Sziszifusz pánikban /Sisif disperat

Századok kínkeserve után, Sziszifusz feltaszítja
a sziklát a csúcsra, s minden oldalról rögzíti ott,
megtámasztva a hegyből
nyert kötőanyaggal; Tovább »

ha a kultúra életet menthetne
éket a halálnak a versekkel verne 
a romlás falai meghasadnának
lázrózsái sosem nőnének a mának
arcodon a pír az örömé lenne
szájad fejemre átkot nem küldene Tovább »

Emlékeim sok ezer négyzetkilométeres világában tűnik fel most a legenda. Erdélyben, Székelyföldön született. Köröttem máris jöhet a visszhang, hogy könnyű ám a székelynek Székelyföldön emlékeznie, ahogy a román szülöttnek is könnyű román földön. A hősöm a tanár, igazgató, Gyalu néven ismerik Udvarhelyszéken, az arca oly tiszta, mint Korondon ünnepek előtt egy nappal a házak kívül-belül.
Gyaluval nem voltam korondi tanár koromban sem barátságban, hiszen ő máshol nevelte a székely tanulókat székelynek, de a javából. Érdekelt hát, ki is volt ez a legendás figura? Tovább »

Vadmalac Komája aznap szokatlanul nyugtalan volt. Pontosabban: az egykor nyugodt természetű vadmalacnak szinte habzott a szája, amikor a kérdéseit feltette:
– Akkor mi most hol állunk? Itt állunk? – mondta és a helyre mutatott, amit csíkos zoknijában elfoglalt – hány négyzetcentiméter is egy vadmalac alapterülete? Majd odébb fordult, és azt kérdezte:
– Vagy itt állunk? Kinek a pártján? Kire szavazunk?
Hát ezt nehéz volt megválaszolnia Vadmalacnak, hiszen maga sem volt biztos a dolgában, de egyet azért tudott. Odaállt a Komája mellé, s a padlóra mtatott:
– Ez itt a mi kunyhónk, itt nem kell szavazni. Itt elég, ha egy barackot nyomsz Kismalac feje búbjára. Értettük?

Forrás: ujnepszabadsag,com

Hajón jönnek, vonaton, gyalog,
mintha fűzöld lenne minden kikötõ,
mennydörgésben az üzenet,
romlott életek savanykás íze,
újonnan csomagolt penészes dilemmák
világ végén, tölgyfaasztal sarkán. Tovább »

HOVÁ VISZIK?

Cséplés közben történt az a nem ritka esemény, hogy a gépnek valamelyik része ismét eltörött. Be kellett húzatni a műhelybe kijavítani. Mihály bácsi elébe fogatott négy pár ökröt, azzal nagy kényelmesen elindultak, ő meg a menet mögött lépdelt. Az egyik táblán, amely mellett elhaladtak, éppen szántás folyt. Egy béreslegény odakiáltott az eke mellől:
— Gazduram, hova viszik a gépet?
Mihály bácsi köpött egy hegyeset, aztán félvállról visszaszólt:
— Visszük röngönyözni!

Színházi Élet, 1938/35. szám Tovább »

Óvoda utáni, iskola előtti utolsó vakációmban – erdélyi kisváros, por, szürkeség, de mégis: felfedezni való világ – megharapott egy kutya. Nem emlékszem, hogyan történt, nyoma nem maradt. Arról viszont szó sem lehetett, hogy ne vigyenek orvoshoz vele.

Az orvosra sem emlékszem, azt azonban hamar megtudtam, hogy ha a kutya veszett volt, akkor injekció nélkül meghalok, és ezt a gondolatot már akkor sem szerettem.

Ott helyben be is kaptam egyet, sőt, mintha egyenesen kettőt, bőr alá, a hasamba. Megdagadt a helye, olyan volt, mint a kicsinyeit szoptató otthoni szukánk csöcse, és – erre ma is világosan emlékszem – iszonyúan fájt. Tovább »

Huszonötödik rész, amikor eljön a várva várt nap, az a felejthetetlen Augusztus 23.

Három kézen kellett átmenjen minden bútordarab.Közben száradni hagyták. Akik jobban értették a pulitírozást, azok a harmadkéznél voltak, de azután jött még a finiszázs. Ugy látszik, ez a serlag nagyon mérges, mert egy kis tejet is adtak. A madárpiszok (valami kínai madár) összekeverve szesszel és még ki tudja mivel, elég veszedelmes.
300 fogoly dolgozott, minden délután néhány garnitúra bútort hoztak ki a raktár elé, ahonnan vitték eladásra. A gépeknél is foglyok voltak, egyesek már mesteri fokra emelték a munkájukat. Ez volt a börtönélet legboldogabb korszaka, mert egyszer egy héten már paradicsomos makarónit is kaptunk, azt gondoltuk, hogy ez a világ legjobb étele. Tovább »

Jakab úr házában az ezredforduló után
egy kihelyezett tanító fát vágott

időnként

némi apróért szétszedett összerakott órákat
mánustól mánusig költöztette méregette
s rakta rakta közben a tüzet Tovább »

Mednyánszky László: Végtelen, 1900-as évek első fele https://artmargok.wordpress.com

Az egész világ fél, szorong;
állapot már, s úgy rám borong
naponta és éjjelente,
mint Mednyánszky végtelenje. Tovább »

mioritikus őszi fergeteg
az utcát oltásellenes szlogenek
lepik el
a must duruzsol
készül a bor
s csecsemőknek a halotti tor Tovább »

Fórumbeszélgetést szervezett az elmúlt hét végén Csíkszereda önkormányzata Barabási Albert‒László karcfalvi születésű világhírű hálózatkutatóval. A jelenleg Bostonban élő és dolgozó kutató elmondta, hogy már a kezdetektől nyakig benne voltak a koronavírus-ügyben, ugyanis intézetükben dolgozik Alessandro Vespignani fizikus ‒ szerzője a Jóslás algoritmusa című könyvnek ‒, aki a hálózatelmélet eszközeivel 2001 óta jósol különböző vírusok terjedéséről. Péter Ágnes beszámolója.

Tovább »

Duhaj Ady Endre, mindig légy a társam,
országdúlásban, világáradásban,
örök sunnyogásban, magányszabadságban
te légy az én társam. Tovább »

szétszórta dühét
az átok
elpusztítja
a világot Tovább »

(gyermekeimnek)

Már most készítem koordinátáimat,
mettől meddig terjednek a látszatok
és hol kezdődnek a zárak,
melyek mögött már csak a vér
s a gondolat mélytengeri áramai üzemelnek. Tovább »

(1) FINNORSZÁGI SVÉD FÖLJEGYZÉS
FINLANDSSVENSK ANTECKNING

Szülőtájainkra úgy tekintenek,
mint ajtó nélküli,
átjáró házra. Anyanyelvünk
lassan a szótárakban
talál csak menedéket. Tovább »

A szerző rajza

Ködben az álmok elmosódnak
szétválnak amik összetartoznak
játék lesz minden hullám-sarokban

Forrás: szerző FB-oldala

Félelem / Temere

Még mindig nagyon félek
Igaz, hogy csak saját magamatól
szünet nélkül, de félek

*

încă mă tem foarte tare
e adevărat că numai de mine însumi,
însă fără încetare
Tovább »

Amikor születtem, minden rendben volt:
az volt, ami lett,
a főszínek is mindig ugyanazok maradtak. Tovább »

A Koma a fejéhez kapott, mintha mutatni akarná, amit mond, mondani viszont egyelőre ennyit tudott:
– A Hegy…
Vadmalac sejteni vélte, mit akar a Koma közölni vele, nem először volt ez téma kettejük között:
– A Hegy bennünk van, nekünk kell megmásznunk, egyénileg.
A Koma intette, hogy ezt ő mind jól tudja, most valami újat akar:
– Nem hagy mászni, csúszom le róla.
”Hm. Ez néha velem is megtörténik” – gondolta Vadmalac, Komájától pedig ezt kérdezte:
– Merrefele nézel, miközben csúszol? A lejtő felé? Vagy a csúcs felé, vagyis előre?

Forrás: Lenolaj.hu