Zengő patakvölgy, szirtes, katlanos,
szurdukja fentebb tisztásokra bomlik,
a kecske rajtuk kis csapást tapos –
Egy régi völgyhöz mily nagyon hasonlít. Tovább »

Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania: az erdőkön túli tartomány, lényegében egy földrajzi fogalom, melyet gazdag, hánytatott történelmi múltja és sokat szenvedett népe tölt meg emberi tartalommal. (…) Hol is lehetne szebb hazája a „székely” sónak? Erdélyország keleti részén, a Székelyföld Sóvidékén, a Görgényi-havasok lábánál, egyszer…, nagyon régen …, valaki sóra bukkant. Talán így is kezdődhetne a székely sóbányászat története… írja Horváth István bevezetésként A székely sóbányászat rövid története című könyvében. A szerző szavaival élve, hol máshol tündököljön éltető forrásként, hazánk megannyi kincse között, ha nem Erdélyben?

Tovább »

Olvasom, hogy az Egyesült Államok kórházaiban bizalmiakat alkalmaznak. Ezek beszélgetnek a betegekkel, és ha kell, vigasztalják őket.

Maga az ötlet valószínűleg plágium: hajdani orvosoktól származik. Sajnálatos, hogy Hippokratész nem jelentkezhet a bíróság előtt, prioritásának biztosításáért. Tovább »

agyunk elektrolízise
jóra és rosszra bontja mondjuk élektrát
zizeg az agykéreg
kicsapódik a kés
kicsapódik a kuporgás
az atyai sírnál

Budapest, 2022. I. 20.

O, temps, suspends ton vol!
(fr. Ó, idő, állítsd meg szárnyalásodat)
(Lamartine)

Amennyiben a könyvnek lelke van, hinnünk kell abban, hogy egy jó könyv „szellemi táplálékká” válik, az álom és a valóság közötti ünneppé. Négy évvel ezelőtt recenzáltam II. Veress Albert doktor úr Aschii de viata. Din amintirile unui psihiatru, Miercurea Ciuc, 2018.** című kötetét. írásom végén a következő javaslatot tettem a szerzőnek: „még hosszú évekig tevékenyke-dik majd – ezáltal is megtisztelve »a romániai Bálint-mozgalom első mérföldköveit*, és az a kéziratokból és könyvekből rakott »fészek« mágnesként fogja vonzani mindig újabb és újabb alkotások felé. S azt is hisszük, együtt az Ön olvasóival, hogy elkészül a beígért évfordulós ajándék, a következő emlékezések könyve”. Tovább »

Van egy hely, só-lepte,
fogant büszke talaja,
egy szoros, ami falt embert,
s emberek lábnyomát,
azt Parajd betakarta. Tovább »

Már jó néhány éve férjes asszony voltam, két gyermek anyja, amikor egy látogatás alkalmával édesanyám rászánta magát, hogy elmesélje az alábbi történetet. Hogy miért épp akkor? Talán szégyellte volna korábban egy tudatlan gyereklánynak megvallani saját kétbalkezességét, vagy csak egyszerűen nem akart „negatív példát” adni egy jövendőbeli feleségnek és gazdasszonynak. Lényeg, hogy amikor megkínáltam frissen sült almás pitémmel, kibukott belőle a vallomás. Tovább »

…Az ifjú költő gyanakodva tekint szét a /pozsonyi/ szalonokban. Nem a faragatlan vidékiek esetlenségével, ahogy barátai gondolják: a száműzettek gőgjével. Különös, hogy ő, az éhenkórász, szinte várja és sürgeti, hogy kidobják? A gyerekkor szépítő emléke megszépíti az elvesztett gazdagságot is. A hajdani polgárian jómódú fiút nem vezethetik oly magas helyre, ahol ne az jusson eszébe: ehhez is joga van, ezt is elvették tőle … Aki mindent elvesztett — a lehetőséget —, az a király trónját is bitorlásnak érzi… Tovább »

1
Apa azt mondta anyának,
be kell látnunk, hogy a
szerelem ereje hatalmas.
A szüleim nagy szavakat mondanak,
de közben félnek, és döntéseket
hoznak, mert azt hiszik, akkor
nem látom, hogy félnek. De elhatároztam,
hogy mindent érteni fogok, és akkor
nem tudnak átverni. Tovább »

Frank Wedekind azonos című drámája alapján a szövegkönyvet készítette: Szász Hanna és Ivanics Tamás

„Bizarr, átkosan buja színdarab, amely kibontja gyászos, mérgesen-édes illatú virágát.” (Kosztolányi Dezső)

Fiatalok. Tizenévesek. Tele vágyakkal, érzésekkel. Tapasztalni akarnak. Felfedezni. Megérteni a világot, amiben élnek. Rengeteg kérdésük van, de valamiért kevés a válasz. És ha van, az is inkább kitérő… Vagy gólyamese. Hazugság. Marad a kíváncsiság, a vívódás, az elfojtás, a zűrzavar. A tragédia. A felnőttek védeni akarnak, és néha mégis ártanak. Hogy van ez? Pedig a felnőttek azt szeretnék, hogy egy nap a gyerekeik is felnőjenek… Frank Wedekind 130 évvel ezelőtt írt drámája valahogy nem akar veszíteni az aktualitásából. Pedig mennyire jó lenne. Tovább »

Szívem
még emlékszik szerelmünkre,
szíved elfelejtette a nevem.

Cicázzunk !

Az alább látható 13 kilós ciculi Sztárij Oszkol lakója (a magyaroknak a helységnévről a Don-kanyar juthat eszébe: ott kellett volna a 2. hadseregünknek kiépítenie a ’hídfőállást’ Moszkvától délre, jó ötszáz kilométerre, Kurszk és Voronyezs között – helyette jött a totális vereség és pusztulás). Itt él a Minyin-család, papa-mama-két kislány – ők szerezték be a városi állatpiacon az aranyos kis fehér cicát, Kefírt (a nevet a kislányok adták).

A mindenevő cica elkezdett nőni – hamar lehagyta a kislányokat… Kiderült: nem házimacska; inkább egy eurázsiai hiúz (Lynx lynx), illetve – pontosabban – egy Main Coon volt a hófehérke. Képeket róla és gazdáiról az orosz Russia Beyond online-újság cikkében láthatni (nem tudtam őket onnan kiemelni…):

https://www.rbth.com/lifestyle/334660-meet-kefir-most-popular-maine-coon-cat-in-russia
Tovább »

Borcsa János: Világot benépesítõ mûvek (Kriterion)

Tovább »

Nem tudom, a magyarországi fiataloknak milyen olvasókönyvük volt, mi Erdélyben kívülről fújtuk Petőfinek A Tiszánál című versét. Az, hogy: „Ott, hol a kis Túr siet beléje” egész életre elraktározódott. Viszont eszembe sem jutott Brassóban – ahol születtem és nevelkedtem – azt remélni, hogy a „kis Túr”-t valaha is meglátom. Megtörtént mégis. Tovább »

Szoborcsoportok a zubogó
víz alatt – derékfájós, lumbágós
istenek. A gőz periszkópján át
látni, ahogy magukba borulnak,
reménykednek, tán imádkoznak is.
Tovább »

Elrohantam,
sárba rogytam,
jégre léptem,
visszatértem
csendreménybe,
szívfészkedbe, Tovább »

…Mi üldözte el Kecskemétről? A nyomor, amely mint tudjuk, magát csalfán mindig helyi jelenségnek tünteti föl, vagy a színészek közt mindenütt egyformán dúló ármány? Vagy a hálótárs Némethy föltevését kell elfogadnunk, aki szerint a Pestre szerződött Mimi de Caux kedvéért hagyta ott Kecskemétet, az egyetlen kedvéért, akit a színésznők között meg-meglátogatott? Késéssel érkezik Pestre, nemcsak azért, mert kocsira és útravalóra pénze most sincsen: gyaloglás közben erőt vesz rajta a betegség, napokig hentereg valami útszéli csárda vagy jobbágyház szalmazsúpján. Ki ápolta? Mivel tudta elérni, hogy egy fillér fizetség nélkül is akadt, aki most is elgondozta őt, a kezelhetetlent? Pesten Vörösmarty néhány forintot ad neki, szemérmesen borítékba zárva, ahogy már az érzékeny lelkű költőket díjazni szokás. Pozsonyba készül, de közben még lerándul Pápára.
Itt ismét Orlay fogadja, ezúttal is meglepődve. „Most is élénken emlékezetemben van az az ámulat, melybe véletlen megjelenésével éppen nálam levő néhány barátaimat ejtette. Különben is fakó ruhája az út porától el volt lepve, s oldalt kidűlt csizmáján kapcája kandikált ki, batyuját könnyen bírta, mert abban vajmi kevés volt. De azért derült arccal borult nyakunkba, összevissza csókolt, s oly vidoran tréfált megütközésünk fölött, mintha abban semmi rendkívüli nem lett volna, hogy ő oly véletlen, mondhatnám a kéményen át pottyant közénk. Mi a viszontlátás örömére egy üveg bort hozattunk, ami kevés jutott abból egyre, azt vele összekoccintva kiürítettük… Tovább »

zöld szemedben
rózsaszínű
mosoly
piros ajkadon
narancsszínű a szó Tovább »