(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)


B. Gy. : Részletesen ecsetelted a munkábaállásod körülményeit, munkádat, szakmai sikereidet, előrehaladásodat a szakmai ranglistán, de fukarkodsz a „civil” életed részleteivel, nem árulsz el semmit arról például, hogy hol laktál ezalatt.

G. N. : Minthogy a szakképesítésem után az I.R.M.C. vállalatnál állandó munkahelyet biztosítottak a számomra, a városban albérleti lakást kellett keresni. Sok utánajárás után végül Zsögödön béreltünk egy lakást Péter Jóska barátommal, akit ugyanaz a vállalat alkalmazott, mint engem. Néhány hónap múlva tudomásomra jutott, hogy a cégünk fizeti az ingázás költségeit, így újra visszaköltözhettem a szülőfalumba, Kászonújfaluba, és támogathattam az idősödő nagyanyám és két kisebb húgom életét. Tovább »

56-ban forradalom volt
talán 89-ben is erre emlékeztünk
milyen érdekes mindkettőnek
prímszám az összege Tovább »

November harmadika, a fegyverszünet napja. Reggel azt a parancsot kaptam, hogy a harcállásponton lévő tisztek egy részét szállítsam haza, terítsem le őket a városban, menjek be a laktanyába Lőrincre, javíttassam meg a kocsimat (az egyik kardánkeresztem vészes állapotban volt), és másnap reggel szedjem fel a tiszteket és szállítsam vissza őket. Így is történt, részben. A reggeli „leterítést” zavartalanul végrehajtottam. A laktanya szerelőműhelyében elvégeztük a javítást, és késő este feküdtem le. Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)


B. Gy. : Beszélj a szakiskola elvégzése utáni munkábaállásodról, időben az következik.

G. M. : Az 1970/ 1971-es tanév végeztével a 60 tanuló jelentős része sikeresen elvégezte a géplakatosi szakot (a felvételin a válogatás – úgy látszik – csak jelentett valamit!). Minket, csíkiakat az akkori csíkszeredai IRMC gyárba osztottak be, és 1971. aug. 1-jével kellett munkába állni. Meg is jelentünk mind, dátumra pontosan, és Bőjte Imre, az akkori fémiparos mester fogadott minket, és miután szemügyre vett, szétosztott a különböző munkacsoportokhoz., így kerültem én a „mérleges” csoportba (akkor még lila gőzöm se volt arról, hogy mivel is kell ott foglalkozni, mit is fogunk mi „mérni” valójában). Soha se szerettem én a rejtélyes dolgokat, így fel is tettem a mesternek a kérdést, ám a válaszától nem lettem okosabb:
– Majd meglátod, fiam! Tovább »

A VILÁGSIKERRŐL NEM KÉSETT LE…

A mindig késlekedő Gaál Franciska színésznőről írja Emőd Tamás:
– Mentünk át a régi Lipót-körúton (akkor, 1932-ben még úgy hívták), elgondolkozva jött velünk a színház felé. Egyszerre felnézett, méla szemmel, ijedt angyalarccal: — Találják ki, mit fognak mondani, ha egyszer odakint fognak állni a koporsómnál, a nyitott sír előtt?
– Na mit?
– Azt, hogy »Szegény, innen is lekésett!«… Tovább »

Harmadik ének

Másnap ismét nyílt a fridzsider,
kijött Rudi – aki mer, az nyer!
Elugrándozott a sarokig,
hogy mondjon valami Gavroche-it. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

Tovább »

Mikor fejére áll az időszámítás,
lázgörbéd kisimul egy selyemlepedőn
és felére fogynak az ujjaid,
lehet, valaki lehúzza a jegygyűrűdet,
nehogy elveszítsd odalent,
a rád parancsolt sötétben. Tovább »

az üvegtetem gyásza
csak szilánkjaiban hasonlít
a tükörtetem gyászához
mert míg az üvegtetem
érdektelen maradványai
gunyoros-pajkosan
szétrebbentik a közelben
labdázó gyerekcsapatot – Tovább »

Október 24-én napfényes reggelre ébredtünk. A laktanyában csak az ezredtörzs állomásozott. Az állomány többi része a telepített ütegeknél és a harcállásponton tartózkodott. Dunavarsányban, Dunaharasztin, Tökölön, Halásztelken, Törökbálinton, Érden és Diósdon, valamint a harcállásponton Királyerdőben, az ott lévő ütegtől függetlenül. Az ezred tisztikara a közlekedés teljes leállása miatt csak kis részben tudta elfoglalni állomáshelyét mind a törzslaktanyában, mind a harcállásponton. Legfeljebb gyalogosan azok, akik állomáshelyük közelében laktak. E napon a törzslaktanyában az ügyeleti szolgálatot az ezred vegyvédelmi tisztje (hadnagyi rangban) vette át, aki a közeli szolgálati lakótelepen lakott. Tovább »

A barátnőmhöz mentem a belvárosba, akit a sikertelen egyetemi felvételim búját feledtető nyáron ismertem meg Budapesten a Nefelejcs és a szomszédos utcák bérházainak fiataljaiból verbuválódott bandában. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

Tovább »

A JÓSÁGOS LEGÉNY

Ment a derék parasztlegény fütyörészve az országúton. Hát egyszerre csak szembejön vele egy ősz öreg, töpörödött vénember, keservesen nyögdécselve, jókora kapával a vállán!
— Aggyisten, hová, öregapám?
— Fogaggyisten, édes fiam, meszesgödröt kell ásni a munkásoknak.
A legény megállt.
— Nehéz munka az magának, bácsi, fagyos a föld nagyon. Adja ide azt a kapát, megásom maga helyett.
Fogta a kapát, oszt’ megásta a gödröt csupa jóságból. Az utolsó kapavágásnál megcsúszott. és beleesett. Kezét-lábát törte, meg is tanulta egy életre, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Karinthy Frigyes

Színházi Élet, 1938/07

ÚJGAZDAGÉK A KÉPTÁRBAN

Újgazdagék a képtárban sétálgatnak. Újgazdagné egyszerre megáll Rafael »Zsuzsanna és a vének« című képe előtt:
— Nézd, ezt a szemérmetlen perszónát! Nem szégyenli magát meztelenül ideállni.
— De kérlek — mondja a férj —, ez a leghíresebb és legdrágább festőtől, Rafaeltől való.
— Én nem a festőről beszélek, hanem a nőről. Legalább egy fésülőköpenyt vehetett volna!
— Biztosan nem volt pénze ruhára!
— Látod? — mondja diadalmasan Újgazdagné. — Ruhára nincsen pénze, de a legdrágább festővel festeti le magát!

Színházi Élet, 1938/07

A PÉK ÉS A VÁSOTT GYEREK

Meleg volt nagyon, a kemence előtt dolgozó félmeztelen péksegéd kinyitotta a sütöde pinceablakát, aztán visszament a kemencéhez.
Egy vásott suszterinas megállt az ablaknál, és csúfolni kezdte a péket. Az rá se hederített, mire a gyerek vérszemet kapva, felszedett néhány kavicsot, és dobálni kezdte a segédet. Az egyik kavics fültövön találta, mire a pék olyan méregbe jött, hogy elvesztve a fejét, a lapátról éppen kezébe forduló hatalmas rozscipót felkapta, s úgy hozzávágta a gyerekhez, hogy az menten szörnyethalt. A törvényszék előtt a pék ügyvédje egyebek közt azzal mentegette védencét, hogy a kegyes mondás is úgy tanítja: aki téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel.

Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1938/07

ZILAHY SZERÉNY HAJLÉKA

Budapesten is kezdenek divatba jönni a kis üdvözlőkártyák.
Zilahy Lajos is szétküldött egy sereg »B. U. E. K.«-lapot. Írt többek között egyik olasz barátjának. A lapon meghívta az olaszt Budapestre, megírta neki, hogy feltétlenül lakjék majd nála, az ő szerény hajlékában, ha eljön. Az olasz most válaszolt. Köszöni Zilahy meghívását, ő is szívesen látja Rómában az írót, bár neki, sajnos, csak ilyen egyszerű kis villácskája van, amilyen a képen látható, nem pedig olyan pazar palotája, mint Zilahynak.
Magyarázat: Zilahy a parlament képét küldte az olasznak, aki azt gondolta, hogy a parlament Zilahy »szerény hajléka«.

Színházi Élet, 1938/07

Kapatosan hányszor, de hányszor
léptük át a határt és szöktünk nyugatra,
kapatosan megteltek röplapokkal
a nadrágzsebek sőt, a Hajnal negyedben
ukk-mukk-fukk összeütöttünk egy jó ötvenhatot
és elzavartuk a zsarnokot. Tovább »

Életképek (Részletek egy mozgalmas életből 1933-tól) című könyvében Perge Feri barátom a sokat tapasztalt hegymászó alaposságával emlékezik az életében vele történtekről. Nem csoda, hiszen jó időn át a magyar hegymászás meghatározó alakja volt, aki a hatvanas évektől kezdve a Királykő, a Mont Blanc, a Matterhorn, majd a Kilimandzsáró megmászása után 1980-ban a Pamír hegység 7105 m magas Korzsenyevszkaja-csúcsára is feljutott, és elérte a legnagyobb eredményt, amit a magyar hegymászás akkori viszonyai lehetővé tettek.  (Szándékunkban áll a közeljövőben néhány emlékezetes túrabeszámolója révén ismertetni hegymászó élményeit is. – Káfé Főnix)
Budapest világháborús ostromát 12 éves kissrácként, az 1956-os forradalmat jóérzésű sorkatonaként élte át. Az utóbbiról szól önéletírásának alábbi részlete, amit özvegyének beleegyezésével több részletben közlünk. (Hegedűs Zsolt, Stockholm)
Tovább »

Nárciszok / “Daffodils”

A várostól messze jártam,
mint a felhő völgy s hegy felett,
mikor hirtelen megláttam
az arany nárciszsereget
a tóparton, a fák között
táncoltak vígan szerfölött. Tovább »

2001 tavaszán (az olvasás éve), az indulásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő kolozsvári Korunk folyóirat körkérdést intézett több mint száz költőhöz, irodalomtörténészhez, irodalomkritikushoz, hogy nevezzék meg a XX. század tíz legszebb magyar versét. Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

G. M. : Jóval későbbi történet: haladok el a kocsival Bartha Antal, volt néptanácselnök portája előtt, látom, hogy kinn van, megállok a kocsival, kiszállok, lekezelek vele, és üdvözlöm, mint rég nem látott falumbelit. Amint visszafelé lépegetek hallom, hogy az idős falusi ember hangosan zokog. Olyan esemény ez, amire nem lehet, mit mondani.
A gyermekvallatást elkövető személyek közül azonban nem mindenki bizonyult ennyire megbánónak. Amikor katonaszolgált legényként Darvas András (Burszán), volt adóvégrehajtóval összehozott a sors, és megkérdeztem tőle, elégedett-e a nevelése eredményével, azt válaszolta:
– Fiam, arra a nevelésre szükséged volt, nem így gondolod? Ezzel a magam részéről lezártnak tekintettem az ügyet. Kutyából nem lesz szalonna! Tovább »

A Maros Megyei Múzeum és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal két világháború közötti erdélyi festészetről szóló kiállítását Oniga Erika művészettörténész mutatja be az Erdélyi Magyar Televízióban. Kisfilm az Erdélyi Művészet c. folyóirat honlapján.

https://www.youtube.com/watch?v=Fl6Js8rXUmQ

Első ének

Túró Rudi egy nap arra ébredt,
jobb, ha eszel, mint, ha esznek téged,
fellázadt tehát a fridzsiderben,
hinni mert és kezdett a sikerben. Tovább »

Nem is tudom, hogy szabad-e ilyen pandémiás időszakban Stephen Kinget olvasni, vagy olyan játékfilmeket nézni, amelyek a regényeiből készültek. Mert King olyan, hogy megelőlegezi a bajokat, a katasztrófákat. Művei gyakran a nem túl távoli jövőben zajlanak. A fantasy nagymestere azonban – most a horrorisztikus beütésekkel ne foglalkozzunk – komoly szépírói erényekkel is rendelkezik. Van irodalmi értéke a munkáinak, s miközben szórakoztat, gondolkodásra is késztet. Tovább »