1.

sajog a lélek
tikkasztó vonatfülke
fokoz fájdalmat

2.

szeszes vatta ér
a felsebzett lélekhez
nyár van és nincs test

Budapest, 2021. VIII. 15.

(Új etimológia)

A haza napja leáldozott
A szó semmit jelent
Mert a ház, ahol fogadott
Ismerőst- idegent
Apád, anyád, ki szívvel élt
Kiejthetetlen szó Tovább »

Másnap Attila a győztesek könnyű szívével ébredt. (Vagy esetleg a viszonzott szerelmesek könnyű szívével? Netán a könnyű győzelmet arató viszonzott szerelmesek könnyű szívével?) Erre még ő sem nagyon tudott volna válaszolni, így hát mi sem teszünk rá kísérletet. Legyen annyi elég, hogy kinézett garzonja ablakából a lenti játszótérre, és mindent szeretett: a hintákat, a szaladgáló kis pulit, pocakos gazdáját, aki éppen telefonált, az előbukó nap foltjait a füvön (és nem jutott eszébe a lekaszálatlan parlagfű meg az ő néha orbitális tüsszögése). Tovább »

nem mehetsz el csak úgy észrevétlen
nem hagyhatsz szó nélkül szerelmeiddel
kiktől majd nekem kell búcsúznom helyetted
szavakkal, amiket soha ki nem mondtál
mozdulatokkal, amiket elhagytál
néhanapján egy-egy koncot odavetve Tovább »

Borbély György, a 35 éves tordai latin-magyar tanár, 1895-ben úgy döntött, hogy kerékpárra pattan és társával, a szász Scherscher Dániellel együtt elkerekezik Konstantinápolyba. Útleírása Kerékpáron keletre címmel ugyanebben az évben jelent meg az Aranyosvidék című lap külön lenyomatában. Tovább »

Amikor még a nyakam fiatal volt,
sok férfi ígérte hattyúdalát.
Akkor még hittem, nincs az a folt,
ami büszke lányságomnak megárt. Tovább »

az udvarról esti zsivaj
szűrődik be mint egy megérkezés
fiatal férfiak fiatal nők
halk kacagása tolul Tovább »

Az eredendőre való rácsodálkozás,
az egyszeregy biztonsága az,
ami életünk üszkéig tanítja a szépet,
a harmóniát, a lét alapvető békéjét –
mégis nappalaink aggódással telnek,
éjszakáink verejtékben fetrengő rettegések,
éveken téblábolunk át
a gyanú és borzongás árnyékában,
s csupán a ránk zúduló történések
szenvedő alanyai vagyunk,
mert folyton a titkok bűvöletére vágyunk,
csak a csodák csillámait csodáljuk.

Neked V

Láttam a holdat …
Láttam a tengert …
Láttam a felhőket
Láttam a csillagokat … Tovább »

Szigeti mentette meg a helyzetet, aki betolatott a kertbe és a félszeg pillanatba. A gyerekek azon nyomban kiromboltak hozzá, át a szobán, a vergődő csöndön, a sorait rendezni próbáló anyjukon és a tanár bácsin. Ildi sóhajtva követte őket, nem nézett Attilára, aki maga is felállt az asztal mellől. Nézte, amint Szigeti öltönyösen, okostelefonosan, aktatáskásan kiszáll, ahogy Andika belecsimpaszkodik, aztán elkunyerálja a slusszkulcsot, hogy ő nyomja meg a gombot, amitől felvillan még utoljára az autó nyugalomba helyezett elektronikája, és nézte, ahogyan ezt a kisfiú- szokás szerint anyja takarásában – figyeli. Egy percre meglegyintette a kérdés: ”Mit csinálok?” De azért látta az autó mellett az anyját is, és ami fő, látta Szigetinét, aki hagyta, hogy a férje adjon neki egy puszit, de maga nem viszonozta. Tovább »

ÚTKÖZBEN

A lassúságon múlik minden.
Igen, nem tévedés, a lassúságról
beszélek, és nem a gyorsaságról.
Nem szabad sietni. Fontos nyilván
az egyenletes ritmus, hogy ne állj meg
egy pillanatra sem, de csak akkor
juthatsz célba, ha szinte észrevétlen
a változás. Így vállalható a múlt is, Tovább »

A fejemben most
egy hosszú utazás jár
s a végállomás. Tovább »

(Steinbrecher Gyurkának)

Szervusz, Gyurka, valahol ott, Craiován,
száz éve nem láttuk egymást,
keresgéltem a Google-n, így bukkantam rád,
láttam fizimiskádat az egyetem oktatói között,
és láttam néhány angol nyelvű publikációd,
talán a csillagászattan vagy
az atomfizika területéről,
ennél többet nem tudtam meg rólad,
ha jól emlékszem, apukád úri szabó volt,
és „úszótréner”
(ahogy mondtuk ott, Nagyszalontán), Tovább »

József Attila-díjasaink portrésorozat // Kenéz Ferenc

Vajon mért írok, mért törekszem?
Nemsokára úgyis kifekszem –
a jég majd vízzé válik, rám tapad,
száraz folyóba hullik majd a nap. Tovább »

A béke csendje ül a názáreti leány szívében.
Ó, Mirjám, az Úr választott edénye.
A csend áthatja a lélek mélységét.
Hangja nem csapkodja a házuk falát.
Édesanyja pörölése replika nélkül marad. Tovább »

Csak addig lehettem pók,
majd kemény szövésű ezüst csapda
s ugrásnyira lapuló árgus éhség,
amíg elkaptam a romlás tudását –
hiába most ellenszer,
mélylégzés, D-vitamin,
tudattalan már petézik,
zsákmányra les az összfeladás.

MÁRAI SÁNDOR

Az elmúlt évben olvastam egy könyvet a mélytengerek élőlényeiről; a könyvből megtudtam valami újat a világról. Olvastam több tucat regényt is, de a regényekből nem tudtam meg semmi újat a világról. A mesterségben kissé elbutul az ember. Néha már csak mondatokat és jelzőket lát, érzelmek és igazságok helyett. Meg kellene tanulni dadogni. Néha több a dadogás, mint a folyamatos beszéd. Az író, aki már csak jó mondatokat tud írni, kissé erkölcstelen.

Színházi Élet, 1937/1

MI IS…MISKOLCRA

Marton György, a népszerű bécsi színpadi kiadó, Hollywoodba készül. Amikor már megállapította az utazás pontos dátumát, felhívta Budapestet, hogy húgával, Erzsébettel, és rajta keresztül a családdal közölje a nagy újságot. Kíméletesen akarta beadni, ezért így kezdte a beszélgetést: »Mit gondolsz, Böske, hova utazom a jövő héten?«»Nem tudom.«»Hát kérlek szépen, közöld az öregekkel is, hogy megyek Hollywoodba.«A várt elementáris hatás helyett, Marton Erzsébet vidám dicsekvéssel így szólt:»Igazán? Mi is megyünk kedden Miskolcra!

Színházi Élet, 1937/4

KARINTHY

Ha a magány egyszer divatba jön, Isten őrizze meg szegény remetéket.

Színházi Élet, 1937/9

Szombaton az átlagosnál hosszabban foglalkozott a külsejével indulás előtt, és késett kicsit — csak úgy a mihez tartás végett. Andika kis kabátkájában ott kandikált ki az utcára a kerítés mögül, és hátrakiabált:
– Mondtam, Gabi, hogy jönni fog!
Az asszony a szobaajtóban állt, arca halvány és kicsit fáradt volt. Nem volt rajta festék, és nagyon elszánta magát a kedvességre.
– Már épp szomorkodni kezdtek a gyerekek….
– Igen – bólintott Attila , – elég nagy volt a forgalom, kifogtam minden piros lámpát
( „Úristen, minek magyarázkodom?”) De már kezdhetjük is. Tovább »