“Mintha megszabadultam volna valamiféle súlytól…”
Azt hiszem, Petrozsényi Nagy Pál neve nem ismeretlen a Kéfé főnix olvasói számára, ugyanis elbeszélései, novellái évek óta jelen vannak a weblap hasábjain, sőt terjedelmes önéletírása (Én, Petrozsényi Nagy Pál) itt került olvasóközelbe, mielőtt megjelent volna a MEK “polcán”. Előrehaladott kora ellenére szelleme friss, alkotói kedve nem hagyta cserbe s a jelek szerint még mindig van mondanivalója olvasói számára, ugyanis a napokban jelent meg a MEK-ban Az égig érő hegy című novelláskönyve és ugyanitt vár közlésre önéletírása második kötete is. Ez utóbbi igazán örvendetes események apropóján jegyeztem le alábbi virtuális beszélgetésünket:
- Idén töltötted nyolcvanegyedik évedet. Olyan kor ez, amikor az ember már kezd visszapillantgatni megtett életútjára: mit és mennyit vitt véghez abból, amit az út kezdetén – valamikor a gyermek- és serdülőkor mezsgyéjén – megálmodott. Vérbeli íróhoz méltóan úgy gondoltad, hogy visszapillantó tükröd képeit szavakba öntöd. Magyarán: nekifogtál önéletrajzi műved folytatásának… Miért tartod fontosnak egy rég letűnt kor és a benne megélt jó-rossz tapasztalatok megosztását a jövő olvasójával?
Tovább »
Pinocchio, ahogy sose láttuk. Életben. Molnár István Pinocchioja nem tudja, hogy életben van-e, nem tudja, hogy életben lenni mit jelent. Ezt gondolja:
„Le kell írnunk mindent.
Kiszámítani. Kalkulálni. Gondolkozni.
Időnként sírni.
Meghalni. Feltámadni.
És így tovább.
Ez eltart egy ideig.”
(Megfigyelések)
De ha leírunk mindent, attól emberré válunk-e? Szabad-e meghalni egy fából faragott léleknek és ha meghalt, szabad-e harmadnapon feltámadni? Meddig kell várni, hogy bekövetkezzen a csoda: a furcsa érzés Pinocchio testében, mikor az öreg fa majdnem megreped. Amikor az örökké tartó várakozás majdnem fáj.
Radikális újra-értelmezések korát éljük. A Pinocchio újra-értelmezések egymásra licitálnak. Kiemelkedik közülük a trieszti Pietro Spirito és Nadia Zorzin minden képzeletet felülmúló képregénye. Ebben nem a szokványos Pinocchio-történet játszódik újra.
Tovább »
Fából van minden.
Nincsen Isten.
Fából van minden.
Kegyelem sincsen.
Molnár István fotója
Kinyitom a szemem és elvakít a világ.
Minden érthetetlen.
„Pinocchio!” kiált rám valaki. „Hát te élsz?!”
Élek?
„Élsz!”
Élek, gondolom.
„Élsz!”
Élek. Úgy látszik. Csak tudnám, hogy az mit jelent.
Talán azt, hogy nem értek semmit.
Élek.
„Pinocchio! Pinocchio! Élsz!” Tovább »
Irtózik tőle, mint papagáj a mássalhangzó-torlódástól. (B.D.)
Serbán Attila (Beregszász, 1976. augusztus 6.) középiskolásként Beregszászban Máté Péter-emlékestet szervezett, az Ungvári Művészeti Főiskola táncpedagógus-koreográfus szakon 1995-ben diplomázott. Táncolt az Ukrán-Kárpátmelléki Fegyveres erők Népi Együttesében is. Debrecenben kezdődött színházi pályafutása, majd a Rock és Musical Színházhoz került. A Theater an der Wien időszaka után a Madách Színház oszlopos művésze. Párja Munkácsi Kata, egy kislányuk van. Számos cd-anyag, koncert, televíziós produkció közreműködője, a közelmúlt egyik legfoglalkoztatottabb előadóművésze. 2023. június 24-én az első Brassói Zenei Kavalkád keretén belül, a Musical Gálán Szinetár Dóra, Mahó Andrea, Kocsis Dénes és Serbán Attila csodálatos estéjét tekinthettük meg. Az előadás előtt sikerült elbeszélgetni Serbán Attilával.
Bencze Mihály: Bevezetőként megkérdezem, milyen érzés volt Brassóba jönni? Ez az első utad Erdélyben?
Tovább »
Kész.Nem írok többé naplót!
Vagy csak valamiket egészen röviden,
tárgyilagosan, mondjuk, hogy
“Ma A.B.-nek kölcsön adtam száz lejt”, vagy
“X.Y., a szomszédom meghalt,
de nem megyek el a temetésére.”
Mi a fenének kellene folyton filózni,
mikor már minden okosat megírtak,
körbeforgatták, megvilágították minden szögből a tutit, Tovább »
Minden nap végig megyek a Ioanid parkon.
Vagy majdnem minden nap.
Nem nagy park, a Herăstrăunak például vizet sem vihet, de elkellemesíti az embert.
Felülök a 381-esre, a nyolcadik megállónál leszállok – nincs türelmem kivárni a Romana másodikját. Elbandukolok a Dacián, a Polona sarkon is tovább, és ott a park. Az egyik kijárata éppen a kiadó mellett van.
Fodor Sándornak volt egy kötete: Egy nap – egy élet. A Csipike mellett a legkedvencebbem. Marosi Péter azt írta, semmit nem tudunk meg Fodorról, én azonban azt hiszem, még a mindennapos gesztusok is sokat elárulnak az emberről. Tovább »
Semmiben lengő erkélyéről
nézi az almavirágos kertet,
melyet akkor festett,
mikor még volt jobbkeze –
aztán a töredezett betonsétányt,
ahol minden reggel átvágott
munkába menet,
mikor még volt lába. Tovább »
Én és leválasztás
Én futnék utánad,
de vége a tájnak,
a hegyeken túl,
már istenek járnak.
Ötvenkét napja téged már az örökkévalóság pártfogol. Kérdeztelek volna miért, de te
balzsamos némaságban tudtad a választ. Szemfedődön magasztos csipkék hivatkoztak az
ádáz ismeretlenre és körülötted fehér selyem, hideg fodrozása ámított kényelemmel.
Alatta a szépen megmunkált fa, fáradhatatlanul fénylett, makulátlan méltósággal várta az
örök, éjszínű port. Tovább »
EZREDES: Er ist blöd?
SVEJK: Alázatosan jelentem, ezredes úr, igenis hülye vagyok.
(B. D.)
Megtalállak, aztán
minden nap elveszítelek,
mint ama bolond ember,
ki reggelente nekivetette
vállát a sziklának,
hogy estig a csúcsra felgörgesse – Tovább »
Ölnek a szemünk láttára, felmászik félelmünk hátára.
Blõdli, mint amilyen a világ.
Te írd tovább…
(ty)
Na végre!
Nem jut eszembe semmi.
Ez az! Ezt kéne
állandóvá tenni!
Korán kelt, mint mindig. Ha egyszer kinyitotta a szemét, ez után hiába csukta be, nem bírt visszaaludni, csak forgolódott. Mielőtt Karesz elment, vele más volt. Amikor felébredt, a férfi széles hátához simult, hallgatta az egyenletes szuszogást, megnyugtatta, és ismét mély álomba zuhant.
Ma ezer dolga lesz, lánya költözik, ismét, segít, szelektál, csomagol, megszokásból irányít, nincs ellenvetés. Nem minden férfi szereti, ha irányítják, Karesz sem szerette, csak nevetett rajta, csináld, ha jól esik. Csinálta. Tovább »
érkezik a vereség fekete
sóhajait küldi felém a más
ebben az itt-ben vajon lehet-e
lopott felemás megnyugvás Tovább »
Kép Ladik Katalin müncheni szólóperformansza az Ooooooooo-pus kiállításon a Haus der Kunst kiállítótermeiben (2023.07.14)
Pillanatképek a videóból. Aradi József felvételei.
A Kormorán együttest Koltay Gergely alapította 1976-ban, a magyar zenei életben elsőként ötvözve a népzenei elemeket a rockzene stílusjegyeivel. Egy emberöltő alatt „intézményként” rengeteg zenésszel dolgoztak, és két együttesnek „keresztszülei” is. 2011-ben az együttes átalakult, a régi tagok közül öten megalapították az Örökség együttest, helyükre új tagok jöttek. Jelenleg a következő az együttes felállása: Fehér Nóra énekes, Gáspár Álmos hegedűs, Karácson Zsolt dobos, Koltay Gergely dalszövegíró és fúvóshangszerek, Szekeres Zoltán gitáros, Szűcs István billentyűs, Zsoldos Tamás basszusgitáros, és Vadkerti Imre énekes, a zenekar frontembere. A zenekar a koncertjeik mellett, és a saját albumaikon kívül lemezeket készített énekeseknek, valamint színészeknek. Színpadi műveket írtak, operát, filmzenét: Julianus, Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, A Költő visszatér, Elektra mindörökké, Zúgjatok harangok, A Megfeszített, A Napba öltözött leány. Több mint száz albumot, hanganyagot adtak ki. 2022-ben Koltay Gábor szerkesztésében megjelentette a Püski Kiadó a Kormorán-breviárium könyvet. Munkásságuk A Magyar Szabadság díj mellett kiérdemelte a Magyar Köztársasági Aranykeresztet is. Toró Tamás által rendezett Első Brassói Zenei Kavalkád alkalmával Kökösi Attila szervezte a rocknapot, és ennek keretében 2023. június 21-én a Rockstadt vendéglőben fellépett az Arzenál és a Kormorán együttes. A koncert előtt sikerült elbeszélgetni Koltay Gergellyel. Tovább »
itt belül magamban itthon vagyok
jól és otthonosan tájékozódom
kerek és ismert minden
és mert bennem van az összes tapasztalásom
a külvilág is itt lakik belül
Néha úgy tünik,
mintha a rém-karom
lazulna kicsit
lázbeteg torkomon.
Néha vérrel írok,
Ladik katalin montázsából részlet
Tovább »
Pusztai Péter rajza