Én azt hiszem, mégiscsak találkoznék
veled.
Valamikor azt hittem, lehet legalább
beszélgetni, de mára már a hajthatatlanok
eszik a gulyást, amibe beleköptek.
Mások meg gerinc és szív összefüggéseire
esküsznek, mintha anatómia órán
lennénk. Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
B. Gy. : [A következő interjú-alany Zsombori Vilmos, a Hargita megyei tanács alelnöke, majd elnöke, aki lelkesülten, hévvel beszél néhány tagot számláló hallgatósága előtt (ezek mi vagyunk!) a megyei önkormányzati munkában Mátyással együtt eltöltött 8 év (: 1996- 2004 közötti két képviselői ciklus) tapasztalatairól, megvalósításairól (kudarcairól is!). Magnónk nincs, így csupán tematikailag utalhatok a beszéd főbb pontjaira, de a beszédtárs megígéri, hogy írásban is kifejti majd az elhangzottakat.]
Tovább »
Kilencedik rész meg nem gyújtott cigeratttáról, le nem kaszált fűről, kézben tartott újságról, avagy a felnagyítások természetrajzáról és az összeesküvések romantikájáról.
Azt most részletesen nem lehet kifejteni, de minden személynek nagy doszára volt. Én, mint olyan ember, aki a háborúban részt vettem és mint partizán már ankét alatt voltam, nevetségesnek találtam az egészet, sőt arra gondoltam, hogy a közönség is felismeri, hogy itt egy ártatlan vádról van szó. Nagyon érzett a politikai pereknek kirakatba készült formája. Tiszta beszélgetésre volt alapozva, ha volt egy kis alapja. Mindig beszélnek az emberek, ha majd így lenne, ha úgy lenne. . . stb. Tovább »
Ieri în Paris se furișase Toamna,
Pe Saint Michel se strecura la vale,
În caniculă, pe sub frunziș tăcut
Și m-a-ntâlnit în cale. Tovább »
APA ÉS FIÚ
— Haszontalan kölyök! Tudod, hogy Washington a te korodban az iskola legjobb tanulója volt?!
— És te tudod, papa, hogy a te korodban már az Egyesült Államok elnöke volt?
Színházi Élet, 1938/23. szám Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Kisebb vagy,
mint a hét törpe bármelyike.
Eszed közel a földhöz,
égterítővel leterítve,
Megjósolták,
mert a legnagyobbnak lettél teremtve,
önmagad által leszel majd
eltemetve.
Bözöd, 2021. október 22.
Átengedtem neked a konyhát,
a poharak, tányérok birodalmát,
a muskátlik és szúnyogűzők földjét,
a délutáni aranyfolyó ragyogását Tovább »
a félelemnek
ezer arca van
egyik szemedben
ül pillád alatt Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
Barta Gábor: (az 1996- 2004 periódusban – Mátyás képviselői mandátumával egyidőben – volt Kászon község polgármestere. Az előre megbeszélt találkozóra a kászonaltízi otthonában kerül sor, beteg ember, kopogásunkra az ágyról kel fel, rátekintésre is szenvedő ember benyomását kelti. Élénk szemű felesége kávéval, cukros és sós süteménnyel kedveskedik).
„Két ciklust csináltunk Matyival együtt végig, a beiktatásomra 1996 július 3-án került sor, ezen jelen volt Comşa Sándor, megyei főjegyző, Kolumbán Gábor megyei polgármester és Gergely Mátyás. 1996 augusztusában léptem munkába, mostoha körülményeket örököltem elődeimtől a községben, amelyeket sürgősen orvosolni kellett. A három kultúrotthon épületébe csorgott be az esővíz, az altízinek nem volt kerítése sem, az infrastruktúra: községi utak, villany-, telefonhálózat, stb. lerobbant állapotban… Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Te magasabb vagy mint a hegy,
mert magad alá gyűrheted,
magasabb vagy, mint a paripa, Tovább »
Nyolcadik rész, lapok egy kirakatper krónikájából, vádosztó védőügyvédekkel, állig felfegyverzett őrökkel és terembe rendelt munkásosztállyal
A nagy politikai börtönök ezek voltak: Zsilava az elosztó, Râmnicul Sărat a méltóságok börtöne, Máramaros szintén, Galac a volt politikai foglyoké és pártoké, Botoşani is. Piteşti a szökevényeké, Enyed a volt légionároké. Szamosújvár pedig mindenféle lázadóé, Periprava és Salcia a nagy munkatelepek. Ide csak 10 évnél rövidebbre itéltek jöttek. A régi rendőröké Fogaras volt. Így a rabok tudták, már a politikai előéletük után, hogy általában ki hol van.
A legveszélyesebb börtön Zsilava volt, mert vizes. Minden börtönnek meg volt a maga büntető cellája, izoláre volt a neve, 3, 7, 14, 21 nap volt a büntetés ideje, de utóbbit miniszteri engedéllyel adták, az halálos volt.
A tárgyalásig bevittek a temesvári közügyi börtönbe, itt már félig-meddig szabadnak éreztük magunkat. A nagy börtön egyik szárnyában voltunk elhelyezve. A kályhacsöveket kivettük és ott beszélgettünk, nagy vigyázattal, hogy meg ne fogjanak. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Mint krimifilmekben a nyomozók,
ki-be huzigálok száz fiókot
fejemben, szívemben: motívumot
keresek: levelet, borítékot,
könyvet, drogot, fegyvert, cikket, címet –
sehol semmi, néhány rémült rímet
találok csupán; íme, itt vannak,
cipzárszemei e vers-tasaknak.
A vers lezárva, nincs mit tenni,
még a légynek sem árt a semmi…
2021. 10. 02.
MÓRICKA
Mórickát otthon megkérdi a papája :
— A tanító nem vette észre, hogy segítettem neked a dolgozat megírásában?
— Nem tudom.
— Mégis, mit mondott?
— Azt, hogy napról napra butább leszek.
Színházi Élet, 1938/15 Tovább »
Édesanyámnak
Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között. Tovább »
Régen írtam neked verset.
Amióta minden percet
veled töltök, még ha távol
vagyunk is éppen egymástól, Tovább »
Az Ingyom-bingyom irodalmi portálra kattintva szokatlan hirdetésre bukkantam. Bocsánat, hogy tetszik mondani? Nem ismerik az Ingyom-bingyom irodalmi portált? Lehetetlen, hiszen ez Magyarország egyik legszínvonalasabb weboldala. Itt, kérem, minden amatőr tollforgató profi (értsd: profi színvonalú, de nem hivatásszerűen alkotó irodalmár). Egyedül a hivatásosak tagadják. Hiába, az irigység… Vagy tévednék? Még jó, hogy az amatőrök sem rejtik véka alá a véleményüket, akik szerint viszont a profik pancserek. Hogy kettőjük közül kinek van igaza? Hm! Hátha éppen ebből a pályázatból derül ki. Tovább »
Hetedik rész, amelyben hosszú névsor tanúsítja, hogyan kerültek egyazon perbe gazdálkodók és földbirtokosok, arisztokraták és hivatalnokok, papok és szerzetesek.
1958 márciusában egy reggel megnyíltak a belügyi cellák ajtai és elérkezett az a pillanat, mikor megtörtént az első találkozás.
Ahol egyszer Szoboszlai eljárt, ott mindenki belekerült a perbe, egy része mint szenvedő, a másik része mint tanú.
Csak megijedtem, szólni nem tudtam, amikor megláttam a majdnem két méteres Bethlen grófot, aki pontosan Hátszegről volt, és soha nem is beszéltünk politikáról, még másról sem, mert ezek a régi társadalom református tagjai külön csoportot alkottak a kisvárosban. Szoboszlainak kebelbarátja volt Huszár báró Régen mellől, de most Aradon lakott és így ketten meglátogatták Bethlen Farkast, ez elég volt, hogy őt is életfogytiglan itéljék. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
„A formai tökély nagy érték, de tudjuk,
nem az teszi a verset.”, írta nemrég
egyik internetlakó Barátom,
aki értékfigyelő pókként csap le
a hálójába repülő színtelen
vérű versekre, mondatokra. Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
G. M. : Fentebb már szóltunk róla: Rákosi Zoltán volt igazgatóm jelentőségét, mind a vállalat, mind pedig a magam sorsa alakulásában kivételes fontosságúnak tartom. Sokat tanultam tőle. A feladatokat emberekre leosztotta, annak megvalósítását napra, órára lebontva megkövetelte és számonkérte („Jó a bizalom, de mégjobb az ellenőrzés!”). A jól elvégzett munkát értékelte és jutalmazta (prémiumok!). Oroszlánrésze van abban, hogy igazgatása alatt a vállalat „a megye és természetesen a szakág egyik meghatározó gépgyártó vállalkozásává nőtte ki magát.” (Rákosi Zoltán: I. m. 12. l.) Ami talán az egyik legfőbb érdeme, azt néhai Zöld Lajos újságíró a gyergyószárhegyi Lázár-kastély lovagtermében tartott búcsútalálkozón a következőképpen fogalmazta meg: „Nem emlékszem arra, hogy ez a munkaközösség az elmúlt húsz év alatt ne vitt volna haza egész fizetést, amikor mások 50- 60 százalékkal mentek haza.” (Rákosi Zoltán: I. m. 13. l.)
Megemlíthetem azt, hogy – szerényebb keretek közepett – jelenleg magam is ugyanúgy próbálok eljárni a Precízia személyzetének leosztott feladatok tekintetében. Már az I. P. I. C. C. F. idejében rájöttem arra, hogy ha egy vezető csak általánosságban ad ki a beosztottaknak feladatokat, és nem személyekre leosztva, annak „nem sok gyümölcse van”.
A sikerekhez az vezette, hogy érezte magában: több mint a bukaresti politikai „perc-emberkék”, a háta mögött tudta prédikátor, szabadságharcos felmenői sorát,az iskolaalapító tanítókat, tanárokat… Tovább »
felszáll a füst az égre
elvegyül a színében
minden csupa-csupa szürke
a macska is miközben
rátelepszik a küszöbre Tovább »
Pusztai Péter rajza
