Hertha Hillfon plasztikája. Stockholm Danderyd metrómegálló
DUPLA BALLADA EGY FOSZLÓ ELVTÁRSHOZ
Arcod pufajkasima
Szemed alkonyatlerakat
Agyad zsír s kátránykalitka
Izzó csókodból csikk maradt
Hajad múló szunyogszita
Arcod pufajkasima
Sántál érveid bérlova Tovább »
Alapállás és jelenség
Nemrég ért véget egy érdekes és értékes vállalásom: alkalmam volt román nyelvre fordítani Szente B. Levente Vízmerítő címmel összegyűjtött verseit. Ennek apropóján szerettem volna egy értő ismertetőt írni a kötetről.
Ahogy a csillagok öszetartoznak az éjszakával és a végtelenséggel, úgy tartoznak össze ezek a versek a Valósággal és a költő emberi magatartásával: egymás nélkül nem értelmezhetők. A mögötte élő ember ismerete nélkül a versvilág csonkának, a vers nélkül Szente B. Levente élete talán értelmetlennek tűnne – mint látni fogjuk. Így aztán igazából nem azt vizsgáljuk, miről szól ez vagy az a verse, inkább azt, kicsoda az, aki egyik-másik vers mögül ránk köszön – és milyen céllal. Tovább »
Honoldalunk neve a Káfé, Internet kávézó sorozatunkban írók, mûvészek vallanak kávézási szokásaikról, most indítjuk, tulajdonképpen folytatjuk a kávézó-kirakatok, cégmegnevezések sorozatát. Akinek kedve van, szegõdjön mellénk, bárhol is él vagy jár, San Franciscóban, Dél-Koreában vagy… Budapesten. Nem verseny ez, nem lesz elsõdíjas, a honor pedig a megjelenés. Ide küldjétek a fotókat: gergely90@hotmail.com
A fenti képet Stockholmban készítettem a tegnap a város Liljeholmen nevû negyedében, épp dolgom volt ott, a villmos felé sietvén. De azért egy kattintásra megálltam. (Gergely)
Fábián Enikõ B. Tomos Hajnal versét mondja
Tóth Cecília akril vászon
Tomos Hajnal rovata
Kedden, május 30-án újabb tárlatnak ad helyet a brassói Reménység Háza. Ezúttal az V. Csernátoni IKA Alkotótábor anyagából válogattak a szervezők. A kiállított műveket dr. Deák Ferenc Lóránd méltatja, a tárlat kurátora pedig Székely Géza képzőművész. A kellemes hangulatot Jánó Kinga népdalénekes előadása biztosítja.
minden vers
veszteségek szobra
fölosztva
fájó darabokra
nézel arra
mindig
ami nincs
tekinteted
szorongó bilincs Tovább »
Gyökerek és szárnyak
‒ Meséljen, kérem, a gyermekéveiről.
‒1936. január 2-án születtem Marosjárán. A szülők beleegyezése nélkül írták be az Irina nevet az anyakönyvbe. Négyéves voltam, amikor bejött a magyar hadsereg (emlékszem, népviseletbe öltöztetve levittek Körtefájára, a főút mellé), és nyolcéves, amikor jöttek az oroszok, dübörgő tankokkal (akkor egy kerítésre felállva bámultam őket). Öten voltunk testvérek: Béla, Lajos, Domokos, Géza és jómagam. Az otthon kijárt négy osztály után beírattak a marosvásárhelyi református leánygimnáziumba, ahol latint és franciát tanultam, zeneórán pedig megtanultuk az összes zsoltárt. A híres református leányinternátusban laktam, a Bethlen Katában, ahol jobban vigyáztak ránk, mint otthon. És ekkor jött a tanügyi reform (1948-ban ‒ a szerk. megj.), amely betiltott minden egyházi képzést, államosították az felekezeti iskolákat. Haza kellett mennem, de a VI. osztályt a körtefáji iskolában kezdtem, mert Járában nem volt felső tagozat. Az első évharmad végén ‒ mivel kevés gyerek volt ‒ megszűnt a felső tagozat, nem tudtam befejezni azt az osztályt. 1949 őszén végül sikerült folytatnom a tanulmányokat Sáromberkén, ahol az egykori Teleki-kastélyban beindult az V‒VII., s felvettek a VII. osztályba. A kastély alagsorában internátust nyitottak, s a kertbe, az évszázados tölgyek alá jártunk ki mosakodni; szalmazsákot vittünk, azon aludtunk. Bár a fűtést nem oldották meg, átvészeltük a telet, befejeztem a VII. osztályt, és ezzel lezárult a gyermekkorom… Tovább »
B.Tomos Hajnal rovata
A május 13-án Brassóban is megrendezett Múzeumok Éjszakája sikerén felbuzdulva, úgy határozott a város előljárósága, hogy további lehetőségeket kínál a helység története iránt érdeklődőknek. A középkori bástyákban valamint az Apollónia-házban berendezett múzeumokat további két hét végén 12 órától d.u. 6-ig lehet látogatni.
A régi Tanácsház, jelenleg Brassó Történelmi Múzeuma
Nem is fontos mire vágysz, fontosabb, hogy mit érzel,
Kavarogj a zabolátlan szélben, amíg vérzel.
Addig szédülj, amíg az idő és a tér pörget,
Hol a mélyben, hol az égben, megfogod a szörnyet. Tovább »
Válaszol: Steigerwald Tibor
Kérdez: Gergely Tamás
Ki vagy te, Steigerwald Tibor? Hol élsz?
Az első kérdésedre én is lassan fél évszázada keresem a választ. Sokféle általam elfogadott énkép kergeti itt egymást az időben, és sajnos el kell, hogy szomorítsalak: csak részleges képpel szolgálhatok magamról. Ha kicsit mélyebbre ások magamban, félretolva a hétköznapok salakját, akkor talán felsejlik valami igazibb, valósabb is. De kezdjük az elején! Szóval, még az előző évezredben, ’74-ben, január 21-én születtem Sepsiszentgyörgyön, ahol jelenleg is élek. Itt, most, elsősorban emberi mélyebb aspektusból, s azon belül-párhuzamban amatőr fotósként szeretnék bemutatkozni. Ehhez pár adatot muszáj villantanom. Egy ideje a sepsiszentgyörgyi Mohos fotóklub tagja vagyok. 2010-ben, nevem alatt megszületett a Vallomások c. egyéni tárlat a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban, már digitális fotókkal, korábbi munkáim gyümölcseként. Számos közös kiállításon vettem- és veszek részt, s több fotóm is díjazták különböző fórumokon. 2012 óta fut személyes blogom: https://steigit21.blogspot.com Tovább »
Hány tonna szemetet
fuvaroz ki a városból naponta
a szelíd naplopók
befutott rendje?
Elmélkedik a költő
– vonatablakban,
elmerengve. Tovább »
Immár jó néhány éve annak, hogy a két keréken száguldó lóerők igazi paradicsomát létrehozta a bukovinai Alexandru Scheul, aki gyerekkori szenvedélyének hódolva, mintegy 170 motorkerékpárt gyűjtött össze, restaurált és állított ki Horodnicu helyiségben. Az Európa-szerte ritkaság-számba menő kollekció nemcsak a volt “szocialista blokk” termékeivel (Carpati, Pannónia, Jawa, C.Z. stb.), hanem a világ legmenőbb motorkerékpár-márkáival (B.M.W., Norton, Harley Davidson, Honda, Kawasaki, Yamaha stb.) gyönyörködteti a verdák szerelmeseit. A seregszemle “veteránját” az 1920-as években gyártották, jó néhány Zündapp-márkájú motor pedig a második világháború hadjárművei közé tartozott. Ottjártunkkor a kiállítás gondnoka felhívta figyelmünket Nadia Comăneci ajándékba kapott háromkerekű luxuskocsijára, valamint Florin Piersic és Nicu Ceaușescu unikátum-verdájára is. A kiállítás díjtalanul látogatható, sőt a Horodnicu-i gyűjtőről és annak egyedi szenvedélyéről szóló könyvet meg is lehet vásárolni. Tovább »
B. Tomos Hajnal képriportja – Expo Moto Bucovina – Alexandru Scheul páratlan motorkerékpár-kollekciójáról
Immár jó néhány éve annak, hogy a két keréken száguldó lóerők igazi paradicsomát létrehozta a bukovinai Alexandru Scheul, aki gyerekkori szenvedélyének hódolva, mintegy 170 motorkerékpárt gyűjtött össze, restaurált és állított ki Horodnicu helyiségben. Az Európa-szerte ritkaság-számba menő kollekció nemcsak a volt “szocialista blokk” termékeivel (Carpati, Pannónia, Jawa, C.Z. stb.), hanem a világ legmenőbb motorkerékpár-márkáival (B.M.W., Norton, Harley Davidson, Honda, Kawasaki, Yamaha stb.) gyönyörködteti a verdák szerelmeseit. Tovább »
Czéh Blanka akril, vászon
Érdekes könyv jelenik meg a budapesti Pont Kiadónál. Szerzõje Rostás Zoltán*, módszere az oral history – ez utóbbiról beszél a könyv elsõ fejezetében, melyet a Káfé korábban közölt. Az alábbi szöveg egy fejezet a könyvbõl.
Elmondta: Dénes Gáspár
A beszélgetés alanya, Dénes Gáspár, 1928-ban született, építőmunkás volt Bukarestben. Jellegzetes kétlaki életet élt családjával együtt: a fővárosban volt a munkahelye, a szolgálati lakása, ugyanakkor szülőfalujában, Nagymedeséren volt a háza. 1990. után ott kapta vissza a földjeit, és oda vonult vissza nyugdíjasként gazdálkodni. Felesége, Dénes Borbála, a bukaresti magyar értelmiségi családoknál dolgozott, mint bejárónő.
A felvétel 1993 nyarán készült.
Kérdezett: Rostás Zoltán.
– Hova valósi, és mivel foglalkoztak a szülei?
– Hát, hogy elejitől kezdjem, én Brassóban születtem tulajdonképpen. 1940-ben, mikor volt ez az átalakulás, akkor hazahúzódtunk. Érdektelen, hogy most mondjam, hogy miért. Apám nem szerette a mezőgazdaságot. Akkor kimentünk Pestre.
– Ha hazahúzódtak, azt jelenti, hogy megvolt otthon a házuk?
– Megvolt, megvolt, a birtok megvolt, mert volt 6 hold birtok Nagykedében. Aztán ő nem nagyon szerette a mezőgazdaságot, még a fiatalkorát is a lovak mellett töltötte… És kimentünk Magyarországra, Pestre. Pesten dolgoztunk ’44-ig, én az iskolát ’42 tavaszán végeztem, a hét osztályt, s akkor engem is kivitt, s aztán odatett dolgozni, úgy mint mást. Voltam csapos… Tovább »
2010. 03. 26.
ÉDES ÖCSIKÉM!
Ott is ez a titkolt érzés dúlt láthatatlanul, leírhatatlanul… A neved napján is Rómában voltam, egész nap a Szent Péter bazilikában és egész délután a vatikáni múzeumbam… Hát nem csoda, hogy épp akkor? És nem csoda, hogy a neved estéjén, tehát 17-én estefele az egyik küszöbön egy gyönyörű piros rózsa hevert , biztosan azért, hogy én megtaláljam, kicsit magamhoz öleljem, mintha kicsit TE lennél, mindenhol és minden szépségben örökre enyém… Most itt van a szentélyen, kissé elszáradva, de van, és örök emlék marad, mint az az óriás fenyőtoboz, amit A kicsi unokámmal vetettem fel egyik fa alól a Palatinusz dombon. Két toboz, egyiket TE hoztad a Gyimesről, a nyári iskolai táborból nekem, ezt én neked. Minden összeköt veled, mert mindent megőriztem, mintha tudtam volna, hogy nem szabad semmit elhajítani.
Rómában voltunk tehát. És TE állandóan velem vagy, akárhol járok és kelek. Tovább »
Pusztai Péter rajza