bár bizseregvén újra találnék szűz terepet

Budapest, 2022. I. 25.

Az ifjú Antaeus nem a földből merít új erőt: egy mellényzsebben hordható kis francia könyvből. Itt ismerkedik meg alaposan Béranger-val. Már eredetiben tudja olvasni.
Kitűnő mestertől tanulni nem nagy művészet; a jó elme az, amely a közepes lecke révén is emelkedik.
Béranger nem oly rossz példakép, amilyennek főleg magyar rajongója mellé állítva nálunk tartják… Arról persze, hogyan lesz jó költő az ember, egy szót sem tudott mondani az ifjúnak, az már megismerkedésük pillanatában összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a mesternél. Béranger is a néptől tanult, költői iskolába ő a külvárosi bistrókba járt, amelyekben akkor még a polgárság egy asztalnál ivott a munkásokkal… Ez az iskola annyiban népies, hogy ez is nevén nevezi a dolgokat. Béranger versei közül a fiatal költő először a bordalokat élvezi. Mi van még a kis kötetben? A régi jó királyok kigúnyolása úgy, lhogy azt az eleven királyok is magukra vehetik. Szembenállás a hatalommal, a népjogok dicsőítése. Van még benne vaskos kültelki humor, egy sereg cocu história, ínyenc elmélkedés, ez is vaskosan, hogy az ember szinte a böfögést is hallja; rengeteg mindenről van benne szó, még a kopaszságról is. Az ifjú előbb tapogatódzik, aztán megindul arra, amerre ízlése viszi, ahová magától is eljutott volna. A kis kötet érdeme csak az, hogy megmutatja, mi minden elfér a költészetben. És megerősíti a költőt, hogy eddig is helyes úton járt, hogy jó az, amit csinált….
Ahogy a szokvány-juhászok és betyárok egy-egy találó pillanat megvilágításában egyéniségek lesznek, úgy tisztul, magától értetődően a költő arca, úgy domborodik ki az ö egyénisége is. Az egyszerűség, ami eddig hajlam volt, egyszerre kiállás lesz, majdnem azt mondtuk: program.
Dunavecsén írja meg az albumköltészet, mintegy a maga mögött hagyott múlt mesterdarabját, a Füstbe-ment tervet…

Tovább »

Közöttünk élt Kolozsvárt; ala­csony, őszülő, idős férfi, az aka­démiai fiók hivatalnoka: Diósy Menyhért, Léda férjének unoka­öccse, Lédának magának is rokona. Benamy Sándor írta róla: „A New York kávéház veseasz­talánál vigasztaló volt látnom mindennapos vendégünket, Diósy Mennyust, Ady egykori minde­nesét, váltó-, adó-, utazási, kato­nasági, kórházi s minden egyéb ügyének intézőjét, akinél halkabb, szerényebb, áldozatosabb házi hí­vőt talán csak Goethe mondha­tott magáénak, Eckermannban. Mily kár is, hogy egyszerű, hét­köznapi dolgokról hosszú éveken át folytatott beszélgetéseiket Diósy nem jegyezte le, nem is mondta el senkinek. Mindannyian tudtuk pedig, hogy tele van emlékekkel…“ Tovább »

lógó pókháló
penészes falakon
hidegben remegő
dohos levegő Tovább »

lennék még gyermek
élektra-bábszínházat
néznék rendeznék Tovább »

Amilyen a város, olyan a koldusa. Sőt a bolondja is. A koldusokat elkergetik a templomok elől. Amikor a városból eltűnnek a koldusok, valószínűleg konszolidálódik. A hatalom. Van olyan város, amelyből a Paskália idejére kitiltják a koldusokat. Más városokban a koldusok szakszervezetbe tömörülnek, akárcsak az utcalányok, és a tanács csak asszisztál a helyek szétosztásánál. Ott, ahol a bürgermájszter azt nyilatkozza a sajtónak, hogy a (folyton buzeráló) városi tanácsosok egy bizonyos részét személyesen gyóntatná meg (Jézus feltámadása ürügyén), ott nemcsak szereptévesztés esete foroghat fenn, hanem bizonyára a tavaszi levegőbe szabadult virágpor bódító hatására is gyanakodhatunk. (A gammasugarak is hatnak a százszorszépekre.) Tovább »