A Hargita megyei Kulturális Központ (HMKK)– a régizene fesztivál mindenkori szervezője – sajtóközleményben tájékoztatott a július 10-én rajtoló, idei rendezvénysorozat lefolyásáról. A Káféhoz eljuttatott dokumentum értelmében szombaton veszi kezdetét a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amely ismét színes programkínálattal várja a régizene szerelmeseit. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ menedzsere, Filip Ignác, a fesztivál művészeti vezetője és Sógor Enikő, Csíkszereda kultúráért felelős alpolgármestere július 7-én, csütörtökön sajtótájékoztatón ismertette a fesztivál idei tematikáját, programjait és más fontosabb részleteket. Tovább »

Belesuhanok most a múltba
Sorsomat nem én vezetem
Csak némán figyelek az útra
Ahogy kanyarog szememen Tovább »

Délcegen áll még / gyökerein a sziklák /
között, ahová született.

Néhány napja bő mutatványt, illetve Hadnagy József kommentjeit közöltük Székely-Benczédi Endre Szülőföldünk, szülőegünk c. űj kötetéből, illetve azok kapcsán. Az időközben befutott mutatványpéldány alapján most a szerkesztő Bölöni Domokos bevezető interjúját közöljük a szerzővel.

– Mondjon valamit világra jöttéről.
– Amikor Édesanyám Testében laktam, nem láttam semmit, de éreztem a kezét. Azt a szerető simogatást az ismeretlen világból, ahová végül eljutottam. Első szerepem az lett, hogy levegőt vegyek. Nem hiszem, hogy én kellett volna megértsem akkor, hogy mit akarok:
„Lenni, vagy nem lenni?” Anyám a létem mellett döntött. A bába adott két pofont, hogy észre térjek. Tovább »

Jegyzet a Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatójáról

Milyen jó kis kamaradarab ez! Hány válságba jutott szülőnek kínál szórakoztató magára ismerést!
Hogy mikor csúszik nagyon mellé egy jó szándékú mozdulat, ember meg nem mondhatja – de magára a félrecsúszásra rá tud világítani.
A nő, aki egyebet sem akar, mint jót, tökéleteset. A fiú, aki szintén ezt akarja. Mindegyikük a másik végéről fog a dologhoz. Mindkettőjük élete zaklatott, sok frusztráltsággal a nőé, rengeteg nemtudomhogyantovábbal a fiúé. A szerencse egymás mellé sodorja őket egy hosszú, unalmasnak ígérkező vonatúton, amit keresztrejtvény-fejtéssel próbálnak unaloműzés ellen átvészelni. És eközben óhatatlanul beszélgetésbe elegyednek. Tovább »

A múlt hét végén Csíksomlyón az Ezer Székely Leány Napja találkozó 90. évfordulóját ünnepelték. A közösségi média közvetítette eseményen azonban több olyan adat-időpont is elhangzott, amely eltér a kilenc évtized történelemhű krónikájától. Ezért, a hitelesség kedvéért, mai jegyzetemben dióhéjban összefoglalom a rendezvény történetét. Tovább »

mint kohóba be
úgy megyek utcára ki
szúr a verőfény Tovább »

MITŐL JÓKEDVŰ TERSÁNSZKY?

Talán egyetlen igazán jókedvű írónk Tersánszky Józsi Jenő. Ő az. akit a francia „hilaire”-nek nevezne. Nem viccel, nem torzít, nem ironizál, nem szatirizál, nem bukfencezik, de az istenadta életöröm lobog benne; ez sugározza át történeteit is, amelyek önmagukban nem is vidámak, hanem szegény kis hús és vér emberek sorsát beszélik el az író lelkiismeretességével. Így válik legújabb könyve, a »Legenda a nyúlpaprikásról«, az ügyefogyott segédkanásznak, Gazsinak története is olyan kedvderítő olvasmánnyá, hogy az ember akkor is nehezen válik meg tőle, amikor már egy lélegzetvételre végigolvasta. Tovább »

Út a végtelenbe * Fotó B. Tomos Hajnal

Egy hosszú-hosszú gondolatsort
olvastam a minap,
melyben egyszer sem írták le a szót,
hogy társtalan, és mégis…..
végig úgy tűnt, hogy egy elgyötört férfi motyog magában, Tovább »

Facebook-monográfia Ady Endréről

Szárnyalások és zuhanások * Kétféle magyarság-attitűd van a költészetében, s ezek folyton elkeverednek egymással. Az egyik a féltégla-attitűd: ebben Ady saját eredetiségét, tehetségét, kivételességét bizonygatja, mint a Góg és Magógban. De meg kell értenünk, hogy neki, aki minden szempontból a semmiből jött, valóban fel kellett építenie magát és a költészetét.
Hogy költészeti szempontból miért jött a semmiből, azt már kifejtettem. Semmiből jött azonban Pestre Érmindszentről is. Ahhoz a műveltséghez, amelyben Babits vagy Kosztolányi felnőtt, ahhoz a városiassághoz, amelybe Füst Milán beleszületett, ő hozzá se szagolhatott. Talán a gőg tette, de később sem ambicionálta, nem is volt művelt, „csak” az ítélete volt tévedhetetlen. A Petőfit és Aranyt követő semmit zúzta szét, és a maga körül levő semmit stilizálta mindenné.
A „semminek” ez az érzete persze végletes természetének volt köszönhető. A Biblia, melyet folyton forgatott, a partiumi kultúra levegője, a falusi zamatok, melyeket jobban érezhetett, mint az említettek, egyáltalán nem nevezhetők semminek. Csakhogy Ady nem az árnyalások emberének született – olcsó volna azt mondani, hogy a szárnyalások emberének inkább. De ha a szárnyalásokénak, akkor a zuhanásokénak is mindenesetre: a végletek soha nem hagyták nyugodni, az életét is meghatározták.
A másik attitűd az elkeseredett haragvás. Ebben a szintagmában mindkét szó fontos. Van, aki csak haragszik, mert valamiféle divat irányítja. Ady szenved, miközben haragszik, tombol, csapkod, örvénylik. Kétségbeesett harcot vív önmagával, a magyarral.
A grófi szérűn, Dózsa György unokája, Ond vezér unokája, Fölszállott a páva, A magyar Ugaron – a magyarság pompás LENNE, ha nem nyomnák el a felüllevők. Ady kiábrándulásai között nem az utolsó lehetett, amikor rájött, hogy a magyarság nem bánja, hogy elnyomják, megsüvegeli a hatalmat, nem akar mást, mint mi most van, pontosabban a másban sem az eszme a fontos, hanem a rang. Az embernek hamarabb a szemére hányják, hogy nem magyar, mintsem hogy arra figyelnének, amit mond.

sírni hagyom a hangot
lehet hogy elárasztott
a béke
a csend belém költözött Tovább »

Az örök-mozgó.

A technológiai iparmúzeumban valami bolond német örök-mozgót állított ki.
– Mi ez kérem? – fordul az őrhöz egy vidéki úriember.
– Ez kérem, új találmány. Perpetuum mobile. Soha sem áll meg, mindig mozog.
– Azt mondja az úr, hogy új találmány, – válaszol félvállról a látogató. – Nekem is van otthon ilyen örökmozgóm.
– Hol? Mi? – kérdi ámulva az őr.
– Hát Beregfalván, a feleségem nyelve. Tovább »

A csíkszeredai Mikó-vár udvarán felállított szabadtéri színpadon júliu 8-án sajtótájékoztatón ismertették az idei régizene fesztivál műsorának sajátosságait. Képünkön balról jobbra: Ferencz Angéla, a szervező HMKK menedzsere, Filip Ignác, a fesztivál művészeti igazgatója. (Fotó Székedi Ferenc)

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját:
”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?”
”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.” Tovább »

Anyagok kerültek a levegőbe, mert a levegő olyan, hogy valósággal vonzza, hogy anyagok kerüljenek belé. Ezek azonban nem mérgező anyagok, hanem olyan anyagok, amelyek nem mérgezők. Így aztán semmi ok az aggodalomra. Ugyan milyen város lenne az, amelyben nem történnek robbanások egy-egy unalmas éjszakán? Tovább »

lélekfény csillog
a szememben
emlékfátyol
aurámon libben
csak egy percig
ringatózok
a puha semmiben Tovább »

HOZZÁ KELL SZOKNI

A zoknihoz is, és hogy
a szoba naponta másabb.
Másabb a szólecsó az utcán,
a házban, telefonon és
a médiában. Nem érdemes
borotválkozni sem senkiért.
A tükörért. Talán. Nem
bírál, de elindítja benned
a bűntudatot. Tovább »

Hogy van?
Egy kicsit jobban.
Rengeteget dohányzik,
de mindig csak az eldobott csikkekből szív.
Mikor apját megölte,
szétszerelt egy rádiót
apró elemeire.

Budapest, 2021. VII. 7.

Nagyravágyás.

Két idegen nézi Budán Toldy Ferenc, az elhunyt jeles iró születésházát, mely tudvalevőleg emléktáblával van ellátva.
– Vajjon az én halálom után tesznek-e táblát az én házamra? – kérdé az egyik.
– Tesznek hát, – feleli a másik, – az lesz felírva reá: „Itt egy üres szoba kiadó.” Tovább »

gyermekkoromban kutattam már
mindennek léte vagy nemléte után
a dolgok értelmének jelentőségét komolyan vettem
kételkedtem és újra értelmeztem
miként saját hitem
a másokén át egyre figyeltem Tovább »

Ha szigorú járványügyi keretek között, az idén is megtartották Csíkszeredában, több helyszínen az Ezer Székely Leány Napját, amit előzőleg a székely népviselet napja vezetett be. Az eseményekről épp úgy fotók készültek, mint máskor – látványban, élményben nem volt hiány…

Tovább »

Facebook-monográfia Ady Endréről

Hófehérke mostohaanyja * Aki a szüleivel viaskodik, az nem érti, miért nem szeretik. Aki a nemzetével viaskodik, az nem érti, hogy az miért nem tökéletes, holott korábban, amikor még nem tudta az eszét, mindenki tökéletesnek hirdette. Az embernek az asztalra kell csapnia, hogy megszabaduljon attól az ellenállástól, mellyel az „új idők új dalait” fogadják, a magyar ugarról kell írnia, mert mást nem lát maga körül, a Gare de l’Esten kell zokognia, hogy Párizsban mennyire más minden, mint otthon – az otthona azonban nem lehet máshol, mint ahol születnie adatott. Tovább »