Kinyitom a szemem és elvakít a világ.
Minden érthetetlen.
„Pinocchio!” kiált rám valaki. „Hát te élsz?!”
Élek?
„Élsz!”
Élek, gondolom.
„Élsz!”
Élek. Úgy látszik. Csak tudnám, hogy az mit jelent.
Talán azt, hogy nem értek semmit.
Élek.
„Pinocchio! Pinocchio! Élsz!” Tovább »
Irtózik tőle, mint papagáj a mássalhangzó-torlódástól. (B.D.)
Serbán Attila (Beregszász, 1976. augusztus 6.) középiskolásként Beregszászban Máté Péter-emlékestet szervezett, az Ungvári Művészeti Főiskola táncpedagógus-koreográfus szakon 1995-ben diplomázott. Táncolt az Ukrán-Kárpátmelléki Fegyveres erők Népi Együttesében is. Debrecenben kezdődött színházi pályafutása, majd a Rock és Musical Színházhoz került. A Theater an der Wien időszaka után a Madách Színház oszlopos művésze. Párja Munkácsi Kata, egy kislányuk van. Számos cd-anyag, koncert, televíziós produkció közreműködője, a közelmúlt egyik legfoglalkoztatottabb előadóművésze. 2023. június 24-én az első Brassói Zenei Kavalkád keretén belül, a Musical Gálán Szinetár Dóra, Mahó Andrea, Kocsis Dénes és Serbán Attila csodálatos estéjét tekinthettük meg. Az előadás előtt sikerült elbeszélgetni Serbán Attilával.
Bencze Mihály: Bevezetőként megkérdezem, milyen érzés volt Brassóba jönni? Ez az első utad Erdélyben?
Egy könyvnek soha sincs vége; a könyveknek nincs hosszúk, a könyvek szélesek. A lap, amint azt a formája is elárulja, csak egy ajtó a könyv mögöttes jelenlétéhez, vagy inkább egy másik ajtóhoz, amely egy újabb ajtóhoz vezet. Egy könyv befejezése azt jelenti, hogy kinyitjuk az utolsó ajtót, így sem ez az ajtó, sem azok, amelyeket eddig kinyitottunk, hogy átlépjük a küszöbét, soha többé nem záródnak be, és mindazok, amelyek kinyíltak, továbbra is nyitva maradnak, nyitva maradnak a végtelenségig. Végtelen zsongás. A véges könyv végtelen, a zárt könyv nyitott, a könyv körülvesz minket, minden oldal egy lap, minden ajtó, legyen az látható vagy láthatatlan, az egyetlen, igazi ajtó. Az ajtó olyannyira nyitva van, hogy nemcsak, hogy átléphetem a küszöbét, de az ajtó a saját küszöbévé válik, átlépek az ajtón, minden ajtó áthatolható, nem lehet megkülönböztetni a nyitott ajtót a zárt ajtótól, az ajtók ajtóról ajtóra vezetnek, semmi sincs zárva, minden lezárul, minden nyitva van és semmi sincs nyitva.
Kész.Nem írok többé naplót!
Vagy csak valamiket egészen röviden,
tárgyilagosan, mondjuk, hogy
“Ma A.B.-nek kölcsön adtam száz lejt”, vagy
“X.Y., a szomszédom meghalt,
de nem megyek el a temetésére.”
Mi a fenének kellene folyton filózni,
mikor már minden okosat megírtak,
körbeforgatták, megvilágították minden szögből a tutit, Tovább »
Minden nap végig megyek a Ioanid parkon.
Vagy majdnem minden nap.
Nem nagy park, a Herăstrăunak például vizet sem vihet, de elkellemesíti az embert.
Felülök a 381-esre, a nyolcadik megállónál leszállok – nincs türelmem kivárni a Romana másodikját. Elbandukolok a Dacián, a Polona sarkon is tovább, és ott a park. Az egyik kijárata éppen a kiadó mellett van.
Fodor Sándornak volt egy kötete: Egy nap – egy élet. A Csipike mellett a legkedvencebbem. Marosi Péter azt írta, semmit nem tudunk meg Fodorról, én azonban azt hiszem, még a mindennapos gesztusok is sokat elárulnak az emberről. Tovább »
Azóta is, hogy megnéztem Ladik Katalin introituszát a müncheni Haus der Kunst lépcsőjén, ez a jelenet jár a fejemben.
Pofonegyszerű gesztus: egy nő felmegy egy lépcsősoron. Lassan, megfontoltan, miközben O-hangot formáz. Segélykiáltás? Meglepődés? Szexuális extázis csúcspontja? Sajnálkozás? Fájdalom? Csodálkozás? Rácsodálkozás? Felérkezik a csúcsra, és az O-hoz hozzásuttogja: PUS. Megkönnyebbülten? Iróniával? Önironiával? Elégedetten, hogy valami elkészült, valami befejeződött? Magyarul nincs önálló jelentése. Albánul: kút. Románul az “a pune” = tenni múlt idejű formája. Együtt az O+PUS= dolog, feladat, munka, foglalkozás, nem utolsó sorban MŰ. Mennyire egyszerű, és milyen tág horizontú asszociiációs mezőt szabadít fel. Ilyen a hiteles mű. Ettől egyszeri, hiteles. Örülök, hogy megnéztem.
Semmiben lengő erkélyéről
nézi az almavirágos kertet,
melyet akkor festett,
mikor még volt jobbkeze –
aztán a töredezett betonsétányt,
ahol minden reggel átvágott
munkába menet,
mikor még volt lába. Tovább »
Én és leválasztás
Én futnék utánad,
de vége a tájnak,
a hegyeken túl,
már istenek járnak.
Ötvenkét napja téged már az örökkévalóság pártfogol. Kérdeztelek volna miért, de te
balzsamos némaságban tudtad a választ. Szemfedődön magasztos csipkék hivatkoztak az
ádáz ismeretlenre és körülötted fehér selyem, hideg fodrozása ámított kényelemmel.
Alatta a szépen megmunkált fa, fáradhatatlanul fénylett, makulátlan méltósággal várta az
örök, éjszínű port. Tovább »
EZREDES: Er ist blöd?
SVEJK: Alázatosan jelentem, ezredes úr, igenis hülye vagyok.
(B. D.)
Megtalállak, aztán
minden nap elveszítelek,
mint ama bolond ember,
ki reggelente nekivetette
vállát a sziklának,
hogy estig a csúcsra felgörgesse – Tovább »
Ölnek a szemünk láttára, felmászik félelmünk hátára.
Blõdli, mint amilyen a világ.
Te írd tovább…
(ty)
Na végre!
Nem jut eszembe semmi.
Ez az! Ezt kéne
állandóvá tenni!
Korán kelt, mint mindig. Ha egyszer kinyitotta a szemét, ez után hiába csukta be, nem bírt visszaaludni, csak forgolódott. Mielőtt Karesz elment, vele más volt. Amikor felébredt, a férfi széles hátához simult, hallgatta az egyenletes szuszogást, megnyugtatta, és ismét mély álomba zuhant.
Ma ezer dolga lesz, lánya költözik, ismét, segít, szelektál, csomagol, megszokásból irányít, nincs ellenvetés. Nem minden férfi szereti, ha irányítják, Karesz sem szerette, csak nevetett rajta, csináld, ha jól esik. Csinálta. Tovább »
érkezik a vereség fekete
sóhajait küldi felém a más
ebben az itt-ben vajon lehet-e
lopott felemás megnyugvás Tovább »
Kép Ladik Katalin müncheni szólóperformansza az Ooooooooo-pus kiállításon a Haus der Kunst kiállítótermeiben (2023.07.14)
Pillanatképek a videóból. Aradi József felvételei.
A Kormorán együttest Koltay Gergely alapította 1976-ban, a magyar zenei életben elsőként ötvözve a népzenei elemeket a rockzene stílusjegyeivel. Egy emberöltő alatt „intézményként” rengeteg zenésszel dolgoztak, és két együttesnek „keresztszülei” is. 2011-ben az együttes átalakult, a régi tagok közül öten megalapították az Örökség együttest, helyükre új tagok jöttek. Jelenleg a következő az együttes felállása: Fehér Nóra énekes, Gáspár Álmos hegedűs, Karácson Zsolt dobos, Koltay Gergely dalszövegíró és fúvóshangszerek, Szekeres Zoltán gitáros, Szűcs István billentyűs, Zsoldos Tamás basszusgitáros, és Vadkerti Imre énekes, a zenekar frontembere. A zenekar a koncertjeik mellett, és a saját albumaikon kívül lemezeket készített énekeseknek, valamint színészeknek. Színpadi műveket írtak, operát, filmzenét: Julianus, Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, A Költő visszatér, Elektra mindörökké, Zúgjatok harangok, A Megfeszített, A Napba öltözött leány. Több mint száz albumot, hanganyagot adtak ki. 2022-ben Koltay Gábor szerkesztésében megjelentette a Püski Kiadó a Kormorán-breviárium könyvet. Munkásságuk A Magyar Szabadság díj mellett kiérdemelte a Magyar Köztársasági Aranykeresztet is. Toró Tamás által rendezett Első Brassói Zenei Kavalkád alkalmával Kökösi Attila szervezte a rocknapot, és ennek keretében 2023. június 21-én a Rockstadt vendéglőben fellépett az Arzenál és a Kormorán együttes. A koncert előtt sikerült elbeszélgetni Koltay Gergellyel. Tovább »
itt belül magamban itthon vagyok
jól és otthonosan tájékozódom
kerek és ismert minden
és mert bennem van az összes tapasztalásom
a külvilág is itt lakik belül
Néha úgy tünik,
mintha a rém-karom
lazulna kicsit
lázbeteg torkomon.
Néha vérrel írok,
Ladik katalin montázsából részlet
jelen legjobb esetben is gyermekeink múlt idejében élünk*hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelikez elment labda szedegetőnekez hazavitte léket vágott belé Tovább »
Rendhagyó lapszámbemutatót tartott csütörtök délután a csíkszeredai Székelyföld Galériában a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője, Zsidó Ferenc és Fekete Vince főszerkesztő-helyettes. A Székelyföld kulturális folyóirat júliusi, 2023/7-es lapszámának tartalmát ismertették, az esemény díszvendége az idén hetvenéves Borcsa János irodalomtörténész, kritikus, publicista volt.
Borcsa Jánost Fekete Vince köszöntötte születésnapja alkalmából. Elmondta: több mint negyven éve ismeri és néhány hozzá kötődő emlékét is felidézte. Úgy vélte, Borcsa János pontos, igényes és aprólékos munkát végzett, olyan irodalomtörténész, aki küldetésének tekinti a kisebbségi magyar kultúra népszerűsítését és értékelését.
– Nagyon fontos, hogy hogyan lát a kritikus, hogy jól lát-e, mert ő láttatja is egyben a verseskönyvet vagy prózakötetet, és próbál közvetíteni az olvasó és az elolvasott mű között.
Borcsa János arra tette fel az életét, hogy értékeinket, a számára fontos irodalmi, irodalomtörténeti tetteket, eseményeket számba vegye, felleltározza, ezeket felmutassa és bekapcsolja az irodalmi vérkeringésbe
– méltatta munkásságát Fekete Vince, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese.
Ugyanakkor kiemelte: kritikusként egyszerű volna a legnagyobbakra ezredikként rácsatlakozni, viszont olyanokat felfedezni, megmutatni, akik elfeledettek, elfeledésre ítéltek, elhallgatottak, és őket felmutatni az olvasónak, hogy rájuk is figyelni kell, igazán nagy dolog.
Pusztai Péter rajza
.jpg){kind=link}